IDDQD

Tanulságos, szép történet, még akkor is, ha nálunk a NES nem volt különösebben elterjedt platform, ezért sokunknak baromira nem mond semmit az hogy Silver Surfer. Te hasonló esetben milyen retró játék leküzdését dobtad volna be az ajánlatba?

Ugyan a Monkey Island sorozat már kapott egy hosszú cikket a blogon, a játékcsajrovatban simán helye van a széria női szereplőjének, Elaine Marley-nek.

Elaine ugyebár a játék szigetvilágának kormányzója, valamit a sorozat botcsinálta kalóz főhősének, Guybrush Threepwoodnak a szerelme, de több egyszerű kellékcsajnál. A bajba jutott hölgy toposzának kicsavarása ő, amennyiben mindig elrabolják (hiszen a csaj a szellemkalóz LeChucknak is bejön), de a megmentésére igyekvő Guybrush féresikerült szabadítási terveibe sokszor neki kell beavatkoznia. Elaine Marley nem gyámoltalan nő, hanem talpraesett, tűzrőlpattant menyecske, aki a sorozatban néhány egészen súlyos beszólást kap (például az első részben Marley és Guybrush találkozásai egészen frenetikusak).

Ugye milyen régen volt már valami jó kis Portal-témájú videó az IDDQD-n? És hogy hiányzott már? Most kettőt is adunk, az Exile Vilify feldolgozása kimondottan depressziós, a kézzel rajzolt Want you gone viszont annyira aranyos, hogy simán ki lehet vele húzni a pénteki munkaidő végéig.

Az idei Quakecon legviccesebb sztorija az új Elder Scrolls-játék, a Skyrim demója alatt történt (a Bethesda anyacége az id Software gazdája is, ezért van helye a játéknak a kvékerek buliján). Az előzmények: a játékrajongó Chaz a tavalyi Quakeconon kérte meg a szintén szenvedélyes gémer Stevi kezét, és a pár terve az volt, hogy az idei show-n tartják meg az esküvőt. Közbejött azonban egy apróság: úgy esett, hogy Stevi az idei texasi bulira már kilenc hónapos terhesen érkezett.

A pár a Skyrim exkluzív bemutatóján ült éppen, és - Chaz szavaival élve - "...amikor Todd Howard megmutatta a játékban a fagysárkányt, Stevi roppant izgatott lett, valószínűleg ez az élmény indította el a szülést." A pár természetesen (???) előbb egy diszkrét magzatvíztócsa közepén ülve megvárta a bemutató végét, csak utána húzott el nagy sebességgel a kórházba, ahol megszületett a kislányuk, Atari Lynn. Igen, Atari, nyilván a hetvenes-nyolcvanas évek legendás gépcsaládja után.

(via Game Informer)

Star Wars még nem, Project Milo már nem, de ez a lovas őrület, hát ez zseniális, komolyan. Figyelembe véve, mennyibe kerül egy Kinect, lassan érdemes lesz elkezdeni vitatkozni azon, hogy ennyiért már igazi gitárt lovat is vehetsz, az meg azért mégiscsak más.

(Mielőtt lázadás lesz: csak az IDDQD-s folytatólagosság miatt adtam ezt a címet, természetesen a játékkal nem az a baj, hogy Kinectes, hanem hogy Move-os és Wii-s is - magyarán hogy létezik.)

Mintha nem lett volna elég az emlékezetes hekkeléses-adatvesztéses botrány, meg a japán földrengés miatt leálló gyárak, a Sony megint belefutott egy orbitális pofonba. A BBC tudósítása szerint tegnap este fosztogatók nagyobb csoportjait látták a cég legnagyobb londoni raktárának és elosztóközpontjának környékén, Playstationökkel felpakolva, majd éjjelre lángokba borult az egész épület.

(via Workman)

(Eredetileg a "Bomberman a hosszú élet titka" címet akartam adni, aztán hirtelen elbulvárosodtam. Fiatal voltam, kellett az oldalletöltés, bocs.)

