IDDQD

Az 1993-as Super Mario Brothers minden bizonnyal nemcsak a játékokból készült filmek közül az egyik legrosszabb, hanem általában elég nagy rakás fos a mozi 115 éves történelmében – olyan kétes hírű alkotás, amit Bob Hoskins és Denis Hopper szívesen törölnének az életművükből. Exhibit A:

Ez – és a többi béna Nintendo-átirat, mert Zeldának is megvannak a maga filmes szégyenfoltjai – azonban nem szegte Hollywood kedvét. A Nintendo amerikai részlegének elnöke, Reggie Fils-Aime a napokban azt nyilatkozta a Los Angeles Timesnak, hogy folyamatosan kapja az ajánlatokat a filmproducerektől, de mivel a cég most már jobban megnézi, kinek a kezébe adja oda a megfilmesítési jogokat, a legtöbb felkérést elutasítja. Néhány producerrel eljutottak már pár tárgyalásig, de a Nintendo-góré szavaiból egyelőre nem az csengett ki, hogy bármelyik filmötletet is túl komolyan venné. Szóval a közeljövően megússzuk az újabb Mario-filmet, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb azért kapunk az arcunkba egyet. Kérdés, milyen lesz, mert a Mario-játékok univerzumából azért nehéz komolyabb sztorit összehozni. Néhány ötletünk lenne pár magyar rendezőtől:

Nagyjából kialakult már, hogy hét elején rakunk ki képregényt, pénteken pedig játékcsajt (már ha bokros teendőink engedik), most e két rovat közé beiktatunk egy harmadikat, amiben régi játékokat mutatunk be. A retrorovatra nagy igény volt ennek a posztnak a kommentjeinél, úgyhogy ezt az igényt most jól kielégítjük. Ez azt jelenti, hogy a játékokról bővebben, illetve máshogy emlékezünk meg, mint egy Wikipedia-bejegyzés, kulisszatitkokkal, videókkal, képekkel.

Kezdjük mondjuk a Wizard of Worral, mert ez olyan játék, amiről a nemzetközi sajtó hajlamos elfeledkezni – például az amúgy csodás régijáték-lap, a Retro Gamer 70 lapszám alatt nem bírt róla összehozni egyetlen háttércikket sem –, viszont a magyar játékosoknak annál emlékezetesebb. Ez azért alakulhatott így, mert az amúgy 1980-ban pénzbedobós, szekrénynyi játékgép formájában a Midwaynél megjelent játék egyetlen valamirevaló otthoni konverziója C64-re jött ki (1983-ban, egyébként voltak ataris átiratok is), és ez a gép itthon messze a legsikeresebb játékplatform volt a nyolcvanas években. A konverziót egyébként a Commodore cég saját fejlesztőcsapata készítette. (UPDATE: Létezik nem hivatalos Spectrumos átirat is, magyarok fejlesztették 2007-ben.)

Keményen nyomják a Counter-Strike harcosok Kínában. Egy Jilin tartománybeli netkávézóban múlt kedden összekapott két CS-s, egyikük wallhackkal vádolta a másikat, vagyis azzal, hogy olyan cheatet használt, amivel átlátott a falakon (és így látta, hogy merre mozognak a ték és a céték). A szóváltásnak az lett a vége, hogy a vádló egy konyhakés nagyságú halefot vágott a csíter fejébe.

A kés gyakorlatilag áthaladt a 17 éves áldozat agyán, és a túlsó koponyafalnál állt meg, a gyerek mégsem halt meg. Sőt, eszméleténél maradt, egészen addig, amíg kórházba került. Ott aztán tízórás műtéttel eltávolították a kést, ami csodával határos módon nem sértett meg sem agyi artériát, sem fontos a motoros funkciókat kezelő területeket. Szóval a srác túlélte, bár lehet, hogy ezt még korai kijelenteni, az agy ugyanis igen érzékeny a szennyezésekre, és a kés nem volt steril (még megfigyelés alatt tartják az áldozatot).

