Akik a Stuntsra gondoltak, amikor a múlt heti Worms-poszt alatt megszavazták a Stunt Car Racert, azok most kicsit csalódottak lesznek, ugyanis az SCR egy másik játék, bár egyes elemei valóban hasonlítanak kicsit a Stuntshoz. Míg azonban a Stunts már a kilencvenes évek játéka, amit többen fejlesztettek, a Stunt Car Racer C64-klasszikus, egy igazi egyemberes projekt.
Az egy embert ezúttal Geoff Crammondnak hívják – ez nagyjából annyira istenített név volt a nyolcvanas évek végén a szimulátorok rajongói között, mint John Carmacké a kilencvenes évek közepén az fps műfajban. A brit Crammond fizikusként végzett (sajnos nem találtam infót arról, hogy melyik egyetemen), és ez már meg is magyarázza, hogy miért a kezdetleges 3D-t használó szimulátoroknál kötött ki, nem pedig mondjuk a vicces kalandjátékoknál.
Crammond először komoly cégeknél dolgozott, ahol Fortran- és C-programozást is tanult, majd a nyolcvanas évek elején a nagy brit háziszámítógép-bumm hatására (amikor nagyjából együtt debütált a szigetországban a ZX Spectrum, a BBC Micro és a C64) kipróbálta magát a játékfejlesztésben, aztán úgy maradt. Crammond először BBC-n kezdett játékokat programozni, egy Space Indavers-klónt, majd az Aviator nevű repülőszimulátort készítette el. Ezután jött első komolyabb sikere, az 1984-es REVS, egy autóverseny-szimulátor, ami a maga korában igencsak realisztikusnak számított – már csak azért is, mert ha az ember nem tanulta meg a pályát, nehezen boldogult rajta a száguldó autóval. És persze azért, mert a játékos egy valós pálya, a Silverstone-i modelljén száguldhatott. Ezután Crammond átnyergelt C64-re, de maradt a 3D-nél: elkészítette a The Sentinel című logikai-stratégiai programot (ami egyszer még valószínűleg önálló cikket kap a rovatban), majd visszatért kedvenc műfajához, az autószimulátorhoz.
Ez a visszatérés kisebb vargabetűvel történt, Crammond ugyanis először egy 3D-terepen játszódó tankos lövöldözést próbált fejleszteni. Készített egy egyszerű modellt, amivel egy véletlenszerűen generált dimbes-dombos felületen lehetett haladni, és próbálgatta, mit tud az alakuló játékmotor, amikor egy olyan részhez élt, ahol az RND függvények éppen egy kisebb rámpát alakítottak ki a tájban. Crammond nagy sebességgel ráhajtott a rámpára a modellel, és a levegőbe repült. Ez nagyjából olyan pillanat lehetett, mint amikor Arkhimédesz belecsobbant a fürdőkádba: a fejlesztő rögtön elvetette a lövöldözést, és megszületett a futurisztikus autóverseny ötlete, ahol spéci autók hullámvasútszerű építményeken mérkőznek meg, és ha leszállnak a pályáról, értékes időt veszítenek. A jövőbeli (egészen pontosan 2006-ban játszódó) autóverseny hangzatos neve Stunt Car Racer lett.
Crammond két évig fejlesztette a játékot, ami kivételesen soknak számított akkoriban. Azon túl, hogy csiszolgatta az irányítást és a pályákat (például a kanyarokat kicsit megdöntötte, hogy ne kelljen túlságosan lelassítani), egy bajnokságot is felépített nyolc trükkös pályával és ellenfelekkel, akiket le kellett nyomni, és akik mind más-más stílusban vezettek (az agresszívebbek például megpróbálták lelökni a játékos autóját a magasból). A Stunt Car Racer olyan volt, akár a REVS: a vezetés élményéért már érdemes volt játszani vele, de a változatos ellenfelek és a furcsa hullámvasútpályák kellemes fűszerei voltak az egyébként ismerős receptnek. Én például mai napig élénken emlékszem arra, hogy mekkora szívás volt a High Jump pályán az utolsó pixeleknél rájönni, hogy nem fog összejönni a nagy szakadék átugratása.
A SCR 1989-ben jelent meg, és Crammond emlékei szerint elég nagy siker volt (sajnos pontos eladási adatot nem találtam a vele készült interjúkban). Portolták Atari ST-re, Amigára, pc-re, és az akkoriban bimbózó modder közösség is rácuppant. Maga Crammond pedig olyan fejlesztést készített a 16-bites változatokhoz, ami egy soros kábellel lehetővé tette, hogy két játékos is küzdjön egymás ellen. Ez még népszerűbbé tette a játékot, még a kilencvenes évek közepén is voltak nagy SCR-versenyek, pedig a játék szögletes-vektoros grafikája és prüntyi hangjai addigra már erősen túlhaladottak voltak. A SCR azonban később is vissza-visszatért a lelkes modderek által, például a Grand Prix Legendshez is készült egy faja SCR-mutáció.
A levegőben szálló kocsik után Crammond visszatért a hagyományos versenyekhez, miután megkeresték, hogy készítsen egy hivatalos Forma-1 játékot. Mivel ez lett Crammond legnagyobb sikere, gondolom, kórusban kiabáljátok már: Grand Prix (esetleg F1GP). A sorozat hitelességéről és életszerűségéről vált híressé, és több folytatást is megért, aztán Crammond sorsa úgy alakult, ahogy a legtöbb 8-bites fejlesztőé: nem igazán találta meg a helyét a magányos hősök helyett tíz-húsz-százfős teamek játszóterévé váló iparágban, 2002 óta (Grand Prix 4) nem láthattunk tőle játékot. Pedig mint a RetroGamernek nyilatkozta, egy Grand Prix 5-öt még szívesen készítene. Sajnos a Stunt Car Racer folytatása nem merült fel benne (2003-ban majdnem készült egy hivatalos pc-s remake, de a reménybeli befektető megszűnt és így leállt a fejlesztés).
Aki kipróbálná a játékot, itt talál egy böngészőben játszható verziót, itt meg mindenféle egyéb verziókat C64-től pc-ig, egy főként a Grand Prixről szóló, magyarra fordított Geoff Crammond-interjúért pedig ide klikkoljatok. Jövő héten megint a kilencvenes évekből jön egy játék, az alábbiak közül az egyik:
Utolsó kommentek