IDDQD

A Zombies, Run! című, a fejlesztés korai fázisában járó iPhone-os játék szinte kizárólag sokszorosan bevált, kipróbált ötletekből építkezik: kitört a zombi-apokalipszis, a túlélők egyik vezetőjeként egy bázist építesz, ahol biztonságban meghúzódhat a nép az élőholtak elől. A küldetések közben lassan kibontakozik a zombijárvány háttere, te különféle erőforrásokhoz jutsz, amivel a bázist fejleszted, és új küldetéseket nyitsz meg. Az egyetlen nem ortodox ötlet az, hogy hogyan szerzel erőforrásokat.

Úgy, hogy futsz. IRL. Igazándiból. Felveszed a futócipőt, zsebre vágod a telefont, kilépsz a lakásból, és uccu neki.

A játék valójában nem is annyira játék, mint egy szórakoztató edző-app. 20-30 perces küldetések (vagyis edzések) vannak, közben a saját zenéidet hallgathatod, amiket néha rádióadások szakítanak meg a zombiinvázió világából, ezekből kerekedik ki a történet. A telefon GPS-en méri, mennyit futottál, mennyi idő alatt, milyen sebességgel, hányszor álltál meg, mennyi kalóriát égettél, milyen szintkülönbséget nyomtál le, meg ilyenek, és ezek alapján ad az edzés végén a bázisod fejlesztéséhez pénzt, építőanyagot, lőszert, orvosságot. Amiket a futás után rögtön el is költhetsz, és közben már tervezheted, hogy mikor nyomod le a következő küldetést, mert megeszik az embereidet a zombik.

Zse-ni-á-lis.

(a fejlesztők Kickstarteren keresnek támogatókat, ha segíteni akarsz nekik, akár egy dollár bedobásának is örülnek)

Múlt hét végén keringett egy sort Redditen az alábbi kép, amin az egyszeri Gameboy-tulaj válik az ismert vicc főszereplőjévé.

Persze rögtön megszülettek az obligát feldolgozások, de még érdekesebb, hogy kiderült, valóban léteznek olyan szent őrültek, akik tetriszblokkokból rakosgatnak ki képeket, játék közben (persze emulátorral, ahol van pause és lehet gondolkodni). A leghíresebb ilyen figura Shuey187, a klikk mögött az ő műveiből mutatjuk be Mariót, Luigit és egy szívecskét, egyébként meg itt van a YouTube-csatornája, ahol egyebeket is lehet látni.

Mutattunk már a blogban olyan tetkókat, amiket valamilyen játék ihletett, de ilyen válogatásokat időről időre lehet csinálni. Példa erre a lenti galéria, amiben azért van egy-két átfedés a korábbival, mert meg akarjuk mutatni, milyen műremekeket nyomott le az a tetkó, amit az elmúlt napokban többen is elküldtetek nekünk.

Általában pozitív hősök vagy megmentendő cicababák szerepelnek játékcsajrovatunkban, most jöjjön egy főgonosz, aki történetesen egy bombanő: Elexis Sinclaire a SiN című 1998-as játékból (ami annak idején nem volt rossz cucc, de elég bugosan jött ki – 31 megás volt az első patch a betárcsázós modemek korában –, ráadásul a Half-Life-fal egy időben, így ma már kevesen emlékeznek rá).

Év elején volt már a blogon egy nagy válogatás régi játékhirdetésekből, de ezt a lentit még muszáj kiposztolnom (egy tumblren futottam bele, de a Kotaku már márciusban előásta). 1991-es darab, a Nintendo Game Boy helyes tárolására és hordozhatóságára szolgáló csodaeszközt, a Game Keepert reklámozza. Eleged van már abból, hogy ceruzaelemekkel az ujjaid közt, cartridge-dzsel a szádban kell játszanod? Akkor a Game Keepert bizony neked találták ki! (Klikkre eredeti méretben.)

