IDDQD

Csodálatos, amit a GuitarHeroFailure nevű júzer művelt YouTube-on. Először is 100 százalékra lejátszotta a Guitar Hero Smash Hitsben Ozzy Osbourne Bark at the Moon című dalát - már ez is elismerésre méltó. Emberünk fel is tette a tökéletes menetet a YouTube-ra, mire nemsokára a YouTube levette a videót arra hivatkozva, hogy a zenét csak úgy felpakolgatni a videómegosztóra copyright jogokba ütközik. Erre emberünk nem esett kétségbe: felhümmögte a capella a dalt a videóra. Kikerült Redditre is - az eredmény több mint másfélmilliós nézettség. Amit most gyarapítani fogunk:

A sztoriban nem is az a legnagyobb agyfasz (már elnézést), hogy a YouTube letilt egy videojátékos videót, miközben részben abból van sok nézője (és ebből bevétele), hogy a GuitarHeroFailure-höz hasonló felhasználók tonnaszám pakolják fel, hogyan játszanak mindenféle játékokkal. Hanem az, hogy valószínűleg az aláhümmögős videó is jogsértő, mert egy ilyen feldolgozáshoz is a jogkezelő engedélye szükséges. Ami azt mutatja meg (megint), hogy mennyire elcseszett az úgynevezett "szomszédos és szerzői jogok" szabályozása a zeneiparban. És most elhümmögöm a Belgától a Bzmget.

(Akkor is olvasd el, ha nem szoktad hallgatni a podcastet! Köszi!)

Eltelt két hét, újabb Checkpoint Mini jön, és mint két hete írtuk, ezentúl próbálunk azoknak is a kedvére tenni, akiknek a podcast műfaja annyira nem fekszik. Vagyis minden Checkpoint Miniben megénekelt játékról lesz pár bekezdés szöveg, a két héttel ezelőtti Jagged Alliance 2-ről már ilyen poszt született. A vendéges Checkpointokról nem lesz leirat (az iszonyatos meló lenne), de ezeknél a rövidebb adásoknál mindig leírom majd a lényeget. Nem ígérek tizensokezer karakteres Heti retrókat (egyszerűen nincs már annyi szabadidőm, mint akkor, amikor azok a cikkek születtek), de az biztos, hogy ezentúl a Checkpoint Miniknél azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Ezúttal egy igazi vénséget, a C64-es Katakist próbáltunk ki, és nem bántuk meg. Ha arra vagy kíváncsi, hogy Grath és én hogyan tárgyaljuk ki frissen szerzett élményeinket, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.

Elég kemény számokat adott ki a Media Create nevű piacelemző cég arról, hogy Japánban mennyire fogy az Xbox One: szinte a statisztikai hiba alatt. Mint a Kotaku idézi, január 11 és 17 között (azaz múlt héten) a következő mennyiségekben fogytak az országban a fontosabb konzolok:

1. Új Nintendo 3DS XL: 30172 darab
2. PlayStation 4: 25592 darab
3. PlayStation Vita: 18202 darab
4. Wii U: 15398 darab
5. Új Nintendo 3DS: 6241 darab
6. Régi Nintendo 3DS: 4797 darab
7. PlayStation 3: 1939 darab
8. Régi Nintendo 3DS XL: 1162 darab
9. Xbox One: 99 darab

Igen, kevesebb mint száz darab Xbox One ment el a 127 milliós lakosú országban. Több mint 19-szer ennyi gép kelt el az ELŐZŐ generációs PlayStationből.

Oké, azt tegyük gyorsan hozzá, hogy egyrészt Japánban hagyományosan sokkal gyengébben muzsikálnak az Xboxok, mint a hazai pályán népszerű Sony- és Nintendo-kütyük, másrészt karácsony után eleve nem nagyon mennek a drága hardverek - de azért ez a 99 elég szomorú látvány a PS4 25 ezre mellett. Az Xbox One a kezdetektől alulteljesít az országban (a premier hetén 23562 darab ment el belőle, míg az Xbox 360 a nyitóhetén 62 ezret hozott össze), és júniusban már volt egy hét, amikor 100-ra lement az eladott példányszám. Hát most eggyel lejjebb ment.

