IDDQD

Három napja lőtték le Oszama bin Ladent a legutóbbi Medal of Honorban is szereplő DEVGRU kommandósai (vagy nem lőtték le, esetleg nem is létezik, és a WTC-t is a gyíklények rombolták le fluxuskondenzátorral), és már csak két napot kell várnunk, hogy megjelenjen az első játék, amiben az abbottabadi akciót játszhatjuk le.

A cucc teljes címe Kuma/War 2 Episone 107: Osama 2011, és ebből rögtön az is kiderül, hogy nem teljes játék, hanem a Source motoros, epizodikus, ingyenes (pontosabban hirdetéses alapon működő) katonai shooter, a Kuma/War százhetedik letölthető bónusz pályája. Viszont a valódi akció alapján készült, már amennyi publikus belőle. Itt lehet beszerezni.

Na de vajon kik lesznek ezentúl az akciójátékok főgonoszai, ha a terrorvezér halott, és ezzel az arabok is gyors ütemben kimennek a divatból? Oroszok, kínaiak és észak-koreaiak várnak ránk hosszú tömött sorokban?

A nap videójából kiderül, mi történt valójában, amikor Mario (született Jumpman) elért a Donkey Kong utolsó pályájának a végére. Ti sem gondoltátok, hogy az a böszme nagy gorilla csak úgy lemondott a csajról a egy szerencsétlen nyomorult vízvezetékszerelő kedvéért, ugye?

Aki lemaradt az áprilisi, régi játékokat és hardvereket felvonultató kiállításról, az jövő hétvégén pótolhat. Ezúttal Szegeden gyűlnek össze – már másodszor – azok, akik nehezen engedik el a 8-bites életérzést (ezért a kifejezésért Hancutól külön elnézést kérek, és megkérem, ne szegezze rám azt a portálpuskát). A kétnapos buli fontosabb adatait lásd a lenti képen, további részleteket pedig a rendezvény honlapján. A belépő felnőtteknek 600, gyerekeknek 300 forint – olcsóbb, mint egy mozi, de egy Igazzy Játékosnak Wizard of Worral és tévéfocival játszani nagyobb fun, mint 3D-ben nézni valami közepes szutykot.

Rendszeres olvasónk, Edem küldte a lenti videót, ami ugyan nem új, de egyrészt mi még nem láttuk, másrészt elég jó ahhoz, hogy betegyük a kedvencek közé. A videót a GamesRadar készítette nem sokkal a GTA IV megjelenése után, a játék motorjával rendezték meg a Csupasz pisztoly-filmek elejéről ismerős "megy a rendőrautó, és semmi nem áll az útjába" jeleneteket. Epic.

Ez most nem Portal-utalás, hanem jelzés, hogy élünk ám, annak ellenére, hogy mostanában kicsit ritkásabban volt frissítés a blogon. Elnézéstbocsánat, az történt, hogy folyton fellőtték a betmenlogót az égre, és IDDQD-n kívüli világmegmentő projektekben kellett részt vennünk. Most azonban, hogy Oszama halott (láthatjuk, hogy nagy hiba valódi címet megadni PSN-en), megint van egy kis időnk, a magam részéről garantáltan tömény WTF-tartalmú hírekkel vezeklek az elmúlt szűkös napokért.

Egy. Műkorcsolya-világbajnokság van éppen Moszkvában, a közhiedelem szerint nem különösebben heteró dolog ilyesmit nézni, de egyrészt a közhiedelem bekaphatja, másrészt Tatjána Voloszozsar és Maxim Trankov konkrétan Super Mariót ad elő a jégen, kontrollerrel meg minden. És ezzel is csak az ezüstre voltak jók, vajon mire táncolhatott a világbajnok? Gyanúsak nekem ezek az orosz gémer-műkorcsolya crossoverek, a múltkor is milyen volt, amikor a Wrath of the Lich King intrójának a közepébe korcsolyázott bele az a másik orosz figura.

Kettő. Megvan az Emotiv EPOC nevű agyletapogatós headset? Olyasmi mint az a jedi izé, amit Index anyánk hasábjain teszteltünk anno, és nagyon sokat röhögtünk közben. Na, ezzel a cuccal meg Angry Birdsözni lehet, elengedett kézzel, full agyhullámos irányítással.

Három. Az egyik legnagyobb gamer portál, az IGN (illetve a gazdája, a Murdoch-birodalomba tartozó News Corp) felvásárolja a 1up.com-ot, ami szintén ott volt a legnagyobbak között. Lassan tényleg csak két óriásportál marad a piacon, az IGN meg a Gamespot. Meg az IDDQD, természetesen. Az új zzzupperIGN-től a Direct2Drive pénzesletöltős játékbolttal együtt 100 millió dolláros forgalmat és 10 millió profitot várnak.

