IDDQD

Katamari Damacy megvolt? Minden idők egyik legviccesebb és legidiótább játéka, amiben... hátizé, inkább mutatom, mit kellett csinálni, mert az egyszerűbb:

Na, ezt a remek játékot most a Yahoo HackU programozóversenyének győztese jóvoltából tetszőleges oldalon eljátszhatjuk a neten, persze az égvilágon semmi értelme nincs, de lássuk be, azért vicces. Klikkide. Chrome vagy Firefox 4 ajánlott hozzá, és a sokkhatás elkerülése végett jó előre szólok, hogy zenél is.

Ha máshol akarsz garázdálkodni, másold be ezt az URL mezőbe, miután betöltődött az oldal:

javascript:var i,s,ss=['http://kathack.com/js/kh.js','http://ajax.googleapis.com/ajax/libs/jquery/1.5.1/jquery.min.js'];for(i=0;i!=ss.length;i++){s=document.createElement('script');s.src=ss[i];document.body.appendChild(s);}void(0);

A játékvilág kihalófélben lévő állatfaja a kézikönyv; az az egykor vaskos, manapság kis füzetté (rosszabb esetben PDF fájllá) silányult kis melléklet, amit senki sem olvas el. Nincs is rá szükség: a fejlesztőcsapatok a játékok kezdeti szakaszát gondosan telepakolják tutorial-küldetésekkel, és menet közben képeznek ki bennünket profi stratégává, bérgyilkossá vagy autóversenyzővé. Igaz, ez sok esetben sajátos "tanulmányi kirándulás egy virtuális világban, szellemi fogyatékosok számára"-ízt kölcsönöz a játékoknak, de legalább nem kell belelapozni az ún. használati utasításba.

Pedig hogy ez mennyire fontos lehet, azt a University College London kutatása bizonyítja, amiről a Kurzweil AI számolt be. A kutatók által létrehozott értelmező algoritmus képes felismerni a kézikönyvben szereplő kulcsszavakat, majd lefordítani azokat a játék nyelvére, cselekvési parancsokká formálva őket. Kétbitesen fogalmazva: megtanítottak játszani egy programot. A tesztalany a roppant komplex Civilization volt, így a véletlen szerepét sikerült a minimálisra csökkenteni (semmi önkirakós Tetris), viszont ami ezután történt, az viszont minimum főhajtásra ad okot.

A teszteléskor a számítógép saját mesterséges intelligenciáját, illetve a programozók által létrehozott algoritmust eresztették egymásnak. Az algoritmus a nyers erővel és egy trial & error metódussal dolgozik: a képernyőn felvillanó szavakat elkezdi keresni a mellékelt kézikönyvben, a szövegkörnyezetből pedig megteremti a hipotézist, amiből következtetni tud a helyes taktikára. Miután ezeket a gyakorlatba ülteti, kialakítja a saját stratégiáját. Ez nyomokban hasonlít az FPS-ekben használt, a játékosok taktikájára reagáló botplayerek viselkedésére; de amíg azok előre meghatározott utasítások alapján okosodnak, a kutatók algoritmusa gyakorlatilag egy használati utasítást magol be, és próbál ennek alapján taktikázni.

A kísérlet sikeresnek bizonyult: a fogalom nélküli vagdalkozás során az algoritmus az esetek 46 százalékában bizonyult sikeresnek a számítógéppel szemben, ám a kézikönyv értelmezése után fölényesen nyerte a partik 79 százalékát.

(Anekdota: egy videojátékos supporttal foglalkozó barátom vadregényes történeteiből kiindulva tök felesleges amiatt aggódni, hogy a gépek át fogják venni felettünk a hatalmat. Ez ugyanis már régen bekövetkezett. Ha egy algoritmus képes megnyerni egy Civilization-partit, az átlagfelhasználónak pedig sok esetben még az elindítása is komoly problémát jelent, nincs miről beszélni. Tanulság: talán el kéne olvasni azt a rohadt kézikönyvet.)

 A nap videójában Mike Tyson gyógyítja az Angry Birds-addikciót.