Globálisan persze nem áll ilyen rosszul az Xbox One, de azért nem olyan rózsás a helyzete. A Microsoft egy ideje nem közöl részletes eladási adatokat, utoljára a CEO, Satya Nadella 2014 végén azt mondta a részvényeseknek, hogy 10 millió darab ment el a konzolból. Azóta eltelt egy év, és bizonyára nőtt ez a szám - akár meg is duplázódhatott -, de a PlayStation 4 a Sony idén januári bejelentése szerint már 35,9 milliónál tart. Ami még rosszabb: az iparágban kész tényként kezelik, hogy minden eladott Xbox One-játékra kettő PS4-játék jut. A konzol indulása nagyon szerencsétlen volt (emlékszünk rá, kommunikációs katasztrófa előzte meg, és a Microsoft árversenyben is alulmaradt), de ettől még lehet, hogy idővel az XBone valamennyire beéri a nagy riválist (ugye az előző generációban éppen az Xbox 360 húzott el, de most már nagyjából pariban vannak a PS3-mal). Már csak azért is, mert az Xbox One valójában elég jó kis konzol, és a kontrollere bármikor állva hagyja a PS4 irányítóját - a céges PS4-kontrolleren egy év nem túl intenzív használat már leszedte a joyokról a borítást. (Persze ősszel én is azt sutyorogtam a Jézuskának, hogy PS4-et hozzon majd, de lesz még karácsony, lesznek még sutyorgások.)

A Call of Duty sorozat pár részét érte már olyan kritika, hogy kocagémereknek való fps, csőlövölde, és az AI által irányított csapattársak szépen leszedegetik az elleneket, akiket a játékos nem talál el. Kent Sheely alias Nullface projektje nem feltétlenül cáfolja ezt a kritikát, ugyanakkor bámulatos, hogyan használja ki a játékba épített szkripteket, és hogyan próbál életben maradni, miközben az AI megcsinálja a pályákat. Nullface ugyanis azt vette a fejébe, hogy a teljes Call of Duty: Modern Warfare-t végigtolja anélkül, hogy megölne bárkit.

Illetve ez nem egészen igaz, mert akad pár pillanat a játékban, amikor muszáj egy-egy embert lelőni (jellemzően valamilyen interaktív átvezető moziban), na de ezen felül emberünk nem lő le senkit, ami szép teljesítmény egy olyan játékban, aminek a célja éppen az, hogy lőj le mindenkit. Még nem ért a játék végére, de egész jól halad, itt meg lehet nézni a "Modern Peacefare" 13 videóját. Kedvcsinálónak itt az egyik.

(Az alábbiakban Dester kartárs írását olvashatjátok, akinek nem indult jól az év: feltörték a Rockstar-accountját.)

Pár napja történt meg az, amivel senki sem szeretne szembesülni, és pláne elképzelhetetlennek tartja, ha épp az IT szektorban dolgozik.

Kaptam a Rockstartól egy emailt, hogy a jelszavam megváltozott. A GTA V-be nem léptem már be egy ideje, lekötöttek más játékok, ezért megemelkedett kissé a vérnyomásom. Röviddel ezután észrevettem, hogy nem csupán egyetlen emailt küldött a Rockstar, hanem kettőt: a másikban pedig az állt, hogy az email címem is megváltozott. Nem vagyok túl idegeskedő fajta, de ennél a pontnál azért már leizzadtam.

Nem túl szimpatikus, amikor az ember saját magát dicséri, de szerintem atomjó lett az idei első vendéges podcastadásunk. Persze ez nem nekünk köszönhető (Grath, ülj közelebb a mikrofonhoz!!!), hanem vendégünknek, Képes Gábornak, akinél többet kevesen tudnak a magyar informatika történetéről.

