IDDQD

Eheti retrojátékunk a Commando, amit azért választottam ki, mert szeretnék eloszlatni egy félreértést, ami nemrég egy kommentben érkezett. Eszerint Rob Hubbard, a C64-zenék egyik királya (a másik Jeroen Tel) remek zenét írt a játékhoz. Na, ez nem igaz. A mondat helyesen: Hubbard remek zenét ÍRT ÁT a játékhoz. A Commando ugyanis eredetileg pénzbedobós játékgép volt, a Capcomnál jelent meg 1985 tavaszán. A játékot az a Fudzsivara Tokuro készítette, akinek az anyját később a legendásan nehéz Ghosts’n Goblins és a Mega Man-játékok miatt szidták a gamerek, a zeneszerző pedig szintén japán volt (ráadásul nő), bizonyos Kavamoto Tamajo. Nézzük és hallgassuk meg az eredetit:

A játék elég sikeres lett, és később hatással volt olyan hasonló programokra, mint az Ikari Warriors vagy a Who Dares Wins II, úgyhogy nem kerülhette el sorsát: átkonvertálták mindenféle otthoni játékplatformra. A konverzióért az akkori nagyágyú fejlesztőstúdió, az Ocean és egy fiatal, szinte jelentéktelen fejlesztőcég, az Elite Systems küzdött meg. Az Elite saját jogon nem is nagyon kerülhetett oda a tárgyalóasztalhoz, viszont a céget alapító Richard Wilcox, és fia, Steve jóban volt egy brit céggel, az Electrocoinnal, ami többek között a Capcommal is bizniszelt. Ez a közvetítő hozott össze egy meetinget Cudzsimoto Kenzóval, a Capcom jelenlegi CEO-jával, aki már akkoriban is nagy ember volt, de azért még személyesen el-elmászkált Európába üzletelni.

Oké, kicsit magyarázni kell ezt a bulváros címet, pedig tényleg erről szól a hír. A Szaturnusz holdjai közül a hetediken, a 396 kilométer átmérőjű Mimason van egy baromi nagy kráter, a Herschel-kráter, amitől a hold úgy néz ki, mint a Halálcsillag. Többek között ezt a jeges holdat is jól megnézte magának a Cassini űrszonda, ami februárban gyűjtött adatokat az égitestről – többek között infravörös spektrométerrel készített hőtérképeket. A NASA kutatói arra számítottak, hogy a holdon nem sokkal a helyi dél után lesz a legmelegebb, azonban a nagyfelbontású hőtérképen reggel jelent meg a legmelegebb folt, ráadásul egy gigantikus Pac-Man formáját öltötte – sőt, még egy pötty is megjelent a szájában!

Azért olyan nagyon melegre nem kell gondolni. A Mimas sárga széle (tehát Pac-Man maga) mínusz 181 Celsius-fokos, a pötty -189 fokos, a hold többi része pedig -196 fokos. A melegebb pötty könnyen megmagyarázható, mert éppen a kráterben található – minden valószínűség szerint a kráterfalak jobban bent tartják a hőt. Viszont a pacman-alakzat előtt egyelőre értetlenül állnak a kutatók, bár abban egyetértenek, hogy a látszólag hasonló felszíni jégalakzatok különbözőek, ezt árulja el a hőtérkép (vagyis van olyan jég, ami jobban megtartja a hőt, és van olyan, ami nem). John Spencer, a képeket elemző egyik tudós szerint elképzelhető, hogy a Herschel-kráter kialakulása is bejátszott: amikor megtörtént a krátert létrehozó becsapódás, megolvadhatott a hold jege és a víz szétszóródhatott, majd rögtön újra megfagyhatott. De ez nem magyarázza például azt, hogy miért ilyen élesek a határok, vagy azt, hogy ez a más minőségű jég hogyan maradhatott fenn ilyen sokáig (a Herschel-kráter ugyanis több milliárd éve keletkezett).

Forrás és nagyobb képek itt.

Stöki írt korábban arról a vállalkozásról, amin keresztül pénzért bérelhetünk magunknak csajokat - na nem szexre, hanem közös játékra. Sokan kétkedve fogadták az egészet, és bevallom őszintén, én sem sokat adtam volna a sikerre, de legyünk erősek mindannyian, mert a dolog működik.