A fenti név talán nem csak nekem kattint be néhány képet az általános iskolai tanulmányaimból - a nő, aki a halálos ágyán annyit mondott: ha megírnám az életem történetét, sokkolnám a világot. Sajnos nem írta meg, de a modern szórakoztatóipar gondoskodik arról, hogy ne felejtsük el a XV. század egyik legkeményebb nőjét. A most futó Borgiákon túl a videójátékok sem feledkeznek meg az erős akaratú Caterináról - az Assassin's Creed sorozatban többször is összefuthatunk vele, sőt, azon karakterek egyike, akikkel szemben a főszereplő Ezio a harmadik rejtett pengét használja.

És hogy a játék sztorijából lehetne is valami jót csinálni, arra remek bizonyíték a Singularity Collapse című rajongói kisfilm, amin egy éven át dolgozott egy Lenny Menchiari nevű olasz figura és kis csapata. A hangulat zseniálisan idézi a játékokét, a kivitelezés pedig ahhoz képest, hogy amatőr munka, néhol egészen meghökkentő.

Ahogy a minap jeleztük, itt az első visszaemlékezős-nosztalgiázós (és egy kicsit talán bálványdöntögetős) poszt a PC Gururól, amiben Sashegyi "Sasa" Zsolt mesél arról, hogy is volt ez az egész. Előreláthatólag két részletbern, mert nem lesz rövid. Egyben itt jelezném, hogy ha a régi stábokból valakinek kedve támad a nép elé tárni a sztorit a saját nézőpontjából, hajrá, mi teret adunk neki. És most átadom a szót Sasának.

Ez az írás nem azért született, hogy felhördülést keltsen, hogy eldöntse, a legendás  PC GURU melyik korszaka volt a legragyogóbb, hogy ki volt a legnépszerűbb cikkíró, és hogy melyik csapat büszkélkedhet ma is a legnagyobb rajongótáborral. Ez az írás azért született, mert meg akartam írni. Amióta eljöttem a PC GURU-tól – azaz most már közel három éve –, azóta foglalkoztat a gondolat, hogy elmondjam az újság történetét. Persze mindezt kizárólag az én szememen keresztül, a kezdetektől a szétváláson át azokig az időkig, amikor öt éven keresztül főszerkeszthettem a lapot. Ez az írás azért születik, hogy megpróbálja helyretenni a dolgokat és eloszlatni az esetleges tévhiteket.

Amivel soha nem fogsz játszani. Kivéve, ha valamikor a chicagói University of Illinois egyetemen jársz, ott is az Electronic Visualization Laboratory feliratú ajtó mögötti laborban. Itt található ugyanis a Tactile nevű gigászi érintőképernyő prototípusa, amin a Fleet Commander című játék fut. Ezt az egyetem egyik hallgatója, Arthur Nishimoto írta, és mivel nem kereskedelmi termék, bátran felhasználhatta benne a Star Wars copyrightokkal körbebástyázott elemeit. Milyen szomorú lehet már ez után elővenni valami lagymatag pécés sci-fi űrharcos taktikai-stratégiai játékot.

(via Topless Robot, köszi Sixx!) 

Mielőtt ősszel fejest ugranánk a virtuális öldöklésbe, addig az Electronic Arts és az Activision is megvívja a maga háborúját, méghozzá a marketing-fronton. A két mogul ugyanis több százmillió dollárt megmozgató reklámkampányt tervez a sikervárományos FPS játékainak, a Battlefield 3-nak és a Call of Duty: Modern Warfare 3-nak. Azon most ne kezdjünk el spekulálni, hogy hány lélegeztetőgépre vagy hány AAA játék fejlesztésére futná ilyen büdzséből, és ilyen alapon miért nem küldenek inkább ajándékba egy-egy példányt a potenciális vásárlóknak, ha úgyis ennyire tele vannak. Egyszerűen csak vegyük tudomásul, hogy hatalmas összegről beszélünk, amit csak a legnagyobb cégek engedhetnek meg maguknak.

