IDDQD

Playit, Könyvfesztivál és egyéb teendők után vasárnap este csak eljutok a hétvége nagy híréhez: igaz a játékipar talán legnagyobb legendája, az Atari 1983 környékén tényleg eladatlan videojátékoknak ásott tömegsírokat az új-mexikói sivatagban.

Mint már a blogban korábban megírtam (Tyler meg bővebben az Indexre hegesztett tavaly egy remek cikket), ez volt a Nagy Videojátékkrach egyik epizódja. A hetvenes évek végére az Atari nagyon sikeres cég volt, részben az Atari 2600-as otthoni konzolgép révén (ami olcsó volt, de aránylag drágán árulták rá a szoftvereket). Viszont ugyanekkorra megjelent a konkurencia (például az Atariból kivált pár ember alapította Activision), és hamarosan túltermelési válság alakult ki – ráadásul az otthoni számítógépek is helyet követeltek azon a piacon, amin eleve túl sok konzolgyártó próbált osztozni.

Jött az Apple II, a Commodore VIC-20, a ZX Spectrum, a C64, miközben ataris szutyok „sikerjátékok” rengették meg a vásárlói bizalmat. Ahogy nőtt a piacon a túlkínálat, úgy csökkent átmenetileg a kereslet, aminek katasztrofális eredménye volt. És itt jutunk el a legendához: állítólag az Atari az új-mexikói sivatagban temette el ezerszám (sőt, milliószám) az eladatlan játékokat, főleg a Pac-Man borzalmas Atari 2600-verzióját, és persze a hírhedt E.T.-t.

Bár az Atari soha nem erősítette meg a sztorit, az „állítólag”-ot tegnap óta el lehet felejteni: Alamogordo városa mellett munkagépekkel bontották meg a talajt, és meggyőző bizonyítékok kerültek elő bontatlan játékok formájában – írja a Verge. A munkálatokat a Microsoft Xbox-részlege szervezte és pénzelte, a cég ugyanis dokumentumfilmet forgat a játékipar több évtizedes diadalmenetéről, aminek részeként természetesen nem hallgatnák el a nagy krachot sem. A film jövőre fog megjelenni, és várhatóan először Xbox 360- és Xbox One-tulajdonosok élvezhetik, mert a Microsoft a konzol médiaközpontosítása felé akar még jobban elmozdulni ilyen filmekkel, sőt ugyebár lesz egy élőszereplős Halo-sorozat is Ridley Scott és Spielberg közreműködésével.

(Képek a projektben résztvevők Twittereiről, további képek a Kotakun.)

Ezt azért remélem, nem az IDDQD-ról kell megtudni, elég jól beharangozták az Indextől a HVG-ig mindenhol, szóval ez inkább csak emlékeztető. Délelőtt egy-két órát én is kint leszek, amúgy a programot a rendezvény honlapján lehet csekkolni (Goat Simulator nagyszínpadon, wtf).

A téli Playitről írtam ide, valami ilyesmit megpróbálok most is összehozni, bár megint botrányosan kevés időm van szegény, árva kis blogra (a héten ez meg is látszott). De mindjárt jön a nyár, szabik, pihenés, posztok és cukormáz.

Új Prince of Persia jöhet, de elég sok múlik majd a személyes elvárásokon az értékelésben. A hírek szerint a Ubisoft ugyanis egy másik játék motorjára épít majd. Nem, nem a Watch Dogs. Nem, nem az Assassin's Creed. Hanem a Rayman Legends lesz az.

Elsőre rázósnak tűnik az ötlet, de főleg azért, mert a Rayman oldalnézetes platformjáték volt, ráadásul kétdimenziós. Persze ez nem olyan nagy baj, ha figyelembe vesszük, hogy a PoP eredetileg egy oldalnézetes platformjáték volt, ráadásul kétdimenziós.

A Ubisoft még nem kommentálta a francia Le Portal du Jeu Video értesüléseit, így nem tudni, lesz-e benne Elika, mármint ha egyáltalán lesz játék. Vagy film, brrr.

