IDDQD

Pénteken megígértem az Imperium Galactica-cikkben, hogy külön posztot kaptok arról, miért nem készült el az Imperium Galactica III, illetve hogy miért volt helyette két másik űrstratégia három fejlesztőcégtől. A történet tanulságos, és egyik szereplője sem lehet büszke rá.

Repüljünk vissza 2000-be, amikor még egészen más volt a magyar játékfejlesztés helyzete, mint ma. Az egy évvel korábban megjelent Imperium Galactica második része elég nagy siker volt, díjakat is nyert, nem csak a magyar játékosok szerették. Nem meglepő hát, hogy felbukkantak a Digital Reality mellett más játékfejlesztő csapatok, akik szerettek volna hasonlóan nagyot villantani. Például a Philos Laboratories, ami 2000 márciusában a Theocracy című átlagos RTS-sel mutatkozott be. És már létezett a Stormregion is, javában dolgoztak a 2001-ben megjelent S.W.I.N.E.-on (bár nekik nem lesz szerepük a sztoriban).

A héten elég sokat foglalkoztam azzal, hogy kapcsolatba lépjek a THQ-val a mostanában bejelentett Saints Row: The Third okán - sajnos sikertelenül. Viszont ha már lesz új Saints Row, akkor akár a heti játékcsaj is lehetne valami ehhez köthető, így esett, hogy a héten Tera Patrick eddig talán kevésbé ismert felét mutatom meg.

Aki esetleg szatyorban töltötte az elmúlt 5 évet, annak elmondom, hogy a Saints Row az egyik legsikeresebb GTA-klón a piacon, bár meglehetősen szélsőségesen oszlanak meg róla a vélemények: van, aki szerint alávaló szar, és akadnak olyanok, akik a valós sandbox-játékmenetet látják benne, hiszen Stilwaterben, az őrületnek helyet adó nagyvárosban tényleg mindent megtehetsz, kezdve a saját társaid járásmódjának beállításától addig a pillanatig, amikor egy fordított üzemű szippantós kocsival járod a rivális banda területét. A Volition nevű csapat sosem ment a szomszédba a pihent ötletekért, és bár nem mindenki van oda a sorozatért, azért a kiadó valószínűleg nem sokat törődik a negatív véleményekkel, elég nekik az a több mint hatmillió vásárló, aki eddig rájuk szavazott.

A nap videója a BoingBoingtól érkezett, csodás gameover-animációgyűjtemény, mellbevágó 8-bites prüntyögős Mad World-feldolgozással aláfestve (ez szólt anno a Gears of War trailere alatt is).

A Heti retróban néha előfordul, hogy nem találok elég háttérinfót az általatok megszavazott játékról, mert az csak a mi régiónkban volt kultikus siker (mint a Defender of the Crown, aminek ugye magyarok készítették el a spectrumos verzióját). Ilyenkor jobb híján arról szoktam írni, milyen volt a játékmenet, miért szerettük annyira a programot. A most tárgyalt opusznál erre nincs szükség. Pontosan tudjuk, milyen volt a játékmenet, mert mindenki játszott vele. És pontosan tudjuk, miért szerettük annyira: mert az első igazán profi magyar játék volt. Természetesen az Imperium Galacticáról (és a folytatásáról) van szó, ami a múltkori szavazáson még a Heroes of Might & Magicet is lenyomta. Megkerestem néhány alkotót, akik szívesen meséltek arról, hogyan is kezdődött az egész – atyaúristen, már – húsz évvel ezelőtt.

Mert bár az Imperium Galactica csak 1997 márciusában jelent meg, a teremtés első napja valamikor 1991-ben volt – akkortájt a rákospalotai Csokonai művházban, a „Csokiban” gyűlt össze a játékos szubkultúra színe-java. Itt ismerkedett meg néhány fiatal, akik elhatározták, hogy csinálnak egy játékot. 15-16 évesek voltak, de nagyon lelkesek, iskola mellett vágtak bele a nagy feladatba, egy Supremacyhoz hasonló űrstratégia fejlesztésébe. Kiss István és Kistamás János programozott (előbbi a pc-s, utóbbi az amigás verziót), Fodor Tamás volt a grafikus, Kreiner Tamás pedig a zenei teendőket látta el (remélem, senkit nem hagytam ki). Meg kell még említeni Fehér Gábort alias Masellt, aki mindenféle egyéb ügyeket intézett, írogatott a Guruba, így voltak jó sajtókapcsolatai is, később pedig ő lett a Digital Reality vezetője.