Elment a kaméleon, Ziggy Stardust hazautazott, Tom őrnagy kilépett az űrkabinból. Avagy meghalt David Bowie, és most nyilván egész nap Bowie-dalokat hallgatok, és pár napig ez most így marad (nem mintha amúgy nem szoktam volna, éves rendszerességgel rám tör a Bowie-láz). Többek között a Hours... című 1999-es albumot, aminek az az érdekessége, hogy nagy része csak átdolgozott anyag, az eredeti dalokat ugyanis egy videojátékhoz írta Bowie. Nem lennénk retrojátékblog, ha ezt szó nélkül hagynánk most. (Pláne, hogy olyan játékról van szó, amit máig őrizgetek dobozos verzióban, szóval szép emlékeim vannak róla.)

A játék címe Omikron: The Nomad Soul, és a Quantic Dream fejlesztette, az Eidos pedig jól kiadta 1999 végén (pár hónappal az első Mátrix-film debütálása után, a Y2K-para közepén, csak hogy belőjem kicsit a korszellemet). A Quantic Dreamet ugyebár főleg a Fahrenheit és a Heavy Rain miatt ismerjük, pedig első szárnypróbálgatásuk, az Omikron is elég nagyot szólt, és nem is volt olyan kötött játékmenetű, mint a két nagy siker. A játék sci-fi környezetbe, egy Phaenon nevű bolygó Omikron nevű városába kalauzolta a játékost, de már a kezdés is elég formabontó volt. A játék intrójában megjelent egy omikroni rendőr, és egyenesen a játékoshoz kezdett beszélni, megkérve, hogy segítsen neki: a játékos hagyja el a saját valóságát, és koncentráljon arra, hogy átküldi a lelkét a karakter testébe. Aztán a rendőr - a sztori szerint - magával vitte a játékos lelkét Omikronba, elindult a főcím, ami alatt Bowie elkezdte énekelni a New Angels of Promise-t, a játékos meg nem értett semmit.

(Akkor is olvasd el, ha nem szoktad hallgatni a podcastet! Köszi!)

Végére értünk a múlt év besztofjainak, visszatérünk a szokásos ügymenetbe, ami rögtön egy új Checkpoint Mini adást jelent. Illetve nem is olyan szokásos az ügymenet: többen jeleztétek, hogy a podcast műfaja annyira nem fekszik nektek - mások viszont azt jelezték, hogy nagyon is bejönnek az adások, és most megpróbáljuk feloldani ezt az ellentétet. Ami azt jelenti, hogy ezentúl minden Checkpoint Miniben megénekelt játékról lesz pár bekezdés szöveg. A vendéges Checkpointokról nem lesz leirat (az iszonyatos meló lenne), de ezeknél a rövidebb adásoknál mindig leírom majd a lényeget. Nem ígérek tizensokezer karakteres Heti retrókat (egyszerűen nincs már annyi szabadidőm, mint akkor, amikor azok a cikkek születtek), de az biztos, hogy ezentúl a Checkpoint Miniknél azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Kezdjük is egy olyan játékkal, ami ma is bitang jó: az 1999-es Jagged Alliance 2-vel. Ha arra vagy kíváncsi, hogy Grath és én hogyan tárgyaljuk ki frissen szerzett élményeinket, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.

Hatéves hagyomány folytatódik, idén is csokorba gyűjtöttem a legjobb tavalyi keresőkifejezéseket (korábbi évek: 2010, 2011, 2012, 2013, 2014). Sajnos a Google Analytics pár éve bevezette, hogy egy csomó keresőszót nem ad ki, és emiatt soha nem volt olyan keresőszóínség, mint most. A blog 2015-ös keresőkifejezéseinek 93,17 százaléka not provided, azaz a Google adatvédelmi okok miatt nem közli. A maradékból kellett főznöm, ami valamivel több mint kétezer keresőkifejezés volt - jóval kevesebb, mint például két éve, amikor több mint tízezerből mazsolázhattam. Azért így is akadt pár viccesebb.