A lenti képen látható úriember elég szomorú ahhoz képest, hogy két videojátékos világrekordot döntött meg, de ezt talán magyarázza a fáradtsága. John Slater ugyanis április 9-én, azaz szerda reggel csúsztatott be egy negyeddollárost egy ohiói játékteremben egy Armor Attack gépbe, és csak szombat este fejezte be a játékot. 85 órát és 16 percet játszott azzal a negyeddollárossal, és ezzel megdöntötte George Leutz rekordját, aki tavaly 84 óráig és 48 percig tolta a Q*Bertet. (Fotó innen.)

Kotakuról futottam bele egy érdekességbe, amikor a blog lehozta a BuzzFeedPop lenti videóját. Angol nyelven értők élvezhetik, felsorolja az 50 legbosszantóbb pillanatot videojátékokban (hol konkrét játékokban, hol általánosságban), és szokás szerint erősen konzolterhelt, szóval egy magyar gémer biztosan máshogy állítaná össze ezt a listát.

Na, ezért szeretem ezt a blogot csinálni, a t. kommuna újra és újra meglep. Most például blogtalálkozót szervezett két Londonba szakadt hazánkfia, Keer_eye kolléga és ThinkEdem kartárs. Az a legkevesebb, hogy egy poszttal megtámogatom ezt a kezdeményezést, hátha olvassa ezt még egy-két londoni. Tehát holnap, azaz pénzeken 3/4 5 körül gyülekező a St James Parknál, helyszín az Old Star krimó. Aki a környéken jár, ugorjon be.

Aki játszott a Half-Life 2-vel, annak talán feltűnt rögtön a játék legelején egy ismerős helyszín: a Nyugati pályaudvar. Vagy legalábbis egy arra igencsak hasonlító épület. A játék egyik főgrafikusa, a bolgár származású Viktor Antonov ugyanis nagyrészt a jó öreg Nyugatiról mintázta a játékbeli City 17 vasútállomást, a vak is láthatja:

A Polycount nevű szakmai oldalra (ahol főleg játékgrafikusok gyűlnek össze) a napokban felkerült három kép, ami azt mutatja, hogyan nézne ki ez az épület, ha egy mai játékmotorral készült volna. A Logithx nick mögé rejtőző alkotó (aki valójában a holland Jeannot van Berlo) képeit felkapta a játéksajtó, és most mi is ezt tesszük, mert a képek láttán koppant az állunk a padlón. Szóval eredetiben így nézett ki City 17 vasútállomása:

Nem tudom, most mi számít hipszter dolognak éppen: utálni az áprilisi tréfákat vagy szeretni, mindenesetre engem minden évben szórakoztatnak a videojátékos tréfák, mert a játékipar elég jó ebben a műfajban. Idén is voltak mókás álhírek, sőt áltrailerek szép számmal, szokás szerint összegyűjtöttem a legjobbakat.

Most, hogy már van olyan program, amivel bárki készíthet 2048-klónt, nem bírtam ellenállni a csábításnak. 2048 játékhősökkel, IDDQD módra. Aki először bekommenteli, mi van a 2048 helyén, vendégem egy sörre a legközelebbi Gamenightson, Playiten vagy hasonló rendezvényen.

Régen volt már toplista, gondoltam, a Flappy Bird kapcsán összeszedem azokat a játékokat – hovatovább kazuárságokat –, amik jellemzően picik, nagyon egyszerű szabályai vannak, viszont olyan addiktívak, hogy bármikor el lehet tölteni velük öt-tíz percet (órát, hetet, hónapot). Igen, tudom, hogy a Flappy Bird már lejárt lemez (meg egyáltalán, az inkább vicc, mint játék), de ez a poszt nagyon sokáig, több hétig készült, mert folyton leragadtam valamelyik lent felsorolt játéknál. A Flappy Bird nem is lesz benne a válogatásban, ami természetesen szubjektív, az én saját, évtizedeken átívelő toptízem, kommentekben jöhetnek a ti listáitok.

Írtunk két hete a Twitch Plays Pokémonról, vagyis az év eddigi legérdekesebb és legviccesebb videojátékos kezdeményezéséről: a Twitch egy csatornáján bárki bekapcsolódhatott ugyanabba a játékba, a Pokémon Red gameboyos verzióját irányították így egyszerre több ezren, sőt tízezren. A mostani fejlemény egészen megdöbbentő: 16 nap, 7 óra, 50 perc és 19 másodperc után ma hajnalban a tömeg végigjátszotta a játékot.

