IDDQD

Halloween a játékipart sem kerüli el, vicces és lenyűgöző, játékos témájú töklámpásokból válogattunk már tavaly és tavalyelőtt is. Idén is akadt néhány szép darab, persze a prímet megint a Blizzard tökfaragó versenye vitte. Ez a Kerrigan például eléggé adja az ívet:

Ha van ember, aki nem osztja meg a játékostársadalmat, és mindenki egyöntetűen, őszintén, tiszta szívből rühelli, az Uwe Boll, alias Az Ember Aki Videojátékokból Csinál Iszonyatosan Rossz Filmeket. A legenda szerint valami trükkös német adókiskaput kihasználva, mert hogy nem kell visszaadni az állami támogatást, ha veszteséges a filmed, vagy valami hasonló. Aki csak egy random negyedórát is látott a mester tetszőleges művéből, biztosan feltette már magának a kérdést: hogyan lehet ilyen szinten nézhetetlen szemetet gyártani? De tényleg, mik lehetnek a műhelytitkok? Na, most eláruljuk, illetve nem is mi, hanem a Bloodrayne-film forgatókönyvírója, Guinevere Turner.

Angolból kicsit gyengébbeknek, a munkafolyamat nagyjából a következő: 1. ordítsd le a forgatókönyvíród fejét, mert késik, 2. ahogy leadja az első vázlatot, mondd azt, zseniális, és kezdd el a forgatást azonnal ez alapján, 3. útközben dobd ki a forgatókönyv 80 százalékát és improvizálj, 4. ???, 5. profit!

Nem tudom, ki hogy van vele, engem mindig lenyűgöz, ha egy játékhoz élőszereplős trailert forgatnak. Főleg ha az olyan, hogy simán elmenne egy tévésorozat kedvcsinálójának is. Winter Skyrim is coming!

Még mindig a postafiókunkból mazsolázok, egy nyári emailben találtam ezt a zenét, ami talán sokaknak szentségtörésnek tűnik majd, de én nagyon el tudom képzelni mondjuk egy nyolcvanas évekbeli Double Dragon-klón aláfestésének. Mennyország tourist, 8-bites verzió:

A dalt feltöltő 8bithun YouTube-csatornáján további hasonló feldolgozások, a Szomorú szamuráj például eléggé büntet, de van Happy Gang és Hip Hop Boyz is. Sajnos a csatorna az utóbbi hónapokban nem frissült, ezzel a poszttal jelezném, hogy az IDDQD szerkesztősége kíváncsi lenne további 8-bites borzalmakra csodákra is.

Közszolgálati rovatunk következik. Olvasónk, Ádám végső kétségbeesésében írt nekünk egy játékot keresve, és olyan történt, ami ritkán: fogalmunk sem volt, melyik játékról ír. Esetleg valaki meg tudná mondani? Most már marhára érdekelne minket is. És akkor innentől a szó Ádámé:

Ti vagytok az utolsó reményem abban, hogy kiderüljön, miféle játék is volt az, mellyel gyerekkoromban szórakoztam. Évek óta néha-néha belém hasít a gondolat, hogy meg kéne találni, ilyenkor átnyálazok párszáz korabeli játékot, de soha nem találtam még meg azt az egyet, melyet keresek. 1990-95 között lehetett az az időszak mikor ezzel a játékkal játszottam, de még ezt se tudom behatárolni, mert pár éves lehettem.

Amit biztosan tudok: DOS alól kellett indítani, nem lehetett túl nagy a felbontása, mert a pixeles figurákra még jól emlékszem – szóval korai 90-es évek talán – , a főhős kék felsőben és piros nadrágban mászkált, tárgyakat vett fel, tett el, és használta őket, szóval ez egy kalandjáték volt.