Az oldal üzemeltetői kénytelenek voltak felfüggeszteni a nyílt bétatesztet, mert a szerverek nem bírták feldolgozni azt a tízezernél is több kérést, amit az első öt perc alatt kaptak. Nem kell kétségbe esni, a hivatalos közlemény szerint a GameCrush gazdái épp most állítják csatasorba az erősítést jelentő gépeket, így a szexre éhes játékosok továbbra is bérelhetnek maguknak csajt. Hat dollárért. Játékra... Azért alaposabban végiggondolva még pár ilyen, és egy megfelelően hitbuzgó, szakállas ember kezdheti ácsolni az újabb bárkát...

Aztán persze az is lehet, hogy ez az egész csak marketing a beindulófélben lévő ötletnek. Reméljük, hogy így van, különben csúfos adat ez minden gémerre nézve.

A Ubisoft nagyon ijesztő dolgot tett: pár napja levédték a Horse Gaga nevet. Sőt, a horsegaga.com url-t is. A védjegy leírásában pedig világosan szerepel, hogy a Horse Gagát online is játszható videojátéknak szánják.

A „Gaga” szóról már egy ideje nem a Queen rádiós száma ugrik be legtöbbeknek, hanem a giccsben önfeledten tapicskoló, borzalmasan szar számokkal büntető Lady Gaga. De bármilyen kínokat okoz is hallójáratainknak, kétségtelen, hogy a művésznő (meg az őt menedzselő stáb) nagyon profin egyengeti a karrierjét (ez a legutóbbi klipje például egészen zseniális). Ennek a pályafutásnak pedig sajnos logikus lépése egy videojáték. Akár lovakkal, a Paparazzi című Gaga-szám klipjében már úgyis volt dolga a pókerarcú lánynak egy szilaj csődörrel.

Szóval a Horse Gaga szinte biztosan lovas játék lesz Lady Gagával, és mivel nemcsak az alapanyag borzaszt el, hanem az is, hogy zenészekkel eddig igen ritkán készült valamirevaló játék, csak jajgatással tudok reagálni erre a hírre. Át is adom a szót Christopher Walkennek:

(via Kotaku)

Hiánypótló diagramot közölt a Slashfilm: helyre tette azokat, akik a nerd, geek és dork szavakat egymás szinonimájaként használták. Nem is beszélve a dweebről, amit én speciel most hallottam először. Biztosan azért, mert geek vagyok, legalábbis a diagram alapján bátorkodom magam oda sorolni. Az IDDQD kiegészítése amúgy természetesen a kazuár lenne, de grafikus legyen a talpán, aki azt elhelyezi ezen a grafikonon.

Legalábbis akkor, ha igazat adunk annak az elemzőnek, aki szerint hatalmas, hét számjegyű baklövés, hogy a Twilight jogait birtokló csoport nem próbál meg a játékpiacra is betörni a branddel. Bár nem feltétlenül kirívó, hogy nem készül játék valamiből, ami ennyire sikeres könyv és film formájában, mindenképpen szokatlan manapság, amikor még a futottak még kategóriában induló, zs vonalas filmekhez is megkapjuk a közmondásosan vacak játékváltozatot.

Tekintsünk most el picit attól, hogy mennyire jó vagy rossz a Twilight, és mennyire érdemli meg azt a mennyiségű pénzt, amit a népek a mozipénztárakban hagynak miatta (hogy az "Olvastam a Twilightot, és azóta egy férfi sem tetszik" Facebook-csoportot ne is említsem). Tény, hogy dollármilliók cserélnek gazdát akkor, amikor egy ekkora meteor becsapódik, és manapság már nem csak a kis figurák meg a pólók hozzák be csatolt áruként a pénzt, hanem a videojátékokkal is hatalmasat szakíthat a kiadó. Vajon mi lehet az oka, hogy mégsem kapjuk meg az vámpíros csodát interaktív élményként?

