Durva coming out következik: nekem annak idején kimaradt a Star Control II. Talán azért, mert 286-osom volt, és a játékhoz legalább 386-os kellett (ebben nem vagyok biztos, de több klasszikus is ezért maradt ki anno), talán azért, mert akkoriban a kalandjátékokra voltam erősen rágyógyulva, de valahogy elment mellettem a Star Control és a folytatása is. Szóval fogalmam sem volt, miért követeli hónapok óta egy kisebb béközépnyi kommentelő, hogy kerüljön be a játék a Heti retróba.
Nemrég viszont vettem egy új pc-t (a régi szegény már nagyon öreg volt), és elkezdtem rajta olyan játékokat tolni, amik az előzőn nem futottak. Például a Starcraft II-t. Amiről eszembe jutott a Star Control II, és feltelepítettem azt is, megnézni, hogy milyen. Jelentem, csodálatos, még így közel két évtized után is. A felfedezés öröme kevés játékot hat át annyira, mint a Star Control II-t. Úgyhogy most a Starcraft II mellett ezzel a régiséggel is eltöltök heti pár órát, és most már végig fogom játszani. Az Eye of the Beholder posztja alatt pedig ármányosan beszavaztattam a retrorovatba, így most teljesül a béközép kívánsága. Mivel azonban egy eddig ismeretlen játékról kellett összeszednem az infókat, fokozottan igaz, hogy a kommentekben jöhetnek kiegészítések a poszthoz.
Ez is egy olyan történetet, amit valahol a játékipar hajnalán kell kezdeni, egészen pontosan 1961-ben, ekkor készült el ugyanis az MIT-n a Spacewar! című program. Amit akár az első számítógépes játéknak is lehet tekinteni (annak ellenére, hogy voltak még korábbi úttörők), hiszen az első kereskedelmi forgalomba hozott játék, a pénzbedobós játékgép formájában 1971-ben kiadott Computer Space szinte egy az egyben a Spacewar!-t másolta. A játékban két űrhajó küzdött egymás ellen szigorúan monokróm képernyőn, a cél a másik kilövése volt, de az irányításba egy csillag gravitációja is bekavart. A 2004-es E3-on volt egy kiállított és működő Computer Space, amivel játszottam pár menetet – azon túl, hogy egy hozzám hasonló retroőrültnek katartikus élmény volt, azért azt is éreztem, jó, hogy azóta sokat fejlődött a játékipar (hogy mást ne mondjak, az irányítógombok libasorban helyezkedtek el egymás mellett, jobbra fordul, balra fordul, gyorsít, lövés, semmi joystick, semmi logikus elrendezés). A baloldali fotón talán látszik, mennyire megilletődtem az akkor 33 éves játékgép láttán.
Utolsó kommentek