A szaksajtó persze követte a nem mindennapi projektet, ami előbb mémesedett, saját vicces vallása alakult ki, aztán a játékosok a káoszban próbáltak egy kis rendet vágni, önszerveződve bántak el a trollokkal és jutottak előre lépésről lépésre a játékban. A 16 nap alatt összesen 650 ezer játékos vett részt a játékban, a csúcson 120 ezren voltak egyszerre.

Vasárnap délben indul az újabb etap.

A 8-bites játékok látványvilágával elmesélni valamit mindig cuki, most éppen a Buzzfeed mutatott egy újabb szép példát: a Trónok harca (a sorozat, nem a könyv) főbb elhalálozásait lehet megcsodálni pixeles animgifekben. Egyik szebb mint a másik, kettőt idemásolok, a teljes listáért katt ide.

Kicsit késve, de csatlakoznánk a Sid Meiert méltatók sorához. A fejlesztőlegenda tegnap volt hatvanéves, erről sok hírportál megemlékezett – legszebben talán a Kotaku. Érdemes elolvasni az ottani cikket, ebből most csak egy kis sztorit idéznénk.

Történt, hogy Meier és John „Vad Bill” Stealey, a Microprose társalapítója – és nem mellesleg egykori vadászgéppilóta – ellátogattak egy techkonferenciára. A rendezvényen volt egy kis játéksarok arcade gépekkel, elkezdtek játszani, és Meier szép sorban mindegyiken porrá alázta Stealeyt. Aztán elérkeztek a Red Baronhoz, a méltán híressé vált ataris repülőszimulátorhoz. Stealey érezte, hogy tartalékos pilótaként elérkezett az ő ideje. Leült a gép elé, és hosszan játszott, 75 ezer pontot összeszedve, amivel fel is került harmadik helyre a játék toplistájára. Aztán jött Meier, és lazán hozott 150 ezer pontot. Az egykori pilóta kicsit kiakadt, és megkérdezte Meiertől, hogy mégis hogy csinálta ezt. Mire ő csak ennyit mondott: „Amíg te játszottál, memorizáltam az algoritmusokat.”

Tokióban (hol máshol) működik egy Panzer Warriors nevű klub, amit a távirányítású tankok szerelmesei alapítottak, és tagjai rendszeresen nyomnak nagy multiplayer partikat. Mármint nem virtuálisan, hanem valódi, berendezett, 56 négyzetméteres terepen, ami így néz ki:

A tankokon drótnélküli kamera található, továbbá infraérzékelő és lézer – a cél az ellenséges tankok kiiktatása, ami akkor történik meg, ha a lézerrel sikerül eltalálni egy másik érzékelőt. Egy tankot hárman irányítanak, egy pilóta, egy lövész és egy parancsnok – a csavar az, hogy ők nem a csatatéren vannak, hanem egy külön szobában. A parancsnok tanknézetből látja a csatamezőt és mikrofonon kommunikál a többiekkel; mondja nekik, hogy merre haladjanak, illetve lőjenek. Nyilván így sokban különbözik a taktikátzás egy Battlefield-partitól. Itt van két vérfagyasztó videó egy csatáról:

Egy – abszolúte valósidejű – ütközet öt percig tart, ha ezalatt valakit kilőnek, akkor nem éled újra, meg kell várnia a csata végét. A Panzer Warriors tagjai 2005 óta jönnek össze csatázgatni, néha éjszakai ütközeteket játszanak, máskor füsttel árasztják el a csatateret, hogy érdekesebbé tegyék a játékot. A klub egyébként ingyenes, és folyamatosan keresnek újoncokat, szóval aki Tokióban jár, és érdekli ez a furcsaság, dobjon nekik egy levelet, hátha befér a táncrendjükbe.

(via Kotaku)

Amikor már azt hinnénk, hogy a Flappy Bird környékén nem lehet újat mutatni, egy görög kolléga facebookos posztjai között megtalálod ezt:

Mechanikus Flappy Bird, papírdobozban, filléres automatikával, de a grafika milyen király már!