(Üdvözöljétek a blogban új szerzőnket, Tylert, akinek a nevével már találkozhattatok több játéklapban is. Az IDDQD-n olyan posztokat fog megírni, amik egy magazinból kilógnának, illetve valószínűleg a konzolpiac wtf-jeiről is sűrűn írogat majd.)
Szomorú lenne, ha Peter Molyneux nevének hallatán nem a designer páratlan életművére asszociálnánk, hanem arra az emberre, akinek sikerült elegyítenie a bipoláris személyiségzavart a kommunista önkritika legszebb hagyományaival. A fejlesztés alatt álló játékairól nyilatkozó Molyneux arcán ugyanis mindig olyan rajongás és elhivatottság tükröződik, hogy nem lehet nem arra gondolni: ez a pasas egy zsebtükör segítségével kiénekelne a saját szájából másfél kiló rokfortot. Aztán a megjelenés után fordul a kocka: néha fél-háromnegyed évet is várni kell a műsorra, ám egy töredelmes vallomás során csak kibukik, hogy a korábban nagy garral beharangozott produktum egyáltalán nem úgy sikerült, mint, sőt, voltaképpen egyáltalán nem sikerült sehogy, egy tévedésről van szó.
Utolsó kommentek