Figyelembe véve, hány jó, vagy akár csak jónak mondható filmes játék készült az elmúlt öt évben, azt kell mondjam, hogy valószínűleg (azon túl, valójában mennyire macerás is összerakni még egy gagyi játékot is) a presztízsveszteség elkerülése a cél. Egyszerűen túl nagy munka lenne tető alá hozni egy olyan programot, ami megfelelően kazuár annak a minden számítás szerint nem túl hardcore rétegnek, aki rajong a Twilightért és gémer is egyszerre, ráadásul szerintem ti sem sok olyan 15-30 éves nőt ismertek, aki a Facebookon túl bármivel is játszik jelentős mennyiségben. Vegyük az első három filmet, ami eszembe jut és játék lett belőle: Harry Potter, Ratatouille, Transformers. Ugye, hogy ezek már csak említés szintjén is sikeresebbek lehetnek játékként, mint egy emberlány és egy vámpírfiú szerelme, amit vagy imádnak, vagy szívből gyűlölnek a nézők?

De akkor jöjjön a közelező csavar: valamikor 2009-ben felröppent a hír, hogy MMO készül a Twilightból, vagyis olyan játék, mint a World of Warcraft vagy a Second Life. (Később aztán kiderült, hogy egy egyetemi kísérletről van szó, nem nagy költségvetéssel készülő, AAA címről.) Nem mondanám, hogy a netes kommentekből egyöntetűen a hír hallatán fékeveszett ünneplésbe fogó emberiség képe rajzolódott volna ki, de tény, hogy voltak érdeklődők, és lelkes kétkedők is. Vajon mégis érdemes lenne bitekbe önteni Bella és Edward történetét? Vagy talán pont a Twilight lesz jó példája a bölcs belátással dolgozó jogtulajdonosnak?

via kokugamer

Az egyik legsúlyosabb rémálmom bő húsz éve volt, nem sokkal azután, hogy megvettem első pc-met: egész nap a Tetrissel játszottam, éjszaka aztán azt álmodtam, hogy kurva nagy, lezuhanó téglák elől menekülök. Pedig állítólag a Tetris éppen hogy enyhíti a rémálmokat is előidéző traumákat – legalábbis brit(!) tudósok most ezt állítják.

Az Oxford Egyetem pszichiátriai intézetének munkatársai dr. Emily Holmes vezetésével negyven egészséges önkéntesnek mutattak különféle traumatikus sérüléseket, aztán vártak fél órát, majd a kísérleti alanyok fele tíz percet játszott a Tetrissel. Az orvosok azt tapasztalták, hogy a következő héten a tetrisező csoport tagjainál kevésbé rögzültek a brutális képek. Holmes szerint ez azért lehet, mert az agyunk szenzorikus és analitikus fele csak korlátozottan tud együtt működni, nehéz például beszélgetnünk valakivel, ha közben matekpéldát oldunk meg. Hasonló módon, mivel a tetrisezés az agy nagy részét használja, akadályozza a képek rögzülését a memóriában.

A kutatók szerint a felfedezésükre új terápiás módszereket lehetne építeni, amivel baleseti sérültek vagy háborús zónában járt emberek fejében lehet halványítani a rossz emlékeket. Bár a trauma után minél előbb kell játszani a Tetrissel, Holmes úgy véli, hat órán túl már nem hatásos a dolog. (Most elképzeltem, ahogy egy ENSZ-békefenntartó valami zűrös országban gyorsan előkapja a zsebtetrist egy terrortámadás után.)

(via Telegraph)

Herbie fedőnevű ügynökünk csempészte ki ürgebőrbe varrva az alábbi képgalériát a Second Life-ból. Igen menő kis galesz, pedig a Second Life nevét és a „menő” szót szerintem még soha nem használtam egy mondatban. Persze kicsit elfogult vagyok: a galéria a Firefly című, a Fox által méltatlanul elintézett tévésorozat űrhajóját, a Serenityt ábrázolja. És ez a sorozat nagy kedvencem, ha négyszer nem láttam a részeit, akkor egyszer sem, meg amúgy is nagyon csípem Joss Whedon műveit (különösen a Buffy 3. évadát, a 4. évadból a Hush epizódot és legutóbbi sorozata, a Dollhouse is bejövős).