Toplistát most sem adok, mert a lista elején többnyire a blog neve és különdéle variációi szerepelnek. Annyit azért elárulok, hogy ezeken kívül a top10-be egész meglepő dolgok tudtak bekerülni, például a kazuárszleng és jaden smith (írtunk ugyan a Smith-kölyökről, de nem gondoltam, hogy ekkora rajongótábora van). És ahogy lenni szokott, a korábbi posztok keresőkifejezéseit nem közlöm újra, csak megemlítem, hogy továbbra is belefutni a régi klasszikusokba, van amiben a fekete szörny a hegyen szaladgál, fluxuskondenzátor eladó, meg a többi klasszikus (lásd a fent linkelt korábbi posztokat).

Persze megint elég sok trágár, illetve szexuális tartalmú keresés volt. Ezeket nem nagyon lehetett, illetve nem is akartam megkerülni, szóval ahogy a South Park elején mondják, az alábbiakban csúnya szavak hangzanak el, elolvasásukat senkinek nem ajánljuk, illetve kiraktam egy 18+-os karikát. És akkor jöjjenek 2015 legjobb keresőkifejezései kommentárokkal, kategóriába szedve a jobb emészthetőség érdekében.

Boldog új évet még mindig, 2015 izéit folytatva fogadjátok szeretettel podcastünk különkiadását. Pár napot csúsztam a vágásával (ez látszik is a felkonfon, szilveszterkor terveztük kitenni), de igázából ez a kontent nem romlik meg: elcseszések és kimaradt jelenetek jönnek.

Boldog új pixeleket mindenkinek! 2016-ban is itt vagyunk, és szokás szerint az év eleji listapornóval kezdünk, vagyis a következő napokban jönnek a múlt év legjobb keresőkifejezései, a podcast kimaradt jelenetei, előbb azonban az év játékai. A blogban már hagyomány, hogy megkérjük a magyar játéksajtó egy-egy prominensét, mondjon véleményt az elmúlt év legjobbjairól (korábbi évek itt: 2010, 2011, 2012, 2013, 2014). Ezúttal öt kiváló férfi osztotta meg velünk meglátásait: Chris a PC Gurutól, Dino a PlayDome-tól, Grath, az IGN.hu-tól, Liquid a Gamer 365-től és Mazur a Gamestartól (ábécésorrend, semmi más). Nagy-nagy köszönet nekik, hogy időt szakítottak erre.

Idén is kérdésenként összesítve dolgoztam fel a válaszokat, és elmaradt megint a platformok szerinti bontás, mert egyre kevésbé van értelme. Hát akkor csapjunk bele.

Zooom-bik eee-szik aaa szomszéédot, fa-la-la-la-la, la-la-la-la. Avagy boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek a Checkpoint Mini karácsonyi adásával. Illetve nem karácsonyi, csak történetesen éppen karácsonyra esik, de ez nem tart minket vissza attól, hogy egy kis ünnepi hangulatot próbáljunk csempészni abba a 12 percbe, amit egy obskúrus Lucasarts-játékról beszéltünk.

Podcastünk miniverziójában ugyanis ezúttal a Zombies Ate My Neighbors című konzolos klasszikust vettük elő, ami nekem annak idején kimaradt (és valószínűleg sok más magyarnak is), de most Grath javaslatára kipróbáltam, és nem bántam meg, sőt. Bár ez a rohangálós-lövöldözős-fegyvereket-okosan-használós gyöngyszem már 22 éves, nagyon jó szórakozás ma is. Élményeinket bővebben az adásban meghallgathatjátok, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Zombies Ate My Neighbours (1993) longplay (SNES)
• A SEGA- és a Nintendo-verzió összehasonlítása
• Az utolsó pálya és a stáblista
• Ghoul Patrol (1994)
• SNES-emulátor és a játék ROM-ja.

Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő jövőre. Jövő héten szilveszteri különkiadás, már ha végzek vele addigra, aztán jön az újabb Checkpoint Mini, már 2016-ban.

