Nagy retrocunami érkezik jövő hét elején, de addig is, hogy erre a hétre is legyen valami, jöjjön egy képriport, amit már január óta tartogatok. Akkor kint voltam Balage kollégámmal és a gamestaros Mazurral a Las Vegas-i CES-en, és egyik este elmentünk a gémermennyországba, amit ügyetlenül bárnak álcáztak. Insert Coin(s) a neve, és már írtunk róla itt a blogon, amikor még csak épült. Azóta a bár elkészült (sajnos a tulajjal nem tudtunk beszélni, nem válaszolt az emailjeimre), és olyan menő hely lett, hogy a látogatásunk előtti este maga Felicia Day és a fél Guild-stáb játszott itt mindenféle régi arcade géppel. Szóval jöjjön pár fotó erről a helyről, még ha kicsit homályosak is (perverz olvasóink kattintásra még nagyobb méretben megnézhetik, mennyire nem tudok fotózni egy sötét helyen, szar fényképezővel).
Már a bárhoz vezető út is élmény, ugyanis a félig fedett Fremont Streeten kell végigmenni, fényreklámok alatt. Az utca Vegas óvárosában található (persze így alig százéves), és ide menekítettek pár, már műemléknek számító neonreklámot, például Vegas Vicet.
Ez pedig a mennyország kapuja, alig pár méterre a Fremont Street fedett részének végétől. Ki itt belépsz, készítsd az apród.
Ezek a bár szabad boxjai. Egy kényelmes kanapé, előtte pedig egy dupla hdtv, amit 180 fokban be lehet fordítani (a képen azért vannak kifordítva, mert éppen üresek a boxok). Hét ilyen box várja a vendégeket, persze ha az ember elfoglal egyet, illik ott legalább egy üveg bort vagy pezsgőt rendelni. Aztán jön a pincér, és hozza a menüt - mármint a játékmenüt. Ahogy láttam, itt főleg újabb konzolokra írt játékok pörögnek, bár SNES-es csodákkal is lehet bohóckodni méteres képátlón.
A bár közepét egy nagy, U alakú pult foglalja el, itt lehet rendelni. Az itallap semmi extra, üveges és csapolt sör, néhány bor, üdítő, égetett szeszek, pezsgő, pár snack. Ide úgysem lerészegedni jönnek az emberek. Látszik, hogy a helyiség világítását úgy oldották meg, hogy a legtöbb fényt a játékok adják, illetve a pult.
És még a pultnál is lehet játszani. A felső képernyőkön mindenféle játékok futnak (jellemzően ezek is újabb eresztések), és ha valamelyik megtetszik, pár dollárért el lehet kérni a megfelelő kontrollert a csapostól.
Ez pedig a pult túloldala: régi, de kifogástalanul működő, pénzbedobós játéktermi gépek hívogató fényei...
...amiket nem érdemes vakuval fényképezni, mert kiderül, hogy a hangulatos hely kicsit puritán. A boxoknál szépen kifestették a falat, de a játékgépsarokban egyszerű szürke minden. Persze a lényeg itt a több tucat gép a kilencvenes, nyolcvanas, sőt hetvenes évekből, ezenkívül egy-két flipper is áll a sor végén (Balagét az egyiknél el is veszítettük vagy fél órára).
Személyes kedvencem látható a képen. Na nem Mazur, hanem az Atari 1983-as Star Wars-gépe. Fantasztikus masina: a maga idejében baromi jól visszaadta a Csillagok háborúja hangulatát, aminek a jóféle vektorgrafikán túl a spéci kontroller volt a titka. Egyébként ez az irányító adott ötletet a Paperboy kontrolleréhez is.
A kontroller egy kormányszerű képződmény, amit két marokra kell fogni, jobbra-balra forgatva a célkeresztet lehet mozgatni, előre-hátra tologatva emelkedni vagy süllyedni, a kézreálló gombokkal pedig lőni az X-szárnyúból, amit irányítunk. Először a Halálcsillaghoz kell elrepülni, aztán annak felszínén bohóckodni, majd berepülni a filmben is látott árokba, és némi kerülgetés után beküldeni a fotontorpedót az űrállomás szívébe. Mindez filmből vett hangokkal, csipogó R2D2-val, néha megszólaló Kenobival, Darth Faterrel. Csodálatos, úgy, ahogy van.
