A Pirates-cikk alatt két játékot, az Időrégészt és az Impossible Mission II-t szavaztátok meg. Egy paraszthajszállal az utóbbi nyert, mégis az előbbi jön, mert az Impossible Mission II-höz mindenképpen szeretnék meginterjúvolni egy magyar fejlesztőt, csak nem olyan könnyű megtalálni őket így több mint két évtized után (ha valakinek van kontaktja Szentesi Józsefhez, kérem, küldje el nekem). Az Időrégész alkotójával, Rátkai Istvánnal ellenben monstre interjút készítettem 1999-ben a megboldogult Zedbe, tegnap pedig felhívtam, hogy mi történt vele azóta, úgyhogy elsőkézből származó infók következnek alant.

Akinek volt Commodore 64-e a Kárpát-medencében, az biztosan ismeri Rátkai nevét. István négy szöveges kalandjátékkal kódolta be magát a magyar játéktörténelembe: az 1987-ben megjelent Időrégésszel, amit egy évvel később követett a Bosszú, 1989-ben pedig az Új Vadnyugat első és második része. E játékok – „Rátkai átkai” – legnagyobb vonzereje az volt, hogy magyar nyelven szóltak a játékoshoz, és bár grafikát és zenét tekintve nem tudták felvenni a versenyt a nyugati fejlesztőcsapatok által készített kalandjátékokkal (például a Magnetic Scrolls cuccaival), a fejtörők bonyolultsága és a történetvezetés csavarjai nem maradtak el a profi kalandjátékoktól – az Időrégész és társai elsősorban ezzel emelkedtek ki a többi magyar szöveges kaland közül (mert azért volt még jó néhány). [Szögletes zárójeles kitérő azok kedvéért, akiknek a „szöveges kalandjáték” terminus sem mond semmit: ezek a point-n-click irányítás előtti kalandjátékok voltak, amikben a játékos egyszerű szöveges üzenetek begépelésével haladhatott előre.]

A ma 41 éves Rátkai István általános iskola végén, ABC 80-on látott először játékot, aztán fél év múlva ezen kezdett el programozni egy nyári táborban. A C64 a középiskola – a zseniképző Fazekas gimi – harmadik osztályában érkezett meg István életébe, ezen készült el (főleg BASIC-ben) első szöveges kalandjátéka, a Fazekas. Aztán István beleásta magát az assemblybe, és kicsit komolyabb projektbe kezdett – ez volt az Időrégész.

Állóképekkel dolgozó szöveges kalandjátékot írni viszonylag egyszerű, ám van egy trükkös része: a szövegértelmező rutin. Ezt nagyon ügyesen oldotta meg hazánk fia, a bonyolult körmondatokat is értelmezni tudó kalandjátékok (pl. Hobbit) helyett az egyszerűséget célozva meg. Olyan szövegértelmezőt hozott létre, ami éppen elég volt ahhoz, hogy játszható legyen, a program. „Ige”, „ige+főnév”, illetve „ige+főnév+második főnév” sémákkal oldott meg mindent, a „VÁG KÉS KÖTÉL” volt nagyjából a legbonyolultabb utasítás. „Szótöveket vizsgáltam, illetve még arra sem vettem a fáradságot, hogy egy algoritmussal megkeressem a szótövet és a hozzá tartozó végződéseket. Ehelyett a szóba jöhető összes szótövet beírtam a programba” – emlékszik vissza István a rutin fejlesztésére. „A Bosszúban és az Új Vadnyugatokban ez már úgy működött, hogy minden szónak csak az első négy betűjét vizsgáltam. Tehát a KÉSSEL szónál csak a KÉSS-t vettem figyelembe, és úgy válogattam össze a szavakat, hogy ne legyen átfedés az első négy betűk között. Mindegyikhez számot rendeltem, tehát például az ELVÁG KÉSSEL KÖTELET akció mondjuk a 12 25 36 számtriónak felelt meg, és csak azt kellett megnézni, hogy az adott helyszínen van-e erre az akcióra értelmes reakció. Szerintem sokkal egyszerűbb volt az egész, mint amennyire ezt sokan túlmisztifikálják.”