Illetve arra emlékszem még, hogy vagy a játék célja, vagy egy alküldetés célja az volt, hogy szabadítsunk ki színeket. Három vagy négy szín volt talán, valami búrából kellett őket kiengedni, és mindig hozzáadódott a képi világhoz az adott szín, míg végül újra színes lett minden. Egy másik küldetésben pedig homokot kellett szórni vikingek, vagy valamiféle pogány harcosok nyakába, hogy vakarózzanak, és ne figyeljenek oda rád, míg ellopakodsz köztük...

Tudom, hogy ez elég kevés az azonosításhoz. De aki játszott vele, és ismeri, biztosan eszébe fog jutni. Remélem, hogy van köztetek ilyen, mert én ezt már nem bírom tovább. :)

(UPDATE: Goblins 3, köszi mindenkinek.)

Reménytelen vállalkozásba fogtam: elkezdtem feldolgozni az IDDQD levelesládájába nyáron érkezett maileket. Így találtam meg azt a videót, amit András küldött be nekünk egy hónapja: a dobozba zárt Mariót. Zseniális sufniprojekt pár villanymotorból, mágnesből, papírból, szívószálból és egy kartondobozból. Nézzétek csak:

Jó, azért valami vezérli is az egészet, nyilván. A Teagueduino nevű, nyílt forrású, egyszerű inputokkal és outputokkal dolgozó amatőr hardverplatform, amivel olyan apró kis hülyeségeket lehet csinálni, mint például egy macskahülyítő berendezés. A doboz-Mario programkódja itt található, ha valaki el akarna mélyedni benne.

Meghirdettünk nemrég egy nyereményjátékot A nagy kiberizálás néven, a Deus Ex apropóján kellett cyberpunk külsőségekkel meghekkelnetek játékborítókat. A feladat talán nehezebb volt, mint a hasonló Kratos-nyereményjáték meghirdetésekor, de így is születtek elég király képek. Nézzétek csak (érdemes nagyobb méretre klikkolni, a részletek néhol elég viccesek):

Több kedvencünk is volt a felhozatalból, például a felhőkarcolón akciózó Prince of Persia, a Diablo, a Half Life 2 (az, amelyiken Alyx Vance-ből hologram lett), de a Max Payne és a Warcraft 2027 is eléggé bejött. Nehéz volt dönteni, végül a legjobbak közül is sorsolni kellett, így jött ki a következő eredmény:

- a Deus Ex Human Revolution Steam-kódját Wolkens fedőnevű olvasónk nyerte (a nagyvárosi Prince of Persia megalkotásával),
- a Deus Ex pólónak Ponty Béla örülhet (Diablo),
- a Deus Ex dvd-t pedig rekettyelovag és Harrison Zsolt kapja (hologramos Half Life 2).

A nyereményeket a PlayON Magyarország Kft. ajánlotta fel. Mindenkinek nagyon köszönjük a részvételt, és tartsátok nyitva a szemeteket, a következő hetekben több nyereményjáték is lesz a blogon.

Pár napon belül indul az idei év legnagyobb játékpiaci összecsapása, Battlefield 3 vs Call of Duty Modenr Warfare 3, Electronic Arts vs. ActivisionBlizzard, minden szempontból gigászok csatája. Ennek örömére mind a két játékhoz most jött ki a hype-ot a végletekig fokozó launch trailer, mondjuk kíváncsi lennék, ha a logókat levágnánk, 100 játékosból mennyi mondaná meg hogy melyik mozi melyik játékhoz tartozik. Azt mondjuk meg kell hagyni, hogy mind a kettő iszonyú látványos, iszonyú profi és iszonyú hatásvadász. Először is nézzük meg őket:

Hagyományosan a CoD-ot szokás a noob hülyegyerekek szórakozásának tömegeket megcélzó kommersz szuperprodukciónak, a Battlefieldet meg a szőröstökű profik játékának hardcore rétegre fókuszáló, komplexebb és mélyebb darabnak tartani, de jól látható, hogy két aktuális epizóddal elég sokat közeledett egymáshoz a kér sorozat.

A százmillió dolláros találós kérdés: melyik lesz a jobb? Melyikből fognak többet eladni?

