Elment a kaméleon, Ziggy Stardust hazautazott, Tom őrnagy kilépett az űrkabinból. Avagy meghalt David Bowie, és most nyilván egész nap Bowie-dalokat hallgatok, és pár napig ez most így marad (nem mintha amúgy nem szoktam volna, éves rendszerességgel rám tör a Bowie-láz). Többek között a Hours... című 1999-es albumot, aminek az az érdekessége, hogy nagy része csak átdolgozott anyag, az eredeti dalokat ugyanis egy videojátékhoz írta Bowie. Nem lennénk retrojátékblog, ha ezt szó nélkül hagynánk most. (Pláne, hogy olyan játékról van szó, amit máig őrizgetek dobozos verzióban, szóval szép emlékeim vannak róla.)
A játék címe Omikron: The Nomad Soul, és a Quantic Dream fejlesztette, az Eidos pedig jól kiadta 1999 végén (pár hónappal az első Mátrix-film debütálása után, a Y2K-para közepén, csak hogy belőjem kicsit a korszellemet). A Quantic Dreamet ugyebár főleg a Fahrenheit és a Heavy Rain miatt ismerjük, pedig első szárnypróbálgatásuk, az Omikron is elég nagyot szólt, és nem is volt olyan kötött játékmenetű, mint a két nagy siker. A játék sci-fi környezetbe, egy Phaenon nevű bolygó Omikron nevű városába kalauzolta a játékost, de már a kezdés is elég formabontó volt. A játék intrójában megjelent egy omikroni rendőr, és egyenesen a játékoshoz kezdett beszélni, megkérve, hogy segítsen neki: a játékos hagyja el a saját valóságát, és koncentráljon arra, hogy átküldi a lelkét a karakter testébe. Aztán a rendőr - a sztori szerint - magával vitte a játékos lelkét Omikronba, elindult a főcím, ami alatt Bowie elkezdte énekelni a New Angels of Promise-t, a játékos meg nem értett semmit.
Utolsó kommentek