(via Kotaku)

Megvan az az élmény, hogy bemész egy CS-szerverre vagy egy Modern Warfare 2-partiba, és csupa idiótával rak össze a gép? Mennyivel jobb lenne, ha dögös csajokkal lehetne együtt játszani! Egy ma induló szolgáltatás, a GameCrush ezt lehetővé teszi – igaz, jó drágán, és olyan módon, ami nem sokban különbözik a szervezett prostitúciótól.

A szolgáltatásra legalább 18 éves férfiak (Playerek) és nők (PlayDate-ek) regisztrálhatnak – ez és az oldalon zajló csetelés még ingyenes, de a közös játékhoz a férfiaknak krediteket kell vásárolniuk. 500 kredit ára 8,25 dollár, ez egy játékra elég, és mivel egy játék hat vagy tíz percig tart, nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem olcsó szolgáltatásról van szó. (A készítők szerint az árképzésben azt vették figyelembe, hogy egy bárban mennyit fizetne valaki, ha vesz egy italt egy nőnek.)

Jelenleg kétféle játékot lehet játszani: Xbox 360 programokat (Gears of War 2, GTA IV, Halo 3 és Modern Warfare 2) és néhány casual apróságot (dáma, torpedó, ilyesmik). Az oldal üzemeltetői a későbbiekben PS3-játékokkal és a WoW-val is szeretnének bővíteni a rendszert. A játék menete úgy történik, hogy a Player kiválaszt egy PlayDate-et, és ha a hölgy belemegy a közös játékba, 500 kreditért megtörténik a... khm, aktus. Xbox 360 játék esetén ez azt jelenti, hogy a pc-től mindketten átballagnak a konzolhoz, és 500 kreditért tíz percet játszanak együtt, és közben beszélgetnek a fejhallgatón (tehát a GameCrush nincs integrálva az Xbox rendszerébe). Casual játéknál más a helyzet: az 500 kreditért csak hat percig tart egy menet, viszont videón lehet csetelni a PlayDate-tel. A közös játék után a PlayDate megkapja az általa keresett pénz 60 százalékát, a Player pedig értékelheti a nőt dögösség, játéktudás és flörtölési hajlandóság szerint. A legjobb értékelést kapott PlayDate-ekből sztárokat akar majd faragni a GameCrush saját blogokkal, kiemelt fotóalbumokkal és hasonló extrákkal.

Mivel korábban a Craiglisten meghirdették már a szolgáltatást, már van nagyjából 1200 júzere (elég vegyes a felhozatal, és akkor nagyon finoman fogalmaztam), és az IGN újságírója indulás előtt ki is próbálhatta a GameCrusht. Mint írja, összeakadt egy jó csajjal, és játszottak pár menet torpedót, de a videócseten néha a háttérben feltűnt a nő pasija, és a hölgy néha váltott is vele pár szót. Ezek után talán nem meglepő, hogy flörtölés nem nagyon történt. És akkor most várnám a választ kommentekben a címben feltett kérdésre.

A svájci Nemzeti Tanács (az ország kétkamarás parlamentjének egyik háza) múlt héten elfogadott két olyan törvényjavaslatot, amik eléggé megnehezítik a helyi játékforgalmazók dolgát – idézi a Kotaku a GamesMarkt cikkét.

Az egyik javaslatot a szocialista Evi Allemann nyújtotta be, és a lényege röviden annyi, hogy betiltja azoknak a játékoknak a gyártását, importálását és hirdetését, amikben a játékosnak erőszakos tetteket kell végrehajtaniuk „embereken vagy emberszerű lényeken” (szó szerint így fogalmaz a javaslat). A másik törvényjavaslat a kereszténydemokraták felől érkezett, Norbert Hochreutener képviselőtől, ez általában korlátozná az erőszakos lövöldözős játékok eladását gyerekeknek.

A részleteket még ezután dolgozzák ki, de Allemann javaslata szinte minden olyan játékot érint, ami a PEGI rendszerben 18-as besorolást kap (sőt, a 16-osok többségét is). A javaslat elfogadásáig a svájci játékpiac szereplői valamilyen önszabályozási rendszert javasoltak a betiltás alternatívájaként, úgy tűnik, most nem ússzák meg ennyivel. Ők járnak rosszabbul, mert a játékosok online boltokból vagy warezből úgyis hozzájutnak a betevő erőszakadagjukhoz, ékesen bizonyítva majd az ilyen törvények alkalmatlanságát.

