(Akkor is olvasd el, ha nem szoktad hallgatni a podcastet! Köszi!)
Eltelt két hét, újabb Checkpoint Mini jön, és mint két hete írtuk, ezentúl próbálunk azoknak is a kedvére tenni, akiknek a podcast műfaja annyira nem fekszik. Vagyis minden Checkpoint Miniben megénekelt játékról lesz pár bekezdés szöveg, a két héttel ezelőtti Jagged Alliance 2-ről már ilyen poszt született. A vendéges Checkpointokról nem lesz leirat (az iszonyatos meló lenne), de ezeknél a rövidebb adásoknál mindig leírom majd a lényeget. Nem ígérek tizensokezer karakteres Heti retrókat (egyszerűen nincs már annyi szabadidőm, mint akkor, amikor azok a cikkek születtek), de az biztos, hogy ezentúl a Checkpoint Miniknél azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).
Ezúttal egy igazi vénséget, a C64-es Katakist próbáltunk ki, és nem bántuk meg. Ha arra vagy kíváncsi, hogy Grath és én hogyan tárgyaljuk ki frissen szerzett élményeinket, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.
A Katakist könnyen el lehetne intézni annyival, hogy a Commodore 64 egyik legjobb lövöldözős játéka, de a sztorija sokkal érdekesebb ennél. Megszületéséhez a festői NSZK utolsó éveibe kell visszautaznunk, egészen pontosan 1987-be. Ekkor már működött Güttersloh-ban és Kölnben a Rainbow Arts, a kor egyik legjelentősebb európai játékkiadója-fejlesztője, és egy tehetséges fiatal grafikus-programozó, a tankönyvi Bundesliga-frizurával büntető Manfred Trenz éppen egy ugrálós platformjátékot készített a cégnek. Ez volt a The Great Giana Sisters, ami olyan pofátlanul nyúlta a Super Mario Brost, hogy a Nintendo jogászhordája keményen rászállt a német cégre, és elérte, hogy a játék eltűnjön a polcokról (warezban persze gyorsan elterjedt, de egy eredeti dobozos példány ma már drága gyűjtői ritkaságnak számít).
Talán nem csoda ilyen előzménnyel, hogy a Katakist sem az eredetisége miatt szeretjük.
Szintén 1987-ben történt ugyanis, hogy Trenz és még néhány Rainbow-alkalmazott az akkori Cebiten találkozott az év nagy arcade sikere, az Irem által fejlesztett R-Type PC Engine-verziójával. Miután felszedték az állukat a földről, hazafelé a vonaton megbeszélték, hogy ilyen príma shoot'em up marhaságot ők is készítenek, csak a platformot illetően nem értettek egyet: Trenz a C64 mellett kardoskodott, Achim Moller pedig Amigára akart fejleszteni. Ebből végül az lett, hogy két külön csapat csinálta a két verziót (illetve Moller vezetésével a Rainbow Artsból kiválva megalapították a Factor 5-ot). A C64-verzió vezető fejlesztője Trenz volt, jobbkeze Andreas Escher, mindketten programozók és grafikusok voltak egyszerre, és baromi sokat kihoztak a hardverből. A harmadik név, akit meg kell említeni, Chris Hülsbecké - nagyszerű zenét komponált a játékhoz, akárcsak korábban a Gianához. És ő volt az egyetlen, aki tényleg valami eredetit próbált csinálni, ugyanis a Katakis gátlástalanul lopott az R-Type-ból.
Az R-Type egyik nagy újítása az volt, hogy a játékos által irányított űrhajó kapott egy szondát, amit egyrészt az űrhajó elé lehetett csatolni, és akkor pajzsként funkcionált (bátran neki lehetett menni ellenfeleknek), másrészt el lehetett küldeni a szondát külön is, hogy saját útjain irtsa az ellent. Na, ezt a Katakis egy az egyben ellopta. Meg az R-Type legtöbb pályájáról nyúlt ötleteket. Meg főellenfeleket. Meg sprite-okat. Meg az Amiga-verzióban az űrhajót is eléggé. Meg még egy csomó mindent. Ez itt például két főszörny, a baloldali a Katakisból, a jobboldali az R-Type-ból:
De még a logóban is hasonló betűtípust használtak a borítón. Azt pedig nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy mindkét játék ott nyúlta az Alien-filmeket, ahol tudta:
Nem csoda, hogy az R-Type konverziós jogait éppen megvásároló Activision nagyon bepöccent a Katakis miatt, és ultimátumot adott a Factor 5-nak: vagy a gatyát is lepereli róluk, vagy a német srácok lesznek szívesek eltüntetni a piacról a Katakist, és lefejleszteni az R-Type hivatalos Amiga-verzióját. Sok választási lehetőségük nem volt Molleréknek: a Katakist visszavonták, az R-Type-ot elkészítették Amigára (hat hetet kaptak, szóval elég tré konverzió lett), ezután pedig már az Activision áldásával újra kiadhatták a Katakist, csak már más néven. Ez lett a Denaris, de persze addigra már mindenki Katakisként ismerte a warezban szépen terjedő játékot.
Az eredetiséggel kapcsolatban érdemes még megemlíteni Trenzék névválasztási algoritmusát: felcsapták a gütersloh-i telefonkönyvet, és az első jól hangzó névre lecsaptak - ez történetesen egy Katakis nevű görög illetőé volt. A játékhoz az új nevet már egy névgenerátorral csinálták (így lett Denaris az új név). A Factor 5 későbbi sikerjátéka, a Turrican pedig a düsseldorfi telefonkönyvből pattant ki, egy Turricano nevű olasztól nyúlták le.
Akárhogy is történt, a Katakis a magyar C64-tulajdonosoknak korosztályos élmény volt, akárcsak a Giana, és még ma is élmény játszani vele. És persze megvannak ma is a rajongói, akik például részletes térképet készítenek az egyes pályákról. Bővebb élményeinkért kattintsatok a fenti lejátszóra, és persze minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is - mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről és arról, hogy ilyen bővített formában jelentkezzen. És bár évekre elegendő listánk van már, várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.
A második évad korábbi adásai:
Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Ebből a posztból elérhető a teljes első évad
És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat
Utolsó kommentek