Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogyan fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. És továbbra is nagyon nagy köszönet mindenkinek, aki támogatta Patreon-kampányunkat! (Támogatóink listáját lásd a poszt végén.)

Maratoni hosszúságú Minivel fordulunk rá júniusra: körülbelül egy órát beszélgettünk két kalandjátékról, a kilencvenes évek közepén megjelent Discworldről és a folytatásáról. Megjelenésük óta nem játszottunk velük, de most kipróbáltuk mindkettőt, és lenyűgözve néztük, hogy az alkotók mennyire jól feldolgozták az alapanyagot. Kár, hogy játékként már problémásabbak, főleg az első. Azért tudjuk ajánlani mindkettőt, és még egy toplistát is hozzácsaptunk az adáshoz. Ha kíváncsi vagy bővebben élményeinkre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad). És már van Discord-szerverünk is, ha ott bandáznál a többi Checkpoint-rajongóval, napi lájtos és alkalomszerű szuperalapos retrós cikkekért pedig fáradj el a Retro.Landre.

Kezdjük azzal, hogy 1986-ban már volt egy Discworld-játék, a The Colour of Magic című szöveges kalandjáték, ami nem volt különösebben kiemelkedő - most is csak azért jegyzem meg, mert egy kis szerepe lesz a sztoriban. Pörgessük előre az időt 1992-re, amikor a Beam Software (tudjátok, az ausztrál csapat, ami  többek közt a KKND-t csinálta) egyik alkalmazottja, Gregg Barnett kilépett a cégtől és saját stúdiót alapított Perfect 10 Productions néven. Nagyjából ezzel egyidőben, 1991-ben Londonban egy Angela Sutherland nevű producer is gründolt egy kis stúdiót, a kézikonzolos játékokban utazó Teeny Weeny Gamest. Barnett és Sutherland ismerte egymást és elég hasonlóan gondolkodott, szóval elkezdtek közösen dolgozni. Barnett pedig jött is egy játékötlettel: meg kellene környékezni Terry Pratchettet, hogy adjon engedélyt egy point-n-click kalandjátékhoz a Discworld-regények világában (remélem, ezeket a könyveket senkinek sem kell bemutatni).

Pratchett viszont nem őrzött jó emlékeket az 1986-os játékról, ezért nem akart belemenni abba, hogy megint videojátékban lássa viszont az általa alkotott karaktereket. Az író korábban el is hajtott több "kérőt", többek közt az Electronic Artsot. De Barnett végül meggyőzte Pratchettet, mégpedig azzal, hogy kidolgozta a játékdizájn egy részét. Ezután az író többször belefolyt a készülő játék szövegkönyvébe és segített pratchettesebbre igazítani azt. A fejlesztés vezetője és a sztori fő írója természetesen Barnett volt, de említsük meg a látványvilágért felelős Paul Mitchellt is. Akkortájt volt a CD-forradalom, ezért egy szinkronos CD-verzió is készült: a karaktereket neves angol színészek szólaltatták meg, a főhőst, Rincewindet pedig az egyik Monty Python-tag, Eric Idle. Érdekesség, hogy Barnett először John Cleese-t kereste meg, de ő annyit mondott, hogy "fuck off", és közölte, hogy nem szerepel videojátékokban (szerencsére később feladta ezt az elvét, hiszen a Fable 2-ben és a Jade Empire-ben is szinkronhang volt).

A Discworld 1995 márciusában jelent meg DOS-ra, később maces, PS- és Sega Saturn-verzió is készült belőle. A szaksajtó nem győzte dicsérni, és a játék tényleg fantasztikusan jól életre keltette a pratchetti fantasyparódia világ központi helyszínét, Ankh-Mopork városát és annak kattant lakóit. A hátterek, a karakterek sprite-jai és animációi mind remekül passzoltak az alapanyaghoz. A történet nem követett egy konkrét Pratchett-regényt, hannem több könyvet összemixelt, leginkább az Őrség! Őrség!-ből merítve ihletet (a sztori fő konfliktusa ugyanúgy egy elszabadult sárkány körül zajlott). Szóval a lehetetlennek tűnő feladat sikerült: jól adaptálni Terry Pratchettet videojátékra.

Ehhez képest könnyebb feladat volt a jól bejáratott point-n-click játékmenet, de sajnos a Discworld itt elhasalt. Brutál nehéz volt ez a játék, mert Ankh-Mopork minden helyszínét be lehetett járni már egészen a sztori elejétől, a városban elég sok szereplő és tárgy akadt, viszont a játék szinte semmi segítséget, támpontot, nyomot nem adott ahhoz, hogy pontosan mit kell tenni a továbbhaladáshoz. Tipikusan a "minden tárgyat mindenhol kipróbálok, aztán amikor végre sikerül valamit használni, utólag rájövök, hogy a fejlesztők miért gondolták logikusnak ezt" játék volt a Discworld. Ami annyit jelent, hogy a hangulata, világa miatt nagyon ajánljuk most is - de bátran használjatok hozzá végigjátszást.

Barnették meghallották a játék nehézségét kifogásoló kritikákat és a másfél év múlva megjelent folytatás, a Discworld II: Missing Presumed...!? jóval barátságosabb volt. Kisebb helyszínek, kevesebb teendő, több segítség - játékként jobban működött. Mint adaptáció, pedig továbbra is jó volt (bár a szöveg eléggé túlburjánzott benne), Eric Idle volt megint Rincewind és egy halálról szóló dallal rögtön megadta a kezdőhangot a játékhoz. A grafika viszont sokat változott, a 320×200-as felbontás 640×480-ra nőtt, a pixeles sprite-ok helyét pedig átvette egy tetszetős rajzfilmes dizájn. Ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik jobban, mi Grathtel egy kicsit jobban szeretjük az első játék vizualitását, de ettől még a másodikat is ajánljuk. 