Kimaradt jelenet következik ebből az indexes cikkből: egy videó, ami minőségi okok miatt nem került a cikkbe (fényképezővel készült, és amúgy sem vagyok egy nagy operatőr), de egy játékblogba azért belefér. Tegnap a Csokiban voltam megnézni az ott kiállított régi konzolokat, kvarcjátékokat és egyéb retrocuccokat, és ott akadt kezembe a Tomy cég Copter Combat nevű „kézikonzolja”. Az 1984-es kis gép különlegessége, hogy mechanikus, egy deka elektronikai alkatrész nincs benne. Mint a kütyü gazdája a videón bemutatja, fel kell húzni, hogy játszani lehessen vele. Ekkor jobbra-balra kezd mozogni egy keret, amire egy filmszalag van kifeszítve – a film egy része lövedéket ábrázol. Amikor a júzer megnyomja a tűzgombot, a keret megáll, és lejátszódik a film, azaz a lövedék áthalad a kijelzőn. A cél eltalálni a fenti három ellenséges helikoptert (ami meglepően nehéz). Ha megáll a játék, újra fel kell húzni a kütyüt, és mehet tovább a helikoptervadászat. Csodás darab, igazi kuriózum a játékfejlesztés hőskorából.

Ahogy talán többen is olvasták már, a pletykák szerint a Microsoft arra készül, hogy megslankítsa kicsit az Xbox 360-at. Kikerült a netre pár kép egy alaplapról, ami állítólag kisebb, ráadásul összevonták a CPU-t a GPU-val, szóval egy csomó olyan dolog ömlik most elénk természetesen tök véletlenül, ami részleteiben senkit sem érdekel, de pár hónap múlva majd azt eredményezi, hogy vehetünk kisebb Xboxot. Az sem teljesen tiszta, hogy mennyivel is lesz soványabb a "slim" változat, mert bár az alaplap tényleg kisebb, felhívnám mindenki figyelmét arra az ordas nagy hűtőventilátorra, ami egy még annál is nagyobb alumíniumtömbön csücsül.

Lényeg a lényeg, a Sony ultráinak, a világszerte csak a játékos társadalom söpredékeként emlegetett PS3 fanboyoknak már pusztán a fogyókúra pletykája is elég ahhoz, hogy mindenfelé felháborodott bejegyzésekben hívják fel a világ figyelmét arra az égbekiáltó igazságtalanságra, hogy a "gonosz M$ ellopja a Sony ötletét" (ugyanis a japánok fekete masinája is kapott egy karcsúbb kiadást, az más kérdés, hogy az 5 kilós gépre rá is fért a diéta). A Go Fanboy munkatársai nagyjából két napig bírták cérnával, aztán összedobtak egy képet azokról a konzolokról, amik jóval a PS3 megjelenése előtt megkapták a maguk kisebb változatát, ezzel bizonyítva, hogy bármennyire is hiszik egyesek, nem a Playstation 3-tól számítjuk a világegyetem keletkezését.

via Go Fanboy

A múlt heti GDC-n Tommy Refenes beszólt az App Store-nak. Pár nap múlva Refenes játékát úgy kivágták az online boltból, mint a közmondásos macskát.

Aki nem tudná: Refenes viszonylag jó nevű független játékfejlesztő (például a flashes Meat Boy készítésében is részt vett), ezért is adtak neki a GDC-n felszólalási lehetőséget. Ahol szűk öt percben elég keményen oltotta azt a játékértékesítő szellemiséget, ami az iPhone-t, az iPod Touchot és az App Store-t átlengi.