Olcsó dolog hülye japán játékokról posztolni, de hát sosem állítottuk, hogy nem szeretjük az olcsó dolgokat, sőt. Chabudai gaeshi annyit tesz japánul, felborítani a teázóasztalt, ami, tekintve, hogy a teázás mennyire szent szertartás arrafelé, annak a szinonimája, hogy valakinél totál elszakad a cérna. És a japánok persze játéktermi automatát csináltak ebből is, méghozzá szó szerint értelmezve a kifejezést, király kis asztal-kontrollerrel. A játékban négy pálya van (családi ebéd, elegáns klub, munkahely, esküvő), és annál több pontot kapunk, minél látványosabban repülnek szanaszét az asztalon levő cuccok. Nekem szó nélkül megérne száz jent.

A napokban jött ki a Konamitól egy új Frogger-játék, és még kettő készülőben van – ezekkel a cég a klasszikus program harmincadik születésnapját ünnepli. Az évforduló mellett mi sem mehetünk el szó nélkül: Heti retrónk főszereplője ezen a héten a játékipar leghíresebb kétéltűje (na nem mintha olyan nagyon hemzsegnének a kétéltűek a játékiparban, a Superfrogon és a Battletoadson kívül hirtelen nem is jut eszembe más).

Jöjjön két közepesen vicces videó reggelre, mindkettőt az IDDQD levelesládájában találtam, és ahhoz képest, hogy mindkettő reklám, el lehet rajtuk mosolyodni. Az elsőben a Serious Sam egy helpdeskes munkatársának életébe nyerünk bepillantást, a második a World of Tanks kínai trailere, ami elég egyszerű ötletre épül, de szépen megcsinálták.

Ha van az ős videojátékos-sztereotípiától távol álló elfoglaltság, a profi jégkorong lehet az, annak is a legfelsőbb foka, az NHL. Az észak-amerikai csúcsligában pár évtizede divat a kapusok sisakjainak egyedi festése, van aki minden meccsre más mintájú sisakban korcsolyázik ki, más meg kabalából mindig ugyanabban, de az egyedi festésű fejfedők egytől-egyig igazi műalkotások. És néha ismerős témákat fedezhetünk fel rajtuk:

Ez itt például Chris Mason, a Nashville Predators kapusának sisakja, rajta Kratos a God of Warból. Nem meglepő módon ez emberünk kedvenc játéka, ahogy a USA Todaynek is elmagyarázta.

Ez már a szlovák Peter Budaj, a Montreal Canadians kapusa, a sisakján az Assassins Creed főszereplőjével, Altairrel. Peter egyébként híres az extravagáns sisakfestéseiről, a szlovák válogatott kapujába például egy Simpsons-mintás darabban szokott beállni.

Antti Niemi, a Chicago Blackhawks finn kapusa még tovább ment, és két játék hőseit pingáltatta a sisakra: Altair mellett a GTA4-ből Niko Bellic tűnik fel a fejvédőn.

Végül egy másik finn, Kari Lehtonen jön, aki igazi geek, van Jokeres, Kill Bill-es és Transformers-festésű sisakja is, a legjobb (és az ellenfél csatárait legkevésbé megrémítő) azonban mindenképpen a Final Fantasy X főszereplő hölgyeit, Yunát és Rikkut ábrázoló darab. Kari egyébként saját bevallása szerint sosem játszott a Final Fantasyvel, egy render videót látott a két csajjal, ami annyira megtetszett neki, hogy sisakra festette őket.

(via Yahoo Sports Canada)

Tumblászkodás közben találtam a lenti műremeket, ennek megfelelően az alkotóját sem tudtam kinyomozni. (UPDATE: Travis Pitts az illető, lásd itt.) Különösebb kommentár nem kell hozzá: hiába próbálja Ivatani Toru elhitetni velünk, hogy pizzaszelet meg japán írásjel ihlette a Pac-Mant, mostantól mind tudjuk, hogy a valóság sokkal szörnyűbb.