És a végére egy Battlefield 4 trailer, persze vicc az egész, a Youtube CGI-mágusa, Freddie Wong új klipje:

Na, mennyire kell nyugdíjas RPG-rajongónak lenni ahhoz, hogy kapásból vágjuk, mi az a Britannia Manor? Segítek, ez egy gyenge közepes vityillió Austin-külsőn, Texasban, amit Lord British, alias Richard Garriot, alias a világ hatodik űrturistája, alias az Ultima-sorozat atyaúristene épített a játékaiból befolyó fillérekből. És most eladó, az irányár 4,1 millió dollár, az 887 millió forint, a hülyének is megéri.

550 négyzetméter, kovácsoltvas kapu, obszervatórium 360 fokban forgatható teleszkóppal, vízköpő-szobrok, ötbeállós garázs, úszómedence, mesterséges vízesés, titkos átjárók és szobák, könyvtár, játékszoba, borospince, hadd ne folytassam. Ha valaki kíváncsi a kilencvenes évek legendás játékfejlesztőjének kastélyára, ide klikkeljen.

De most komolyan, nincs valakinek kölcsön 886 millió 900 ezre? A többit állom zsebből.

Indy alatt itt természetesen Harrison Fordot értjük, és naná hogy videojátékokkal, ha origamizna vagy virágkertészkedne, abból pont nem születne itt poszt. Az érdekes inkább az, hogy mivel játszik: a világ legindianajosesosabb játékával, az Uncharted 3-mal. Mondjuk nem kizárólag a maga örömére, hanem egy japán reklám kedvéért. A hosszabb verzió sokkal jobb; vagy nagyon jó színész Ford bácsi, vagy tényleg gyermeki örömmel és őszinte rácsodálkozással nyomkodja a kontrollert. Vagy mind a kettő.

(via Fark.geek)

Pár napja derült ki az elképesztően vicces amerikai republikánus elnökjelölt-jelölt Herman Cain (az megvan, amikor a pizzaláncát reklámozza a Lennon-féle Imagine-nel?) forradalmi új adórendszer-tervezetéről, hogy az gyanúsan hasonlít a Sim City-sorozatban használt adórendszer alapbeállításaira. Az EA marketingosztálya hibátlanul reagált, köszönte szépen az ingyen reklámot, és a 9/9/9-es szisztémának nevezett tervre finoman célozva gyorsan levitte a játék árát. Na mennyire? Igen, 9,99 dollárra. És mellé tolja a Sim City-s vírusvideókat ezerrel:

Cain egyébként meglepően humortalanul kommentálta a dolgot, és hazugságnak nevezi a videojátékos kapcsolatot. Egy levegővétellel konkrétan ötször mondja, hogy "it's a lie", ami nekem picit eltúlzott reakciónak tűnik.

Mind a három zenéjét játsszák a londoni filharmonikusok. Az LPO a világ egyik leghíresebb klasszikus nagyzenekara, és egyebek mellett (aki ezekre kíváncsi, olvasgasson wikit) arról is híresek, hogy bátran nyúlnak olyan témákhoz, amiket az igazi komolyzenészek bottal sem piszkálnának meg. Rendszeresen játszanak fel filmzenéket (például a Gyűrűk ura-trilógiáét), vagy rockfeldolgozásokat (jelent már meg ilyen albumuk a Pink Floyd, a Led Zeppelin és a Who előtt tisztelegve) vagy akár nyálmetált (két Nightwish-lemezen is közreműködtek).

És most jön a legújabb kísérlet, november 8-án jelenik meg a filharmonikusok játékzene-feldolgozás albuma, itt a teljes tracklista, van rajta a Final Fantasytól a Tetrisig, és a Fallouttól a World of Warcraftig mindenféle. Hallgassunk bele a Modern Warfare 2-témába:

Call of Duty Modern Warfare 2 Theme (Pre-order album here: http://amzn.to/qCtuhD) by kwall

És van még egy jó kis shakycam videónk az Angry Birds-feldolgozásukról is:

A minap Herman Cain, amerikai republikánus elnökjelölt-jelölt (perpillanat a legesélyesebb Obama kihívójának szerepére) felvázolta, milyen leegyszerűsített, elegáns és hatékony adórendszerrel reformálná meg Amerika gazdaságát, ha bejut a Fehér Házba. A 9*9*9-es szisztémának nevezett ötlet három fő adónemre épül, mindegyiknek 9 százalék lenne a mértéke: ennyi lenne a személyi jövedelemadó, a forgalmi adó, és a cégek bevételei után fizetendő adó is.