Négy. Van egy jó kis toplistánk a Steam első negyedével eladásairól, a Portal 2 még csak elővételes adatokkal szerepel, és meghökkentő módon a Shogun 2 vezet, ami ugye eléggé rétegjáték. Az egész bót 200 milliós forgalmat generált a Valve-nak.

Öt. Oké, érzem én, hogy a WTF-faktor kezd csökkenni, ezért kicsit ráerősítünk ezen a téren, és kapcsoljuk Japánt, ahol a népek a földrengés, cunami és atomkatasztrófa ellenére is súlyosan őrültek. Most például egy csókolózás-szimulátort építettek, az ember a szájába veszi a szívószálszerű kis bigyót, és a cucc reprodukálja a nyelvmozgását a túloldalon. Ha ez nem lenne elég bizarr, a 2.0-s verzióban már szimulálni szeretnék az ízeket, a nedvességet és a partner leheletét is, hogy aztán celebek nevével brandelve dobják piacra. Smárolj te is Lady Gagával, csak egymillió jen, amíg a készlet tart. Brrr...

Hat. Ha egyszer lesz egy toplistánk a világ legidiótább gémer toplistáiról (ami nyilván olyan jó lesz, hogy felkerülünk vele a legjobb toplistákat összefoglaló toplisták toplistájára), tuti ez fogja vezetni: a Maxim magazin a legjobb videojátékos vécéket gyűjtötte össze.

Hét. A hetedik te magad légy.

Örvendjetek emberek, a világ legkeresettebb terroristavezérét elkapta az USA hadserege! Ebből a sikerből mindenkinek ki kell vennie a részét, és mivel sajnos előre nem szóltak, utólag kell bizonyítanunk, ha másban nem is, hát a lenti flashjátékokban mindenképp.

A link mögött a terrorellenes háború megindítása óta született minicsodákból kapsz egy gyűjteményt. Lesz itt minden, a sima pofánlövéstől az interaktív interjún keresztül egészen az összetett, tevegelős-rakétakilövős őrületig. Általában nem munkahelybarát az ilyesmi, de hát egy ekkora tett napján nincs az a zord főnök, aki haragudna egy kis Oszamagyilkolás miatt.

Játékra fel, emberek, legalább lesz mivel elütni az időt, amíg valahol a közelben felrobban a hasonló alkalmakra beígért atombomba.

A lábával karikázik, a szájával vacsorázik rovatunkban bemutatkozik Lara, akinek nem volt elég nehéz a Dance Dance Revolution szuperhard fokozata, és úgy gondolta, a dancepaden ugrálás mellett el is hegedüli a zenét, amire éppen táncol. És lőn. Nulla hiba, természetesen.

Valami azt súgja, mostanában sűrűn fogunk találkozni viccesvideókban a Portal motívumaival. A Dorkly például azt képzelte el, milyen lenne a Super Mario, ha a főhős kezébe portalgunt adnánk.

Oldie but goldie rovatunk jelentkezik, ezt akkor szoktuk mondani, ha olyan vicces hírre, videóra, akármire bukkanunk, ami ugyan régi, de vérezne a szívünk, ha nem posztolhatnánk ki. Most épp két, egyenként jó három éves gyöngyszemet vetett elém a YouTube, amikben a Coast to Coast AM amerikai rádióműsorban trollkodnak tréfás kedvű betelefonálók. A Coast to Coast összeesküvés-elméletekkel, parajelenségekkel, ufókkal, okkultizmussal és hasonlókkal foglalkozik, többi mint 500 kisebb-nagyobb rádióadó veszi át az adását, és 4,5 millióan hallgatják Amerika-szerte minden este. Mondanom sem kell, hogy tökéletes célpontot nyújtva ezzel a telefonbetyároknak. Szegény műsorvezetőnek valószínűleg azóta sem esett le, mit adtak elő neki.

Mi más kerülhetne játékcsajrovatunkba húsvétkor, mint egy nyuszi, aki a Playboytól a Penthouse-ig az összes fontosabb férfimagazinban szerepelt. A neve Maria Whittaker, először 1985-ben, 16 évesen pózolt a Sun című brit bulvárlapban, aztán két szembeötlő adottságának köszönhetően a kor egyik legkeresettebb modellje lett, kamionsofőrök nedves álma. Pár száz magazin- és naptárfotózással és néhány jelentéktelen tévészereppel (például a Benny Hill showban a fehérneműs csajok egyike volt) később aztán hozzáment egy repperhez, és ma is boldogan él, nevelgeti két gyerekét.