A first person shooterek főgonoszainak nemzetisége jól mutatja, ki most az általános ellenségkép a nyugati világban, ahol a videojátékokat készítik és fogyasztják: nem meglepő módon a kínaiak és az oroszok.

(via complex.com)

A játék, ami nekem egészen addig egy vicc lesz, amíg a kezembe nem vehetem, elméletileg hosszú, mármint rekordhosszú (14 év, azért az már lassan egy teljes játékosgeneráció) fejlesztési idő végén elméletileg május elején jelent volna meg. Nos, Randy Pitchford, a Gearbox Software főnöke pont erről beszél a lenti videóban.

Oké, ez most kivételesen tényleg jó videó, elüti a dolog élét, de én már azon sem lepődnék meg, ha poénból, vagy a nagyobb hírverés miatt packáznának velünk...

Nem túl jó kombó, ha az ember magasan képzett hekker, és súlyos szerencsejáték-függőséggel küzd; ezt sugallja legalábbis a 29 éves brit Ashley Mitchell története, aki a következő két évet a hűvösön fogja tölteni, mert 12 millió dollár értékben lopott zsetonokat a Facebookon, a Zynga Poker központi szerveréről. Emberünk a szomszédja wifijén keresztül tört be a Zynga központjába, ott lenyúlta két alkalmazott hozzáférését, és az ő jogosultságaikat kihasználva egyszerűen hozzáírt a saját accountjához 400 milliárd zsetont. A nagy részével vidáman pókerezgetett a közösségi oldalon, a harmadát pedig elpasszolta valós pénzért, a négymillió dodó névértékű zsetonért valamivel több mint 53 ezer fontot kasszírozva.

A Zyngánál 2009 augusztusában vették észre, hogy valami fura dolog történik a zsetonokkal, ip alapján lenyomozták a tettest, és annak rendje-módja szerint kivonultak rendőrséggel a szomszédhoz, ahol lefoglalták az összes számítógépet (tanulság: kedves gyerekek, mindig tegyetek jó erős jelszót a wifi hotspototokra!). A kép még így sem állt össze teljesen, hiszen hiányzott a sok zseton. Mitchell végül azon bukott le, hogy a hülyéje a saját facebookos profiljával bejelentkezve kóstolgatta többször is a Zynga szervereit.

A büntetése egyébként azért ilyen súlyos, mert már korábban is elkövetett hasonlókat, és éppen ketyegett egy próbaidős felfüggesztett börtönbüntetése is.

(via Guardian) 

Igazából szégyen, hogy csak most posztoljuk az elmúlt napok legjobb játékos videóját, mert többen is felhívtátok rá a figyelmünket, de jobb később, mint egyszer sem:

Igen, ez a NES-es klasszikus Super Mario Bros első pályája 3D-ben, fps nézetben. Egy Brandon Laatsch nevű animátor volt az a zseni, aki 3DStudio Max, FumeFX és After Effects segítségével megalkotta ezt a csodát, aminek a renderelése több mint 60 óráig tartott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az új idők szavára hallgatva még achievementek is vannak az újragondolt pályán. Egyébként volt már egy hasonló próbálkozás négy éve, azt a Source motorral csinálták meg és Half-Life 2 fegyverekkel, de ez a mostani pár nagyságrenddel jobb. Azért a korábbi sem rossz, ugrás után be is embedeljük:

Kiszivárgott (vagy direkt kiszivárogtatták, a jóég tudja ma már megmondani, mi az ami csak úgy magától történik, és mi vírusmarketing) egy videó a Microsoft WGX (Windows Gaming eXperience) nevű projektjéről, ami elvileg a Windows 8-ba szánt, windowsos, közösségioldalas, xboxos nagy közös játékcentert takarja. A cucc láthatóan valamilyen prezentációhoz készült, és nem meglepő módon padlógázzal a farmvillező-facebookozó-mikrotranzakciós rendszerben apró hülyeségeket vásárló közönség irányába halad vele a cég. Tőlem általában elég távol áll a C64-es időkbe visszabámuló régenmindenjobbvoltozás, de ez a vízió még nekem is túl kazuár. Annak ellenére, hogy tök logikus az irány, hiszen ebben van a zseton. Szerintetek?