Nem ismerős ez valahonnan? Segítünk:

Ez a Sim City 4-ben az adópanel, ahol beállítgatjatjuk, hogy a virtuális városunk lakóit mennyire sarcoljuk meg. A játék jócskán leegyszerűsített adórendszere három adónemre épül, lakossági, kereskedelmi és ipari adó van, az alapbeállítás pedig (fogadjunk, hogy kitaláltátok előre!) 9-9-9 százalék.

A dolog persze lehet véletlen egybeesés is, de Cain és stábja felmutatott már pár vicces momentumot, amelyek után a kisördög felébred az emberben, és képes feltételezni, hogy egy számítógépes játék szolgált az elnökjelölt (civilben pizzalánc-vezető, matemetikus és baptista lelkész) inspirációjaként. Pontosabban az adóprogram nem is az ő műve, hanem egy bizonyos Rich Lowrie nevű közgazdászé, akiről a Washington Post nemrég kiderítette, hogy nincs is közgazdász diplomája, és valójában egyszerű könyvelő.

És ez még mind semmi ahhoz képest, hogy pár napja Cain egy beszéde végén egy idézetet ("life can be a challenge, life can seem impossible, but it's never easy when there's so much on the line") azzal a fordulattal vezetett fel, hogy "a költő szavaival élve", másnapra pedig kiderült, hogy ez valójában egy Pokémon-rajzfilm főcímdalának egy részlete.

Néha nem a magyar politikusok a legviccesebbek a világon, na. 

(via Huffington Post)

Legutóbb a Total Eclipse-et szavaztátok meg, ami teljesen megérdemelten kerül a rovatba, viszont nem lehet róla úgy írni, hogy ne említenénk meg a Drillert és a Dark Side-ot. Ezek a játékok ugyanis ugyanazt a Freescape nevű motort használták, ami korábban nem látott 3D élményt tett lehetővé a szerény képességű 8-bites gépeken. Persze voltak már korábban is 3D játékok, például a rovatban is szereplő Battlezone vagy az Elite, de a Freescape egy kicsit továbblépett ezeken (illetve más irányba indult el), és kiadója, az Incentive (illetve annak belső fejlesztőcége, a Major Development) legnagyobb dobása lett.

Az Incentive-et az angliai Readingben élő Ian Andrew alapította a nyolcvanas évek közepén. Andrew még 1981 körül kezdte a játékfejlesztést, akkor még ZX81-en, és a Mined-Out című aknakereső-szerű játékkal és a Splat című labirintusos marhasággal szerzett némi nevet a szakmában. Az Incentive aztán 1985-ben a Graphic Adventure Creatorral – ami képes-szöveges kalandjátékok szerkesztőprogramja volt – nyilvánvalóvá tette, hogy mer nagyot gondolni. A következő évben pedig elkezdődött a Freescape fejlesztése.

Hogy David "Sajtburger" Hasselhoffnak nincs túl sok önkritikája, vagy éppen nagyon fejlett az önirónája, azt tanúsítják olyan csodás szereplései, mint a Hooked on a feeling vagy a Jump in my car videoklipje, de akár a Knight Riderből is megemlíthetjük azt a részt, amiben a gonosz Michael szerepel, természetesen bajusszal.  Most itt egy újabb szép darab a korpuszhoz: "Da Hoff" megmutatja, hogyan kell autót szétrobbantani a Burnout Crash kinectes verziójában... master the disaster! További mókáért katt ide.