A folytatást egyébként már a Perfect Entertainment fejlesztette - ez a cég született a Perfect 10-ből és a Teeny Weeny Gamesből, ugyanis a sok együttdolgozásnak az lett a vége, hogy Barnett és Sutherland egyesítette erőit. És elkezdtek csinálni egy harmadik Discworld-játékot, ami végül az 1999-ben megjelent Discworld Noir lett. Ez jelentősen eltér az előző kettőtől, ezért majd később külön fogunk foglalkozni vele egy újabb Checkpoint Miniben. Sajnos a Discworld Noir volt a Perfect Entertainment hattyúdala is: éppen akkor jelent meg, amikor a kalandjátékoknak átmenetileg leáldozott, így nagyot bukott, ráadásul a cégnek pereskednie is kellett a Psygnosisszal mindenféle jogdíjak miatt. Kár értük, mert értették Pratchettet és jól fel tudták dolgozni a műveit.

És úgy jött ki, hogy ez toplistás adás lett, megpróbáltuk összeszedni a 10 kedvenc játékunkat, aminek a címében ott a "world" szó. Elég sokat találtunk és emiatt ki is maradtak tök jó játékok, például a World in Conflict, a Worms World Party vagy az 1503 A.D.: The New World. Hosszas kínlódás után végül a lenti toplistákat szültük.

Mivel ebben a kategóriában még akadhat találat, várjuk kommentben a ti tippjeiteket és listáitokat is. Legközelebb napokon belül jövünk Checkpoint Now-val. Továbbra is válasszatok bennünket, és visszajelzések, észrevételek jöhetnek bátran (iTunes-ra is, mert akkor jobban észrevesz minket a drága), és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

 

Korábbi Checkpoint Mini adások a tizedik évadban:

• Checkpoint Mini #230: Darwinia + TOPLISTA: A 10 legjobb játék, ami virtuális világban játszódik
• Checkpoint Mini #231: Rune
• Checkpoint Mini #232: Mail Order Monsters
• Checkpoint Mini #233: Corpse Killer + TOPLISTA: A 10 legjobb zombis játék
• Checkpoint Mini #234: Moonwalker (arcade)
• Checkpoint Mini #235: Stunts
• Checkpoint Mini #236: Skool Daze + TOPLISTA: A 10 legjobb iskolás játék
• Checkpoint Mini #237: Hell: A Cyberpunk Thriller
• Checkpoint Mini #238: Wizorb

 

Még korábbi adások:

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad, ebből a posztból a teljes második évad, ebből a posztból a teljes harmadik évad, ebből a posztból a teljes negyedik évad, ebből a posztból pedig a teljes ötödik évad. Igen, a 6-7. évadról nincs még összesítő poszt, majd lesz.

A vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat itt találod, a vendég nélküli Checkpoint Miniket itt találod.

 

Vendégszerepléseink:

 

• Checkpoint a Runyai Stúdió podcastjében
• Checkpoint A hiányzó darab podcastben
• Grath, Stöki és Mazur szereplései a Fun With Geeks YouTube-csatornán: Dixit #1, Dixit #2, Dixit kiegészítő #1, Dixit kiegészítő #2, We Didn't Playtest This at All #1, sőt We Didn't Playtest This at All #2)
• Stöki a Sztereotrip utazási podcastben (a téma Japán, a Tokyo Game Show is előkerül)
• Stöki évekkel ezelőtti vendégeskedése a Konnektor podcastben
• Stöki vendégeskedése Kiss Iminél az Unlimited podcastben

A poszt végén pedig következzen Patreon-támogatóink avatár- és névsora:

További támogatóink:

Kiss András, HunterXXL, kopeszku, Zsiga Bálint, Hollósi Dániel, Huszti András, Peter, AnnieC, Bera Nándor, Paller, Kecskés János, Tzupi, Laborpati, Adam007, Nagy Gyula, Lidérc, Csemniczky Péter, Németh Bálint, Klisz Gábor, cue, Dreska Szilárd, Csicó, Oberling Gergő, Demeter Zsolt, Döme, Fattykány, Sh4mir83, Bohner Gergő, cubeshadow, Szőke Attila, Zila, jurgen_habermas, ricsi, abeddon, TheLastNinja, Ninju, Sándor Tamás, Jezernyiczky Tamás, ezven, Bajka Zalán, Szabó Zoltán, kisakos, Varga Balázs, Smiley, Coeris, SzLacc, Zelenák Zoltán, Glad, Steveboy, HuSkizo, Tresó Ottó, aboy, Sinus, bordiii, Fanyuvo, Edvárd, Hájas Ákos, Lottsie, Oli, Udvardy Tamás, oplenti, Palkó D. István, gyulaur, Neriana, Ergoproxy83, Milo, ArcadeMacho, Gergő, Havasi László, Ateela Wrink, kszicsillag, Markó Gábor, Seci, NPanyo, Alien Mindbender, Csíkos János, Tamás, periklesz, pec, Magunsz, Nagy Tamás, Krapulax, Peter, Gytb, patex 1987, RxMikes, Hrubos Mátyás, Dundeal, Somi, Gorgil, Febert Zoltán, Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo, TH1, Signomi, Bazzs, PsyZed, gandalf, polipropilén, kalanneni, Solymi81, ÁjmekszGera, VinczeI, GSimon, casualplayfair, Polben, Nagy Krisztián.

(Ha nem látod a listában a nevedet, pedig támogattál vagy ha valami változtatást szeretnél, írj nekünk! Esetleg keress rá, nincs-e megválaszolatlan leveled tőlünk. Illetve bocs, régebbi felvételek miatt pár adást csúszhat a hangos-képes főhajtás.)