És akkor most képzeljük el az Activision-vezérigazgató Bobby Kotick arcát, ami az RGB színskála minden árnyalatát magára ölti, szembesülve azzal, hogy a www.modernwarfare3.com címet bepötyögve egy olyan oldal tárul a szeme elé, amit a háta közepére sem kíván. Sajnos a körömpiszoknyi együttérzésünk is szertefoszlik, amikor belegondolunk, mennyire mókás, hogy egy párezer forintos domain-bejegyzéssel is homokot lehet szórni a marketing-gépezet fogaskerekei közé. Még akkor is, ha valószínűleg egy renegát partizánakciójáról van szó, és nem az EA-t terheli a felelősség a történtekért.

A legtöbb kiadónak szokása, hogy még idejekorán lefoglalja a népszerű játéksorozataihoz kapcsolódó webcímeket. Az online magazinok hírszerkesztőinek ez pompás alapot biztosít a spekulációhoz, pedig többnyire csak arról van szó, hogy ezek a címek az adott széria jogtulajdonosánál vannak a legjobb helyen, és ezt maguk a kiadók is tudják. Valószínűleg most már az Activision is megtanulta a leckét - vagy ha nem, még mindig vehetnek órákat a grandmaster Tim Langdelltől. 

Igen, simán lehet, hogy fotosopolt fake a kép, de kit érdekel, annál viccesebb, ahogy a Redditen nekiállnak kiszámolni a helyes választ.

Innen üzenem minden magyar fizikatanárnak, hogy aki először bevállal egy Angry Birds-feladatot tetszőleges iskolai dolgozatban, és ezt a diákjai hitelt érdemlően bizonyítják, azt az IDDQD egy láda sörrel jutalmazza meg. Aki hallja, adja át.

Mostanában egyre többször hangzik el: a videojátékok elértek a társadalmi elfogadottság egy olyan szintjére, hogy senkinek sem kell szégyenkeznie a hobbija miatt. Nos, úgy tűnik, azért még akadnak kerékkötők - a lenti videóból 2:11-től kiderül, hogy Amerikában is vannak olyan középkorúak, akik szerint minimum fura, ha egy férfi harminc éves korában is a számítógép előtt üti el az idejét (kivéve persze akkor, ha a gyerekével együtt teszi ezt).

Ha már a videóban látott hölgyek és úr lehettek ilyen sommásak, feldobok egy indokot én is: inkább játszom az otthoni gépen, mint dobálom a százast a kocsmaiba. De most nem?

Általában nem sok értelmét látom a játékeladási toplistáknak, de vannak olyan adatok, amire felkapom a fejem. Már a múlt héten is meg akartam írni, hogy a briteknek a maradék eszük is elment, de megbízható népek azok, így most, hét nappal később sem késtünk le semmit: az Egyesült Királyság slágerlistáját ugyanis egy hónapja a Zumba Fitness nevű izé vezeti.

Mindent megmagyarázna persze, ha a csajokat is adnák a doboz mellé a boltban, de nem, és nem elsősorban azért, mert a törvény a szigetországban is bünteti a prostitúciót, hanem mert az angol lányok nem olyanok, mint a videóban, hanem mint Churchill (a tank és / vagy a politikus, tök mindegy). Ettől függetlenül érdemes kicsit elgondolkozni azon, miért is megy jobban ez az ugribugri hülyeség, mint mondjuk a FEAR vagy a DIRT harmadik része.

A brit tudósok valószínűleg Hollandiába helyezték át a székhelyüket, mivel a Culture néven futó, az orvosi cannabis használatáról értekező webmagazin egyik cikkében ezúttal arról merengtek, hogy milyen hatást gyakorol a marihuána és a videojáték az Alzheimer-kórosok memóriaműködésére.

Dióhéj: "A hollandiai Groningen Mental Enhancement Department nemrég elvégzett egyéves kísérlete során arra próbáltak fényt deríteni, hogy miként hat a videojáték és a marihuána az Alzheimer-kóros betegek agyműködésére. A vizsgálati alanyokat mindennap egyre nagyobb kihívást nyújtó játékokkal tesztelték, de a csoport fele igazolt marihuána-fogyasztó volt. Gondoltad volna, hogy a füstölgők csoportja 43 százalékkal jobb eredményeket mutatott fel az emlékek felidézésében, mint a kontrollcsoport?"