A fenti videón megtekinthető a nagy sikerű előadás, az egyik legnagyobb highlight az, hogy Refenes a borzalmas Tiger kézikonzolokhoz hasonlítja az almás cég boltját. A másik egy csodás kísérlet részletezése, amit a fejlesztő a fent nevezett játékkal, a Zits & Giggles-szel végzett (amúgy a játék nem nagy vaszisztdasz, pattanásokat kell benne nyomkodni). Emberünk ugyanis kíváncsiságból elkezdte emelni a játék árát, és figyelte, hogy mi történik. 15 dollárra emelte az árat, aznap megvették hárman. 50 dollárra emelte az árat, megvették négyen. Valahányszor megvásárolta valaki, Refenes árat emelt. Amikor 299 dollárra emelte az árat, megvették tizennégyen. Amikor március 15-én az Apple kitiltotta a játékot az App Store-ból, már 400 dollárért vásárolták. Refenes szerint a kísérlete azt mutatja, hogy akik az App Store-ban játékot vásárolnak, nem igazi játékosok, akik a játékélményt keresik, hanem olyanok, akik csak azért vesznek meg valamit, mert drága vagy mert brand (van ezekre egy szép gyűjtőszó: sznobok) – az nem érdekli őket túlzottan, mit kapnak a pénzükért. A fejlesztő egyébként a brandekről beszélve külön kitért arra, hogy a Street Fighter IV mennyire játszhatatlan iPhone-on.

Refenes kifakadása március 10-én történt, március 15-én vágták ki a játékot az App Store-ból – Refenes szerint nem kapott sem előzetes értesítést, sem utólagos magyarázatot arról, hogy mi volt a probléma a játékkal. Az embernek rögtön az jut az eszébe, hogy az Apple-nél sértődékeny vezetők dolgoznak (mert ennyi oltást azért el kellene viselnie egy ekkora cégnek), és bosszúból kitették Refenes játékát. De azért van egy másik magyarázat is. 2008-ban megjárta a sajtót egy másik alkalmazás, az I Am Rich esete: ez az alkalmazás semmit nem tudott (azon kívül, hogy megjelenítette egy drágakő képét), viszont 1000 dollárba került – az Apple ezt az árképzést nem tartotta elfogadhatónak. Ugyanígy lehetséges, hogy most is ezért sokalltak be és töröltek a 400 dolláros Zits & Giggles láttán – ennek viszont kicsit ellentmond, hogy Refenes hónapokkal ezelőtt kezdte növelni az árat, és az elmúlt hetekben már bőven három számjegyű volt a játék ára, mégis csak a GDC-s kirohanás után tiltották ki. Az Apple egyelőre nem kommentálta az esetet.

(via Kotaku)

Az IDDQD első olvasói műve következik, igazi fanart a javából. Elkövetője Réka, aki 13 éves, és egy nagyobb Mass Effect-etap után álmodta szoborba Garrus fejét (aki egyébként a legjobb arc a játékban). Az alkotás anyaga színes gyurma, ceruzahegyező, színes kartonpapír és fehér papír, amire filctollal ment rá a művésznő. Az ugrás után megtekinthető az eredeti, illetve további képek a gyurma-Garrusról.

Ennek a posztnak a kommentjeinél került elő a lenti videó, de kiemelem posztba, mert nagyon jó. A magát a világ legbénább Mario-játékosának nevező illető bravúrját tekinthetjük meg a videón: bravúr, mert ezt a bénázást valójában csak egy gyakorlott játékos tudja megcsinálni. Emberünk ugyanis úgy teljesíti a játékot, hogy nem szed fel semmit és nem öl meg egyetlen ellenfelet sem. Így persze alig kap pontot a végén, de kétlem, hogy ezt sokan tudnák utánacsinálni.

Mostanában a csapból is God of War 3 folyik, egyébként teljesen megérdemelten, a teljes görög mitológia felpofozása, kibelezése, és változatos módszerekkel darálthússá alakítása harmadszor is legalább olyan szórakoztetó, mint az első két alkalommal volt. A videogamer.com szerkesztőinél kicsit túl is csordult a lelkesedés: elkezdtek azon fantáziálni, hogy ha film készülne a játékból, kinek kellene alakítani a főszereplő Kratost.

Az adekvát Chuck Norris-poén mellett persze adja magát Gerard Butler, vagy ahogy mindenki ismeri, "az a csávó a 300-ból", nem lehet kihagyni Vin Dieselt, és a lassan nyugdíjaskorba lépő Bruce Willist sem, de az igazat megvallva minket ez a megoldás csigázott fel legjobban.

Tegnap indult Amerikában a South Park új, tizennegyedik évadja, parádés kezdéssel. Az első epizód témája a szexfüggőség, az első pár percben pedig megtekinthetjük, ahogy Tiger Woods neje egy golfütővel helybenhagyja a híres golfozót – az EA Sports Tiger Woods PGA Tour 11 című játékának xboxos változatában.