Igen, tudom, hogy hülyén hangzik, de a Laughing Octopus tényleg ezt jelenti. Aki játszott a Metal Gear sorozattal, az egyébként sem akad fenn a "jelző+állat" képlettel elnevezett karaktereken, a főhős is Solid Snake, ugye. A Nevető Polip Snake egyik ellenfele a Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriotsban. A Beauty and the Beast (BatB) nevű egység egyik tagja, amiben négy játékcsaj is van, de a poliplány a kedvencünk közülük, mert totál őrült. Ráadásul Nevető Polip volt az első karakter az MGS sorozat angol verziójában, aki kimondta a "fuck" szót.

 Oké, ilyet aztán végképp nem szoktunk csinálni, hogy előzetes ingame videórészletet posztolunk egy játékból, de hát mégis csak a Duke Nukem Foreverről van szó. Bónusz Duke-logós vibrátorral és diáklány-egyenruhás leszbikusokkal.

Pontosan arra, amire a lenti videón látható, Evil Genius Simulator nevű sufniprojekt készítői. A videó a brit Maker Faire kiállításon készült, ahol vicces kedvű srácok két Tesla-tekerccsel kötöttek össze egy Kinectet. A Kinect a kézmozgást figyeli, és attól függően alakítja a tekercsek frekvenciáját, hogy a júzer milyen magasra emeli a kezét. Az így produkált látványos ívkisülések önmagukban is lenyűgözőek, de az érzés, hogy egyetlen intésünkre villámok csapnak fel a hátunk mögött, priceless lehet.

(via)

Elnézést mindenkitől, szabadidőm a nullához közelít, egyrészt azért, mert egy földrengés+atompara idején egy tudományos újságíró két lábbal hajtja a szopórollert, másrészt azért, mert átmenetileg ide is blogolok (akit esetleg érdekel, kövesse, lájkolja, nagy pofára esések várhatók tőlem). Persze az IDDQD közönsége nem maradhat Heti retro nélkül. Most az Imperium Galacticának kellene következnie, de ez átcsúszik a jövő hétre, és alibiposzttal próbálok impulzust küldeni a retroreceptoraitok felé. De a téma hálás, szerintem a kommentekben sok személyes sztori elő fog jönni, a rovat főszereplői ugyanis ezúttal a Quickshot joystickok.

A japán földrengés és cunami károsultjait segítő akció indult az EVE Online-ban: PLEX-et lehet felajánlani, ami olyasmi mint a mobiloknál a feltöltőkártya, csak itt egy-három havi játékidőt kapsz érte. A trükk az, hogy a PLEX-kódok adásvétele az EVE-ben teljesen legális, így ha valaki ügyesen forgatja a játék gazdaságában a tőkéjét, valós pénz helyett virtuálissal is tudja állni az előfizetését, és fordítva: ha rosszul áll a karaktered anyagilag, vehetsz igazi pénzért PLEX-et, amit eladhatsz a játékban, és mindjárt van zseton.

Az felajánlott PLEX-ek ellenértékét a fejlesztő izlandi CCP a Nemzetközi Vöröskereszt Japánt segítő alapjába utalja tovább. Az EVE-nek egyébként ez nem az első ilyen akciója, a haiti földrengés és a pakisztáni árvíz károsultjainak 64 ezer dollárt adtak össze ugyanígy a játékosok.  

Eric Poulton művész/grafikus/art director nevét akkor jegyeztem meg, amikor elkészítette steampunk Star Wars sorozatát (a Halálcsillag valami eszméletlen nagy). Most egy pixel arttal lett a nap képe, címe Underneath It All, és egy pixelbolygó keresztmetszetét örökíti meg zombikkal, lávaemberekkel, a jó és a gonosz tengerimalac örök körforgásával. Klikk a képre a teljes változathoz.

(via Geek Art)