Az Időrégész címe onnan jött, hogy a főhős egy, a harmadik évezred közepén alakult időutazó-régészeti társaság ügynöke volt, akit visszaküldenek a múltba, hogy szerezzen meg egy griffmadártojást. Így, bár az első mondatok sci-fit sejttettek, valójában középkori környezetben játszódott a sztori. A rendszerváltás előtt a magyar játékterjesztés egyet jelentett a Novotrade-del, ezért az Időrégész is náluk jelent meg. De a cég túl sokat, majdnem egy évet tökölt, mire kiadta a programot, ezért mire megjelent, már rég kiszivárgott, és kalózverzióban mindenkinek megvolt. Így eshetett meg, hogy bár az Időrégész volt a legnépszerűbb Rátkai-kaland, ezzel játszottak a legtöbben, mégis ezt adták el a legkevesebb példányban. Ez is közrejátszott abban, hogy amikor a Novotrade elkezdett kötekedni István következő játékával, a Bosszúval – nem tetszett nekik a távol-keleti környezetbe helyezett nindzsás-szamurájos sztori – a fejlesztő inkább saját szerzői kiadásban adta ki a programot, majd a sci-fi világban játszódó két Új Vadnyugatot is. Nyomdában gyártott borítót, a Keravillből vett tíz-húsz perces demókazettákat, aztán otthon napokig másolt és hajtogatott, majd hirdetéseket adott fel. Végül postán terjesztette a programokat, meg néhány könyvesboltban, ahol árultak játékokat. Játékonként körülbelül 3-500 darab kelt el így, de még ez is több volt az Időrégész eladásainál.

Érdemes megemlíteni a Rátkai-játékok másolásvédelmét: bizonyos helyszíneken a gyári tájékoztató füzet példamondatait kellet beírni, máskülönben nem juthatott tovább a játékos – ez nagyjából köztudott. Az viszont nem, hogy Rátkai vírust is írt a saját maga terjesztette játékokhoz: ha valaki lemásolta a lemezt, vagy levette róla az írásvédelmet – tehát már nem az eredeti lemez volt a meghajtóban – akkor a vírus törölte a lemezt. Persze ez nem a mai értelembe vett vírus volt, mert csak a saját lemezén tudott működni, de azért néhány embernek okozott kellemetlen meglepetéseket.

1990-ben Rátkai még ígérgette a CoV-ban, hogy készít egy harmadik Új Vadnyugatot, de ezt végül nem fejezte be. „Azt hiszem, egy kicsit ráuntam a szöveges kalandokra, és már időm sem volt annyi” – mondta István a Zedben. „Pedig a történet is megvolt már, jó sok keveréssel, több szállal, és visszakapcsolódott az Időrégészhez – tulajdonképpen annak a második része is volt egyben. Valahogy úgy hangzott a sztori, hogy az Új Vadnyugat hősének elfogy a pénze, és beáll az Időrégészeti Társasághoz, akik visszaküldik őt a múltba – azaz az akkori jelenbe –, hogy hozza el a programozás nagy atyjának, Rátkai Istvánnak egy dedikált fényképét. A teljes történet megvolt már egy csomó poénnal, fordulattal megtűzdelve. Volt benne például egy olyan rész, amelyben az Új Vadnyugat III kalózpéldányát kellett megszerezni, és a hős onnan tudhatta meg, hogy hogyan juthat tovább. De akkor már egyetemista voltam, dolgozni kezdtem, ráadásul kicsit kezdett már lecsengeni az egész Commodore-láz, és valahogy abbamaradt ez a dolog.”