Szóval ezt a galériát (kattra a képek megnőnek) igazából a whedonisták fogják élvezni, mert ők felismerik majd például Inara siklóját, a legénységi étkezőt vagy a pilótafülkét, ahol Wash játszadozott a műanyagdínókkal. De azért azok is végigklikkolhatják a képeket, akiknek ismeretlen a sorozat, és értékelhetik, hogy mennyi meló lehetett ezt összehozni: a méretarányos Serenity ugyanis annyira részletes, hogy be is lehet járni - sőt, a Mule nevű ötszemélyes járgányt (szintén ismerős lehet a sorozatból) ki is lehet próbálni. Aki ezért még arra is hajlandó, hogy bemásszon a Second Life nevű közösségi akármibe, ezeken a koordinátákon találja a virtuális Serenityt.

Egyébként nem kis költség volt ezt összehozni és fenntartani. Maga a 1800 primes modell (egy prim afféle alap építőidom a Second Life-ban) 18000 lindenbe került (kb. 72 dollár, a linden a SL valutája). Ezen felül egy akkora telek bérleti díja, ahol ki lehet tenni egy ilyen űrhajót, nagyjából 4-5000 további lindenbe fáj hetente (vagyis kb. havi 70 dollár).

Nem titok, hogy sokat veszünk át a Kotaku híreiből; gyors és jó játékblog, érdemes odafigyelni rá – és arra is, ha felmérést készítenek az olvasóikról. Mert most ez történt, és bár a 20-30 ezer olvasó válaszai alapján készült felmérés nyilvánvalóan nem reprezentatív, és azt sem tudni, hogy milyen piacra kell értelmezni az eredményeket (azért gyanítom, hogy túlnyomórészt amerikaiak olvassák a blogot), nagyon érdekes eredmények jöttek ki.

Az első kérdés a konzolokra vonatkozott, Amerikában már természetes, hogy van ilyen a háztartásban. Sőt, a választolók 65 százalékának legalább kettő van a három nagy konzol (X360, Wii, PS3) közül, 25 százaléknak pedig mind a három gép megvan. Egyébként X360 van a legtöbb Kotaku-olvasónál (holott Wii ugyebár több fogyott a világon), a kézikonzolok közül pedig a DS az erőnyerő. Durva, hogy az Xbox 360-tulajdonosok kétharmadánál tönkrement már legalább egy Xbox, a Wii-tulajoknak pedig majdnem a fele (44 százaléka) nem használja a Nintendo konzolját, már csak porfogónak van otthon.

Kalózkodásban erősek a Kotaku-olvasók: 79 százalékuk használt már illegális pc-játékot, 51 százalékuk játszott konzoljáték kalózverziójával, a kézikonzoloknál 40 százalék ez az arány. Néhány kedvenc játéksorozatra is rákérdezett a Kotaku, a Mass Effect, a Halo, a Final Fantasy, a Metal Gear Solid és a Half-Life vitték a prímet. A játékműfajok közül az fps és a szerepjáték voltak a legnépszerűbbek, a válaszolók 42 százaléka sosem játszott még MMO-val, 59 százalékukat pedig a sportjátékok hagyják teljesen hidegen. A Guitar Hero-láz csillapodásával a Kotaku rákérdezett a zenészjátékokra is, kiderült, hogy a válaszolók 40 százalékánál már csak a helyet foglalja a gitárkontroller, és csak 29 válaszolt úgy, hogy viszonylag rendszeresen játszik ilyen játékokkal.

További részletekért és grafikonokért ide kell kattintani. Egyébként hamarosan én is készítek egy hasonló felmérést az Indexnél, két éve már csináltam egyet, és lassan újra esedékes lesz, mert elég sok dolog változhat ennyi idő alatt. Szóval stay tuned, azt ide is be fogom linkelni.

Mondjon bárki bármit, a PSP-re a LocoRoco volt a valaha megjelent legjobb játék. Mai napig előveszem, hosszabb utazásokra nagyon jó útitárs (meg persze a második része is), a játékban szereplő, egyre nagyobbra hízó kis gömböc kalandjait valahogy nem bírom megunni.