Először a 2004-es E3-on játszottam vele, muszáj volt most is kipróbálni. Egy szuszra vagy négyszer végignyomtam (egyre nehezebb fokozatokban pörög ugyanaz a három, részben véletlengenerált pálya). Hiába, biciklizni sem lehet elfelejteni.
Ó, igen, a Tapper, az egyik legegyszerűbb és legjobb ügyességi játék, a későbbi Nintendo kvarcjátékok sokat merítettek tőle. Kéri a vendég a sört, lecsapolod, gurítod neki, mész a következőhöz - ennyi, mégis nagyon rá lehet gyógyulni. A játékban egyébként az advergaming egy korai példája is látható a Budweiser hirdetésében. A játékgép felső logója pedig gyönyörű.
Vagy csak szerintem szépek ezek a logók? El tudom nézegetni egy ideig, hogy annak idején hogyan próbálták egy keskeny műanyagdarabra ráerőltetni a játék megdizájnolt nevét, és még valami utalást is a témájára. Mint például az első, 1981-es Donkey Kong esetében. Itt még Mario ugyebár Jumpman volt (sőt, a fejlesztés alatt Ossan).
A lélegzetem elakadt a nosztalgiától, amikor ez megláttam. Ezerkilencszázkilencvenkevés, gyerekkorom legszebb nyara, amikor megnyílt az első soproni játékterem, benne a Golden Axe-szal (hihetetlen, de még nem volt a Heti retróban, igaz, Tyris Flare megfordult már a játékcsajrovatban). Édes istenem, hogy mennyi tíz- és később húszforintost hagytam én ebben.
Most sem történt máshogy, Balagéval párosban egész sokáig eljutottunk, szereztünk hátasokat, volt gigasárkány-varázslat Tyrisszel, és csak valamikor Turtle Village után hagytuk abba, amikor már minden sarkon aranypáncélos lovagok akartak lecsapni minket. Rettenetesen fel voltunk dobva utána.
Ez egy másik nagy játéktermi kedvencem volt, annak ellenére, hogy az autóversenyekhez sose volt érzékem, így az én nevem három karaktere sose került fel a toplistába (bezzeg a Pang listájában többször benne volt, hogy "STK").
Commando és Shinobi. Előbbit főleg C64-, utóbbit főleg Amiga-konverziója révén ismerjük itthon, de mindkettő arcade gépként kezdte pályafutását. Katonás-lövöldözős és nindzsás-verekedős 1985-ből, illetve 1987-ből. VHS-korszak, heló!
Másfél-két órával és pár híg amerikai sörrel később elhúztunk vissza a hotelbe, de előtte még muszáj volt újra kipróbálni a Star Warst. A kép ugyan szarul sikerült, de jól látszik rajta, hogy hol van a négy löveg, ahonnan lőni lehet.
Persze van még egy rakás játékgép az Insert Coin(s)-ban (itt a teljes lista), a konzolgépekhez kérhető játékok pedig folyton változnak. Ritka tartalmas szórakozás: a gépek negyeddollárosokkal működnek, és én kb. 10 dollárt vertem el összesen, pedig szinte folyamatosan játszottam. Pár háztömbbel arrébb, a kaszinókban sokkal gyorsabb ütemben (és egész más értelemben) lehet eljátszani a pénzt.
És persze tudom, hogy a bár nem itt van a szomszédban, és bizonyára van közelebb is hasonló hely, de azért egy magyarnak ma már könnyebb eljutni Amerikába, mint akkor, amikor a fenti játékok megjelentek. Ha esetleg eljuttok a nyugati part környékére, és Vegast is útba ejtitek, feltétlenül ugorjatok be az Insert Coin(s)-ba, nem fogjátok megbánni.
Utolsó kommentek