Az említett egyetem az ELTE progmat szaka, amit Rátkai végül nem végzett el, mert akkoriban olyan lemaradással tanították ott a programozást, hogy nem nagyon tudott már újat tanulni. István a nyolcvanas évek végén dolgozott még a Novotrade-nek – az Express Raider című játéktermi játék C64-es átiratában vett részt –, aztán belekóstolt az Amigába is, de ott már érezte, hogy egy egész csapat kellene ahhoz, hogy igazán jót lehessen alkotni. Aztán megint a Novotrade (későbbi Appaloosa) következett, Super Ninendóra készítette el többedmagával a Star Trek: Deep Space Nine-t, majd a Humansofthoz került, ahol szerepjátékot fejlesztett – sajnos ez soha nem készült el, nem volt vevő a demóra. István ezután az Uproar kft-hez került, ahol kisebb webes játékokat fejlesztett, és ezzel egy időben megszerezte a jatek.hu domént, ahol csetprogrammal vegyített játékokkal próbálkozott. Ez nem tetszett az Uproar-os irodavezetőnek, ultimátumot adott, mire István kilépett, és komolyabb vállalkozást hozott össze a jatek.hu köré. Lett befektető, Egri Jánossal (régebbi műveltségi műsorok műsorvezetője volt) is sikerült társulni, de pont a dotkomlufi idején sikerült beindítani a vállalkozást. Így sajnos ez sem jött be Istvánnak, ezért az utóbbi években kicsit kiszállt a programozásból. Most online pókerezésből él, és legfeljebb elemző, esélyszámoló szoftvereket készít. Mint mondja, a játékfejlesztés ma már rettenetesen hosszú ideig tart és nagyon sok ember dolgozik egy játékon, ráadásul a corporate bullshit rátelepedett az iparra – ez már nem az a programozás, ami régen volt. „Illetve talán visszajött kicsit a mobilplatformokon, ott visszaugrottunk pár évet az időben, mind a megvalósítást, mind a vásárlói elvárásokat tekintve. Piszkálja is a csőrömet, csak még nem vitt rá a lélek, hogy belevágjak” – mondja. Innen küldünk nagy biztatást neki, remélem, megjön az inspiráció, és fogunk még Rátkai-kalanddal játszani mobilon (bár az már bizonyára nem szövegbeviteles lenne).

Végül hadd idézzek még abból a bizonyos, bő tíz évvel ezelőtti interjúból. Akkor megkérdeztem Istvántól, szerinte mit tartogat a játékok jövője. Így utólag elolvasva a válaszát egészen elképesztő éleslátásról tett tanúbizonyságot.

„Három lehetséges irányt tudok elképzelni. Az egyik mindenképpen az, hogy még több pénzzel, még több erőforrással készítik el a programokat, lerenderelik a fél világegyetemet, hatszáz szólamú zenét írnak hozzá, és dvd-n kiadják, de a csillogás mögötti játék semmivel sem lesz jobb, mint egy tíz évvel azelőtti játék. A második lehetséges út a rétegjátékok jövője, tehát olyan programok, amelyek egyre speciálisabb igényeket elégítenek ki. Végül nagy jövője van még az internetes szórakozásnak is, tehát olyan játékoknak, amelyeknél az a fontos, hogy minél több emberhez eljussanak. Ezek ingyenes, apró kis szórakoztató játékok, és ezeket az a nagyon széles réteg képviselői fogják használni, akik soha nem fognak játékprogramokat venni, mert tanulásra vagy munkára vették meg a gépét. Nekik tökéletesen megfelelnek egy kis kikapcsolódásnak ezek a játékok. És ez az a terület, ahol talán visszatér a magányos hősök ideje, tehát egy jó ötletet egy-két ember is meg tud valósítani, bár már itt is megjelentek a nagymogulok a hatalmas központjaikkal, portáljaikkal.”

Zárásul a szokásos linkcsokor következik (zene és Időrégész-, illetve Bosszú-borító nincs, mert ezeket egyszerűen nem találtam egyik Rátkai-játékhoz sem - ha valakinek van, küldje el, pls). C64-es emulátorfájlok: Fazekas, Időrégész, Bosszú, Új Vadnyugat, Új vadnyugat II (emulátor pedig itt). Leírások a CoV-ból: Bosszú (ez előtt van egy interjú is Istvánnal 1990-ből), Új Vadnyugat, Új Vadnyugat II. Az Időrégész leírása nem a CoV-ban jelent meg, hanem az 1001/3 Játékban, itt olvasható a 72. oldaltól. Végül két egész hosszú videó, a Level Up (egykori fix.tv-s műsor) két korábbi adásában is István volt a vendég, egyikben a kalandjátékokról beszél, másikban az online pókerről osztja az észt. És már csak az elmaradhatatlan kérdés van hátra: mi legyen a következő heti játék? (Most amigás-pécés klasszikusok közül tessék választani.)

(A fenti két borító innen.)