Miért lett olyan nagy királyság a Portal 2, amilyen? Miben van olyan mennyiségű cukor és koffein, hogy működtessen egy egész játékfejlesztő céget? Miért készül a Half-Life 2 Episode 3 százhúsz évig? Mitől van olyan jó húsban Gabe Newell? A válasz az összes kínzó kérdésre...

...a snack bar.

Igen, már megint van egy új Duke Nukem Forever trailerünk, és nem, még nem unjuk, hogy akárhányszor kiadnak két percnyi új videóanyagot, azt azonnal kitesszük ide, mert tizenéve várjuk már ezt a rohadt játékot, és lassan tényleg elhisszük, hogy a végén még tényleg megjelenik. Az új trailerben kipixelezés nélküli másodlagos nemi jellegek bukkannak fel, és újra megállapíthatjuk, hogy a grafika ugyan gagyi, de a hangulat le fogja vinni a hajunkat. Hail to the king, blablabla.

Sejtettem, hogy ez lesz: ha a King's Bountyt teszem be a retrorovat szavazásába, az utolsó helyek egyikén végez. Bezzeg ha a Heroes of Might & Magicet teszem be, akkor még a Wolfenstein 3D-t is lenyomja. Pedig a King's Bounty a Heroes of Might & Magic közvetlen őse, ezért most arról is szó lesz. Meg kicsit a Might & Magic univerzumról. De mindenekelőtt Jon Van Caneghemről.

Jon Van Caneghem jómódú családba született Los Angeles nyugat-hollywoodi részén, a kis Jon szinte a Sunset Stripen nevelkedett. Mégsem filmes pályán indult el, és a Santa Monica beachen sem lett belőle vízimentő, hanem beiratkozott a város híres egyetemére, az UCLA-ra, ahol aztán lediplomázott számítástechnikából. Anyagi gondjai nem voltak, mert szülei támogatták, ezért megengedhette magának azt a luxust, hogy munka gyanánt egy számítógépes szerepjátékot fejlesztgessen otthon. Fiatalon megházasodott, és feleségével, Michaelával 1984-ben céget alapított New World Computing néven a készülő játékhoz. A friss diplomás srác három évig dolgozott a programon, a Might and Magic Book One: The Secret of the Inner Sanctum 1986-ban jelent csak meg Apple II-re. Már a címe is jelezte, hogy lesznek folytatások: az első Might & Magic többek között azért készült ilyen sokáig, mert Van Caneghem egy egész világot kitalált a játékhoz, és szándékában állt ezen a világon további hősöket és történeteket teremteni. (Elég hasonlóan indult egyébként az Ultima-atyaúristen Richard Garriott pályafutása is, karrierje sok ponton hasonlít Van Canegheméhez).

A képen látható úriember a nap hülyéje, a húszéves Cameron Pittman a floridai St. Petersburgból.

Pittman az évszázad bűntényét próbálta elkövetni: egy PlayStation kontrollerrel akarta kirabolni a sarki fűszerest. Ez önmagában sem túl életképes ötlet, hát még akkor, ha éppen abban a pillanatban nyit egy rendőr az üzletbe, amikor a rablózseni rászegezi a kontrollert a boltosra.

A rendőr még korábban kapott egy tippet, hogy Pittman – akinek nem ez az első esete a rendőrséggel – készül valamire, ezért figyelte a férfit és követte a boltba, de arra valószínűleg ő sem számított, hogy egy drótnélküli kütyüt kell majd elkoboznia a botcsinálta rablótól. Arra nem térnek ki a híradások, hogy Pittman az alap PS3 kontrollert használta vagy a Move-ot a pisztolyra emlékeztető kiegészítővel – utóbbi esetben külön vicces lehetett a "fegyver" elejére applikált nagy műanyaggömb (mert annyit nem nézünk ki ebből az észkombájnból, hogy levágta volna a gömböt).

Pittman persze a rendőr felszólítására letette a kontrollert és megadta magát. Most fegyveres rablás kísérlete és próbaidejének megsértése miatt állhat bíróság elé. Darwin pedig nyugodtan pihen tovább a sírjában.

(via Kotaku & Bay 9 News)

Alant az Official Playstation Magazine UK friss számának harmincvalahányadik oldaláról egy részlet (nagyobb méretben itt), rajta a februári fotosoppályázatunk néhány képe. Világhírűek lettünk, köszönjük szépen nektek.

Megjegyzem, példaértékű, ahogy a PSM-esek kezelték a dolgot, a felőlük nézve isten háta mögötti blogról származó képek miatt korrekten megkerestek minket, és szép illedelmesen megkérdezték, használhatják-e azokat. Látványos a kontraszt az egyik legnagyobb (oké: legkevésbé kicsi) magyar online gémermagazinnal, ahol, idézem: "sohasem linkelünk külföldi forrásra, nem tudom miért, szerkesztői utasítás".