A Heti retro rovatban általában olyan játékok szerepelnek, amelyek valamilyen újdonságot hoztak a játékiparba, sőt esetleg új műfajt teremtettek. A most következő opusz nem ilyen, csak egy egyszerű klón – de jó példa arra, hogy a klónok között is akadhatnak emlékezetes darabok.

Az 1985-ös Nodes of Yesodról van szó, ami elég pofátlanul nyúlt egy egy évvel korábban megjelent hasonló játékot, az Underwurlde-ot, Tim és Chris Stamper (a későbbi Rare alapítói) művét. A Nodes of Yesod azonban kicsit kiforrottabban és szebben prezentálta ugyanazt az ugrálós-gyűjtögetős játékmenetet, amit példaképe, ezért sikeresebb tudott lenni az Underwurlde-nél.

A Jonah's Arcade című, leginkább a Colbert Reportra vagy a Jon Stewart-féle The Daily Show-ra hasonlító, 20 perces epizódokból álló műsor pilotja márciusban készült a Comedy Central számára, de a csatorna végül nem volt vevő az ötletre. A készítők most kitették a YouTube-ra az elkészült egyetlen epizódot, hogy lássuk, miről maradtunk le.

Az mondjuk kétségtelen, hogy vannak benne vicces pillanatok, mint az exbarátnő iPhone-app, vagy a vak játékok, de úgy egyébként... most komolyan, YouTube-os viccesvideók bevágása és kommentálása? Aki gémer, az dagadt, sose fürdik és nincs csaja sablonra felfűzött viccek sorozatban? Hátizé.

Ti el tudnátok képzelni egy ilyen gémertémájú vicces tévéshow-t? 

18 évvel a megjelenése után a Doom lekerült a német videojátékos feketelistáról, ahol azok a játékok szerepelnek, amelyek károsak az ifjúság lelki fejlődésére, ezért igen korlátozottan terjeszthetők csak az országban. Konkrétan nem lehet őket reklámozni, online, vagy bármilyen postai utánvétes rendszerben árusítani, és olyan helyen árulni, ahol fiatalkorúak is előfordulhatnak. Nem is tudom, mi marad, talán a szexshopok, Drebin hadnagy, megérkezett a svéd vibrátorszopó automata, amit rendelt *óvatosan körülnéz, hang lehalkít*, és a jövő héten lesz Doom 2 is, dupla csövű shotgun van benne, nagyon kemény anyag!

Ha egy játék indexre kerül, tíz évnek (!) kell eltelnie, hogy kérvényezni lehessen a levételét. Carmackék nem igazán törődtek ezzel, elvégre a Ferrarira meg rakétákra való zseton megvolt a német gémerek pénze nélkül is, azok meg megoldották okosba. Az új gazda Zenimax azonban 2009-ben rögtön nekiállt, hogy entschuldigen bitte schön, istenbizony nem adjuk el a sátánnak Doom-játékosok lelkét, és innentől már csak két évre volt szüksége a sóhivatalnak, hogy levegye a halállistáról a játékot. Ami most már valójában öregebb, mint azok a játékosok, akiket meg akartak óvni tőle.

(via Escapist)

Most, hogy Észak-Afrikában kicsit foronganak a népek, meglepő dolgokat tudhatunk meg. Nekem érdekes volt látni korábban a tunéziai elnök palotáját belülről, mert ugyan alaposan szétkapták, még mindig többet mutatott, mint pár éve, mikor arra jártam (és azért is rám szóltak, ha arra felé tartottam a kamerát). Na, de nem is ez a lényeg, hanem Kaddáfi, meg az ő palotája - kukkantsunk csak be, és ámuljunk el egy pillanatra, mi került a falra, 1:26-nál.

Amikor megjelent a Fallout Nuka Break című rajongói film, azt kívántuk, bár készülne rendes mozifilm, vagy legalább tévésorozat a játékból. És lőn. vagy legalábbis majdnem, webes sorozat indul ugyanis a Nuka Breakből, az első epizód már online. És nem is rossz, sőt.