Mint arról a sajtó kismilliószor beszámolt, tavaly novemberben a szexfüggő Woods kocsijával fának hajtott, állítólag azért, mert dühös felesége üldözte őt (itt van róla egy nagyon vicces rekonstrukció). A feleség előzőleg golfütővel már párszor megütötte Woodsot, ez köszön vissza az új South Park-epizódban (amiben aztán a PGA Tour 11 sportjátékból Mortal Kombat klónná vedlik át).

A coloradói pöcsök nem először térnek vissza hosszú szünet után videojátékos poénnal: a tizedik évad nyolcadik epizódja 2006-ban a nyári vakáció után a World of Warcraft-játékosok kicikizésével büntetett. A Make Love, Not Warcraft című rész a sorozat egyik legjobb epizódja volt (a másik Cartmanék Guitar Hero-cikizése). „How do you kill that which has no life?”

A cosplay a világ egyik legszórakoztatóbb dolga, amíg az ember távolról, csendesen mosolyogva (opcionálisan: hangosan röhögve) figyeli. Cosplay egypontnulla ugyebár az, amikor az ember beöltözik a kedvenc játéka (rajzfilmje, képregénye, satöbbi) egyik szereplőjének. Na de cosplay hányponthány az, amikor pár őrült japán  beöltözik Street Fighter szereplőnek, és az adott karakterek stílusában verekedést imitálva jelentkezik egy tévés tehetségkutató show-ba?

Ebben a fotóban benne van a játékosok örök küzdelme - írja a Kotaku a lenti csodálatos képről. Mi sem tudunk többet hozzátenni, csendben, áhítattal gyönyörködünk benne. Kommentekbe várjuk, mi lehet igazán frappáns cím a képhez.

Az ENSZ ezzel foglalkozó szervezetének legutóbbi jelentése szerint évente nagyjából húszezer ember hal meg taposóaknák miatt. A taposóakna-veszély Kambodzsában a legnagyobb, ahol a hetvenes évekbeli polgárháború során több millió aknát raktak le, és ma is nagyjából négymillió működőképes aknát rejtenek az utak menti dzsungelek. (Voltam ott, nagyon szomorú látvány a minden nagyobb faluban tucatszám megtalálható, kéz vagy láb nélküli aknabaleset-túlélők, akik többnyire kéregetésből próbálnak megélni.)

A videojáték-iparban egyre erősebb irány a serious gaming, vagyis a komoly céllal (oktatás, gyógyítás, stb.) készült játékok – most egy ilyen játék próbálja az érintett országokban megtanítani a gyerekeket arra, hogyan kerüljék el a taposóaknákat. A játékot a Michigani Állami Egyetem egyik professzora, Corey Bohil és csapata készíti (itt van egy rajz a játék koncepciójáról), az Undercover UXO nevű projektnek egyre több támogatója van, már az amerikai kormány is adott rá 78 ezer dollárt (ami hamar elmegy, ha játékfejlesztésről van szó).

A játékban a júzer (aki tehát kisgyerek) feladata, hogy egy lényt végigvezessen egy aknákkal teli mezőn. A mezőn árulkodó jelek – döglött állat, autóroncs, gyanús talajrész – lehetnek, amik arra utalnak, hogy aknák vannak a közelben. Ilyenkor szólni kell egy szakértőnek, aki jön és eltávolítja az aknát. A sikeres aknaelkerülés jutalma egy adag kaja a kis lénynek, ami a kajáktól szépen nőni, fejlődni kezd. Bohilék reményei szerint a játékkal óvatosságra tudják nevelni a gyerekeket, és mivel főként fejlődő országokról van szó, a professzor szeretné valahogy összekapcsolni a játékot a One Laptop per Child (leánykori nevén „százdolláros laptop”) projekttel. A játékot először Kambodzsában tesztelik a következő napokban, aztán még kicsit csiszolgatnak rajta a visszajelzéseknek megfelelően. A kommentekben arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek mennyire tud hatásos lenni egy ilyen projekt.

(via Kotaku)