Már két hete boltokban a PlayStation 3 mozgásérzékelős kontrollere, a Move – gondoltuk, ideje kipróbálni, mi az, amivel a Sony kedveskedik a kazuároknak. Egy esős vasárnap délután Hancuval ownoltuk Nándi barátunk lakását (a macskája őszinte sajnálatára), és megnéztünk három Move-játékot. Készült pár videó is egy régi és bénácska fényképezővel, de a célnak megfelelt, tessék értékelni a szándékot és az amatőrizmus báját.
Hancu: A név alapján látatlanban ez tűnt a legígéretesebbnek, na ehhez képest súlyos csalódás. Van egy nagymellű manga cica, aki egy irodai gurulós széken (opcionálisan porszívón, vagy gyereketető széken) ülve teker lefelé egy nagyváros utcáin, és közben fejbe rugdossa a szembejövő rosszfiúkat. Szörnyű debilség, idegesítő, monoton, semmit nem használ ki a mozgásérzékelős kontrollerből, tulajdonképpen sokkal élvezhetőbb lenne normál kontrollerrel. Annál is inkább, hogy elég rosszul reagál a kontrollerre: hol észreveszi hogy ugrani/lehajolni/akármitcsinálni akartunk, hol nem.
Stöki: Nem tudom megcáfolni Hancut, ez egy rossz és nem Move-ra termett játék. A mozgásérzékelőt nem arra kellene használni, hogy a kontroller joystickjának fel-le, jobbra-balra mozgását kiváltsa, hanem hogy olyan irányítási lehetőségeket teremtsen, amikre a joystick nem képes. A Kung Fu Rider itt hasal el, a főhős meg kábé minden kanyarnál. Nekem a játék irgalmatlan nagy kreténsége valamelyest ellensúlyozta az irányításbeli gondokat: száguldó irodai székről maffiózókat oldalba rúgni, miközben szembejövő autókat kerülgetünk – ilyet nem nagyon láttunk még. Plusz az említett cica, Karin olyan idétlenül tud megörülni egy kerekes porszívónak, hogy azt a teszt után még napokig emlegettük.
Nándi: A Wii eddig engem nem nagyon mozgatott meg. Kocka gamer vagyok, a Nintendo-féle hárompoligonos szórakozás nem köt le. Igenis legyen elfogadható grafikája egy játéknak, és a PS3-ban van kraft bőven. A Kung Fu Ridert viszont felejtsétek el, iszonyatosan gagyi. (Nándi egyébként félelmetesen jó volt a játékban, a lenti videón például éppen talál egy rövidebb utat.)
Hancu: A Sports Champions aztán kiköszörüli a csorbát. Tulajdonképpen teljesen ugyanolyan, mint a Wii Sports, csak jól is néz ki. Van pár gyengébb eresztés benne, mint a strandröplabda vagy az íjászat, de a pingpong, a gladiátorharc vagy a frizbigolf meglepően jópofa, simán ott lehet ragadni előttük, rendesen használja a mozgásérzékelőt, sőt, rögtön ki is emeli a Kinect fő hátrányát (amit eddig a fő előnyének hittünk): azt hogy ott nincs kontroller. Vagyis nincs gomb, amit nyomkodhatnánk, vagyis nincs funkció a játékmechanikában, amit hozzáköthetne a játék programozója. Lendítem a kezem, elengedem a gombot - eldobtam a frizbit. Ugyanez kontroller nélkül nem megy, mert olyan finom mozdulatokat, mint a frizbi elengedése, nem lehet csak mozgásérzékeléssel megoldani. Ugyanez a gladiátorharcnál a pajzsos blokkolásokkal feltölthető csík, amit szupererejű támadásra válthatok be, satöbbi, satöbbi, kontroller és gombok nélkül menthetetlenül leegyszerűsödnek a játékok.