Örülünk, hogy a tudományosnak bajosan nevezhető kísérlet legalább statisztikailag mérhető eredményt hozott, de boldogabbak lennénk, ha kitértek volna arra is, hogy milyen "egyre nagyobb kihívást nyújtó játékokkal" végezték a kísérletet. A modern játékokra ugyanis jellemző, hogy még egy liter törkölypálinka elfogyasztása után is nehéz bennük eltévedni, de ha egy Alzheimer-kórban szenvedő egyén egy spangli után, térképrajzolás nélkül végigjátssza az Eye of the Beholdert, na, az például komoly bizonyító erővel bír. 

Úgy tűnik, most már hivatalos, amit a zuhanyhíradó suttog pár hete: a német Motor Presse kiadó megelégelte a veszteséges működést és kivonul Magyarországról, pár magazinját átveszi más cég, párat meg bezárnak. Utóbbi kategóriába esik a PC Guru, az egyik legrégebbi magyar gémer magazin, ami, ha a lemezújságos gyökereket is számoljuk, 19 évig létezett. A pletykák szerint két kiadó is érdeklődik az újság szerkesztősége (vagy csak a cím és az előfizetői tábor, ki tudja) iránt, de őszintén szólva a nyomtatott sajtó mélyrepülése (és a még azon belül is rémisztő ívet leíró videojátékos magazinoké) miatt kevés esélyét látjuk annak, hogy a klinikai halálból van még visszatérés.

Mivel az IDDQD összes szerkesztője részese volt valamikor a lap történetének, a következő napokban biztosan lesznek még személyesebb, nosztalgiázós, vagy az okokat részletező posztok a témában. Most egyelőre legyen elég annyi, hogy lezárult egy korszak, nyugodj békében PC Guru, jó volt veled.

Van az a szint, amikor egy játékot már annyiszor végignyomtál, hogy úgy érzed, minden trükköt ismersz, és csukott szemmel is menne; ilyenkor szokták az emberek azzal szórakoztatni magukat, hogy speedrunra mennek, vagyis arra, hogy minél rövidebb idő alatt fussanak végig a játékon.

És van az a szint, amikor már ez sem kihívás, ilyenkor jön az, amiben egy kínai és egy amerikai fickó verseng: minél kevesebb pont összegyűjtésével végignyomni a Super Mariót. Vagyis lehetőség szerint nem ölnek meg egy ellenfelet sem, és nem vesznek fel semmi extrát. A jenki 700 pontnál, a kínai 500-nál tart.

Májusban szivárgott ki a torrentoldalakra Deus Ex 3 majdnem kész verziója - ilyesmi gyakran (értsd: szinte minden nagyobb játékkal) megesik, most azonban az a ritka eset következett be, amikor a kiadó lenyomozta, nyilvánosságra hozta, és bíróság elé rángatja a tetteseket.

Úgy néz ki, egy 15 tagú olasz társaság állt a kilopott verzió hátterében, és nem klasszikus hekker-vudumágiát alkalmaztak, hanem az olasz GMC gémermagazin hozzáférésével mentek fel a SquareEnix szerverére, és töltötték le a sajtónak szánt demót (az persze más kérdés, hogy a GMC jelszavait hogyan szerezték meg). A magazin egyébként tisztázta magát, a nyomozás nem talált semmilyen kapcsolatot a DE3-tolvajok, és a szerkesztőség tagjai között. Érdekes lesz követni, hogy vajon milyen büntetést szab ki a bíróság.

...és ahogy minden hasonló esetnél, most is elkezd mocorogni az emberben a gonosz konteó-hívő énje. Mert ugye mi is történt? Kikerült a netre egy olyan demó, amit a sajtónak szántak, hogy az alapján írjanak előzeteseket - tehát a minősége abszolút vállalható volt. A terjedésének a tiltott gyümölcs hangulata adott egy jó kis plusz löketet, és a végén a tolvajok elkapásával a kiadó még jó alaposan kihangsúlyozta azt is, hogy velük nem érdemes packázni, mert a mellékelt ábra is mutatja, hogy úgyis elkapja a tökét annak, aki megpróbálja.

/tinfoil hat off :)