Hogy a LocoRoco nem csak az én kedvencem, azt a fenti gyerekszoba is mutatja. A szobát egy Asaki Oda nevű dizájner pingálta ki a játék hátereivel és hőseivel. A művész barátja, Mach Kobayasi – mellesleg a Pixar egyik munkatársa – kérésére festette ki a szobát, nem sokkal azelőtt, hogy Kobayasiék örökbe fogadtak egy csecsemőt, akit Dysonnak neveztek el (saját gyerekük egészségügyi problémák miatt nem lehetett). Az apa és felesége, Tracy is nagy LocoRoco-rajongók, és ahogy elnézem, a kis Dyson is az lesz. Nagyobb fotók itt, itt és itt, aki pedig arra kíváncsi, hogyan született ez a mestermű, ide kattintson. Végül hallgassunk meg a játék főcímdalát és a sárga gömböcök dalát:

Kisebb botrányt okozott a legsikeresebb facebookos játék, a Farmville Bulgária második legnagyobb városa, Plovdiv önkormányzatában. A városi tanács több tagja is csúnyán rákattant a játékra, ülések alatt is kapálták a pixeleket, és ez nagyon nem tetszett a városi képviselőtestületet vezető Ilko Ilievnek. Iliev három hete figyelmeztette a virtuális tehénfejésre rágyógyult addiktokat, hogy ne munkaidőben játsszanak, de az egyik tanácstagra, Dimitar Kerinre nem volt túl nagy hatással a figyelmeztetés. Ezért Kerint egyszerűen kirúgták: a testület 20-19 arányban megszavazta a játékfüggő férfi eltávolítását a tanácsból.

Az egész sztoriban Kerin védekezése a legjobb. A derék városatya ugyanis nem lépett le szép csendben, hanem jelenetet rendezett, rámutatva arra, hogy mások is farmville-eznek, és ő csak a negyvenedik szintet érte el a játékban, míg egy kolléganője a negyvenhatodikat, és őt mégsem rúgták ki. Az árulkodó városi képviselőnek mindenesetre most több ideje lesz a pixelpadlizsánok öntözésére és hasonló épületes elfoglaltságokra.

(via Kotaku via Novinite)

Nem kis melót pakolt Eric Wall, a Games Are Evil bloggere az alábbi képbe (kattintásra megnő). A képen a különböző fejlesztők és kiadók közti kapcsolatot, kis túlzással a játékpiac szereplőinek alakulását lehet követni a kezdetektől napjainkig. Elég alapos, az Eidos Hungarytől a Cavedogig mindenki rajta van. Mint Wall írja, van még hely további stúdióknak, úgyhogy ha valami kimaradt, a fenti link kommentjeiben lehet neki jelezni.

Múlt héten a Sony kipengetett 200 millió dollárt azért, hogy 2017-ig tíz Michael Jackson lemezt adhasson ki, meg persze dvd-ket és egy videojátékot. Miii? Videojátékot? Bizony, Jacko produkciós cége, a MJJ Productions a sztár halála előtt hónapokig dolgozott egy játékon, és a cég szóvivője most úgy nyilatkozott, biztos benne, hogy ez a játék meg fog jelenni. A programhoz Jacko hangját is felvették, és állítólag szerepelni is fog a programban.

Kérdés, mennyire lehet fogyasztható játékot készíteni a Jacko-korpuszból. A pop királya szerepelt már videojátékokban – például a Space Channel 5-ben és a Ready 2 Rumble Boxing: Round 2-ben (a fenti kép az utóbbiból van) –, de egyik sem volt túl emlékezetes. Illetve a Jackson filmjéből készült Moonwalker-játék emlékezetesen rossz volt, legalább annyira, mint a mozi (lásd a lenti videót). Ha minden igaz, az új Jacko-játék karácsonyra meg is jelenik.

(via Kotaku)

Ó, azok a 16-színű pixellányok a nyolcvanas évekből! Amikor még nem volt digitális kamera, mocap és más úri huncutságok, és mindent kézzel kellett csinálniuk a fejlesztőknek! Például a Sierra ártatlanul szexista kalandjátéksorozatában, a Larryben, aminek az első három része EGA grafikában pompázott (később az első részből csináltak egy VGA-s remake-et is), és a játékos egész képernyős portréképeket láthatott, amikor megstírölt egy-egy csajt. A lenti hölgykoszorút a harmadik részből – teljes címe Leisure Suit Larry 3: Passionate Patti in Pursuit of the Pulsating Pectorals – gyűjtöttem, el lehet képzelni, mit kellett szöszölniük a grafikusoknak, hogy összehozzák ezeket a képeket.