Stöki: Ennél a játéknál jött ki legjobban, hogy a Move mennyivel pontosabb, mint a Wii kontrollere. Amikor a Wii Sportsszal játszottam először, rettenetesen zavart, hogy csak tessék-lássék követi a mozdulataimat, amikor viszont a Sports Championsszel, teljesen természetes volt a pingpongozás és a frizbigolf (a pontosságra jellemző, hogy a frizbi eldobásának szögét is egész finoman lehet állítani a dildóra emlékeztető kontroller apró elfordításával). A röplabda ugyan elég gyenge volt, de a játék hat sportágából négy tartós használatra is alkalmas. És a kamerát kihasználó apró poénok is kerültek a játékba, a lenti videóban például Hancu abúzálja Nándit egy baromi nagy kétfejű csatabárddal (kedvenc karakterünk, a mázsás maori harcos Tatupu fegyvere).
Nándi: A Sports Champions már határozottan jó. Az izomtibor Tatupuval az egyszerűsített Soul Calibur játékban (itt gladiátorképző a neve) vidáman csépeltük az ellenfeleket. Illetve Stöki meg én, mert Hancut a legbénább ellenfél, Giselle simán lealázta közepes fokozaton, hahaha.
Hancu: Na ez aztán tényleg ugyanolyan, mint egy wii-s partijáték, sok egyszerű kis minijátékkal, de a recept tökéletesen működik: rengeteget röhögtünk, miközben rajzoltunk, krokodilnak mostunk fogat, ventilátorokkal madarakat segítettünk a fészkeikbe meg ilyenek. Ovis kreténségnek hangzik persze, de megfelelő társaságban vicces még józanul is, egy házibuliban némi kemikáliával a szervezetben (természetesen kizárólag legális drogokra gondolok) még szórakoztatóbb lehet. A probléma az, hogy a szebb grafikával, meg a pontosabb mozgásérzékeléssel együtt sem szórakoztatóbb egy centivel se, mintha egy Wii kerülne elő. Ha meg onnan nézzük, hogy nem a vas dönt, hanem hogy milyen játékok lesznek rá, a Move egyelőre előnyben van a Kinecthez képest: amikor azt kipróbáltam, minden játéknál 5-10 perc után jött menetrendszerűen jött az „oké, nézzük a következőt” érzés. A Move-val meg úgy bohóckodtunk el négy órát, hogy észre se vettük, hogy ránk esteledett. Cserébe a Kinectben persze nagyságrenddel több perspektíva van, ha pusztán csak a technológiát nézzük. De én még azt is el tudom képzelni, hogy pár év múlva ez az egész mozgásérzékelős őrület kifullad, mint a gitározós játékok, és visszatérünk a jó öreg kontrollerhez.
Stöki: Nem értek egyet Hancuval abban, hogy a Start the Party nem szórakoztatóbb egy centivel se, mintha egy Wii kerülne elő. Szerintem kábé pont egy centivel szórakoztatóbb. A szebb grafika és a pontosabb mozgáskövetés azért számít (meg az is, hogy mindenki saját fejét fényképezheti a játékosokra), de a játékmenet ugyanolyan egyszerű kreténség, mint mondjuk a Raving Rabids TV Party Wii-n. Ezzel együtt a Move vitathatatlanul erőnyerő lenne a Wii-vel szemben, ha nem négy évvel utána jelent volna meg. Így egyelőre nem próbálnám megsaccolni, hogy mekkora siker lehet ebből, már csak azért sem, mert ez a kezdeti játékfelhozatal nem túl erős. Az E3-on láttam a Sorcery bemutatóját, ami fantasy kalandjáték, amiben a Move-val kell harcolni és varázsolni – na, az sokkal érdekesebbnek tűnt, mint egy újabb partijáték, legyen bármilyen szép és pontos is. A Kinectnél is hasonló benyomásaim voltak, ezért én inkább 2011 karácsonyát várom, mint az ideit – szerintem akkorra fognak megérkezni a Move és a Kinect igazán nagy dobásai. És igen, abban egyetértek Hancuval, hogy a Kinect-játékok látszólagos nagy előnye, a kontrollernélküliség hátrány is lehet több műfajban: a gombok nagyon fognak hiányozni.
Nándi: Nem volt rossz ez a játék sem, de amire igazán kíváncsi vagyok, az a Microsoft Kinect. Amiket kipróbáltunk egy délután alatt, az mind megvalósítható Kinectre. Viszont a Microsoft megoldása a technológiája miatt jobban tetszik, és szerintem jóval előremutatóbb, mint a Wii vagy a Move.
Utolsó kommentek