A videojáték gyerekeknek való, mi? 16 felett nagyon, 20 felett meg már halálosan ciki, mi? Mai játékcsajunk japán, 99 éves, és 26 éve naponta játszik a NES-es Bombermannel, kívülről tudja mind az 50 pályát, és van, hogy naponta kétszer is végigtolja. Saját bevallása szerint a nyolcvanas években az unokái unszolására kezdett el játszani, és ez máig sokat segít neki a testi-szellemi frissessége megőrzésében.

bombergran [jprobe] by peakfloods

(via Jace Hall Show)

Tudom, hogy vírusvideó, meg gerillakampány, és hogy pont az a cél, hogy sokan megosszák, de amikor egy reklámban az a legkevésbé vicces, hogy LED-ekkel szerelt birkanyájjal Pongozik két juhász, akkor felőlem akár az ördög is állhat a dolog mögött.

Mindenekelőtt nyugi, a posztot nem Hancu írja, tehát kicsi az esélye, hogy a végén kiderül, töke van a játékcsajnak. A gyanúsan becézett Jacket, a Mass Effect 2 szereplőjét akár Subject Zerónak is nevezhetnénk, ha már a történet szerint ezen a néven is fut a pszichopata űrkalóz. Előreszaladtunk kicsit, menjünk vissza, egészen a karakter gyerekkoráig. Vigyázat, a tovább után olyat látsz, hogy elkerekedik a főnök/feleség/gyerek szeme.

Már épp a heti játékcsajt kezdtem volna írni, mikor megláttam valami érdekeset. Talán másoknak is feltűnt, hogy a Bethesda nevű kiadó, aki a legtöbb játékosnak az Elder Scrolls és a Fallout újkori részeinek elkészítéséről maradt meg, mostanában kitalálta, hogy ő akkor szintet lép, és nagy kiadó lesz, mint az EA, az Activision vagy a Ubisoft. Eleinte jó irányba indultak el, megvették az id Software-t, átvették az akkor botrányosan álló Rage fejlesztését (2009-ben láttam mozgás közben a Gamescomon az akkor még EA-s változatot, még a cég PR-osai is csak hüledeztek, hogy mekkora halom szar ez azon túl, hogy egész jól néz ki), lenyomták a sikercsapatból ingyenélő szerencsétlenekké vedlett Interplay gyengécske próbálkozásait, aztán... Aztán itt valami kisiklott.

Filmhősök megragadása néhány színes pontban – láttunk már ilyet Star Wars- és Indiana Jones-szereplőkkel, most újabb pixel artok következnek, amelyek a Gyűrűk Ura-filmek és a Mass Effect-játékok hőseit mutatják be. A pixelartistát Matt Marblónak hívják, New Yorkban élő animátor, aki blogjában tette közzé a lenti szépségeket. Klikkre megjelennek a teljes tablók az összes szhereplővel (nekem a Gyűrűk Ura kicsit jobban tetszik).

Avagy trónok retróharca, George RR Martin klasszikus Final Fantasy-stílusban, természetesen súlyos spoilerekkel az első könyvből (vagy ízlés szerint a sorozat első évadából).

Tudom, régen volt Heti retro, sajnálom is nagyon, de a hosszú ideje működő blogoknál már csak úgy van, hogy a bloggazdáknak néha más dolguk akad (nekem például életem egyik nagy kalandja), és nincs idejük előre betárazni posztokat. Ilyen rovatszüneteket (mert biztosan lesz még, például idén még szabira is megyek valamikor) kéretik megértéssel viselni, a kommentekben követelőzés ilyenkor nem segít, a türelem annál inkább. Hiszen lám, most is visszataláltam a régi kerékvágásba, dübörög tovább a nosztalgiavonat, rakománya ezúttal a Darklands.

Volt a hétvégén egy retróbuli Árok Party néven Ajkarendeken, ahol a fő attrakció az egykori CoV legénységének megjelenése volt. Minket is hívtak, de aztán úgy alakult, hogy nem értünk rá. Mindenesetre éppen most kúszik fel a YouTube-ra egy jó másfél órás videó a történtekről, a felét embedelem, a másik fele majd ide kerül fel.

Szeretem a Doomot, nem kicsit. A folytatását pláne. A Doom II, az nekem életem legszebb évei, az első pc-m, amin elfutott, éjszakai mészárlások a kolesz 302-es szobájában, egy epic respawnszéria Laja shotgunja előtt, túlórázás helyetti deathmatchek az első munkahelyemen. Nem csoda, hogy nagyjából másfél-kétévente elkap a nosztalgia, és hirtelen mindennél fontosabbnak érzem, hogy végigtoljam a Doom II-t (ultraviolence-en, ofkoz). Így történthetett, hogy ez az a játék, amit a legtöbb féle irányítással toltam végig, vagy legalábbis próbáltam ki.