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness
Checkpoint Mini #04 - Under a Killing Moon
Checkpoint Mini #05 - Crimson Skies: High Road to Revenge
Checkpoint Mini #06 - Blood
Checkpoint Mini #07 - KKND (Krush Kill 'n' Destroy)
Checkpoint Mini #08 - Blackthorne
Checkpoint Mini #09 - Loom

 

Checkpoint (nem mini) adások

de ezen vonyítva röhögök, elmentem az utókornak.

(A gif a Rossz kifogás mikroblogról van, a játék meg ugye a Prince of Persia.)

Átok ült a múlt heti podcastadáson, ami abból is látszik, hogy múlt héten nem is volt adás. Múlt keddre szerveztünk felvételt, de Grath aznap elgyötört hangon hívott, hogy bekapott valami vírust, és nem nagyon tud kimozdulni a lakás legkisebb helyiségéből. Pénteken aztán tettünk még egy próbát, de hasonló okok miatt az sem jött össze, úgyhogy a héten cserébe két adást kaptok. Egy Checkpoint Minit egy-két nap múlva, most pedig egy vendéges adást, amit szupergyorsan tegnap délután felvettünk (köszönet vendégünknek a rugalmasságért), éjjel megvágtam, ma meg felteszem ide. Fogadjátok szeretettel, mert ez az utolsó vendéges Checkpoint idén, ráadásul ezzel megduplázzuk női vendégeink számát...

Újra lesz Coleco konzol, méghozzá olyan burkolatban, amilyenben korábban egy fogászati kamera volt, azelőtt meg az Atari Jaguar.

Oké, kicsit magyarázni kell ezt a mondatot. Kezdjük 1993-ban, amikor megjelent a nem túl sikeres (kevesebb mint 250 ezres eladás) Atari Jaguar böhöm kontrollerrel, és az alapgéppel, ami a cég formatervező mérnökeinek köszönhetően így nézett ki:

Mivel a konzol megbukott, hozzájárult ahhoz, hogy az Atari (újra) megzuhanjon. A Hasbro vette meg a céget a kilencvenes évek végén, aztán rögtön el is kezdte értékesíteni az Atari áltlal felhalmozott jogokat, szabadalmakat. Az egyik ilyen biznisz részeként a Hasbro továbbadta az Imagin Systemsnek a Jaguar dizájnját és a burkolatának a fröccsöntőmintáját (vagy hogy hívják ezt), mert a fogászati kellékekben utazó Imaginnek pont ilyesmi kellett egy éppen fejlesztett kamerájához. Nem csoda, hogy a kész kütyü teste eléggé hasonlított a Jaguarra (a cartridge helyére opcionális memóriabővítést lehetett dugni), és sok fogfájós geeket kerülgetett déja vu a fogászati rendelőkben. Íme a fogakat pásztázó kamera egy hirdetése:

Ez már önmagában elég fura sztori, de a héten a történet tovább kígyózott, sőt a kígyó a saját farkába harapott, ugyanis az interneten ezzel a képpel lehetett találkozni:

Igen, ez megint az ismert Jaguar-dizájn, de... Coleco-konzolként? Igen; a korai nyolcvanas évek egyik amerikai konzolja, a ColecoVision egykori gyártója partnerségre lépett a Retro Video Game Systems nevű céggel, és kitalálták, hogy kiadnak egy retrokonzolt Coleco Chameleon néven. A sajtóközleményükből szinte semmi nem derül ki, csak az, hogy hagyományos cartridge-ekről (what) lehet majd futtatni rajta a régi 8-, 16- és 32-bites játékok stílusában készített játékokat (what #2), amúgy meg mindenkit türelemre intenek, februárban bemutatják a működő prototípust. Vannak kétségeim, mert az elmúlt évtizedekben többször próbált már hasonlóképpen feltámadni egy-egy régi brand, és az esetek túlnyomó részében nem nagyon sikerült neki. És hogy jön ide a Jaguar dizájnja? Úgy, hogy a RVGS megvette a burkolat gyártósorát a fogászati cégtől. Szóval az egykori Atari-konzol bőrébe most egy Coleco-konzol fog kerülni. Na, erre varrjatok A, B, X és Y gombot.