Most kicsit átmegyek Angeldayba pixelbuzerátorba. Megvan az a kép, ami szépen megmutatja, hogy a régi videojátékok bizony nem egészen úgy néztek ki, mint amilyenek a mai retrós indie cuccok? Erre gondolok:
Mert ugye a crt-kijelzők és tévék a megjelenítést illetően kihívásokkal küszködtek, ugyanakkor részben éppen ezért van az, hogy például emulátoron játszani például az Impossible Missionnel soha nem lesz olyan, mint leülni a tévére kötött C64 elé.
Szóval ez a kép jutott eszembe, amikor megnéztem a The Curse of Issyost. Mert nézzük csak meg ezt a pofás képet belőle (klikkre nagyobb verzióban):
Ha ráközelítünk a részletekre, például a szobor fejére, azt fogjuk látni, hogy aki ezt a játékot csinálta, nem a manapság szokásos retrós pixelgrafikát alkalmazta, hanem próbálta kicsit szimulálni azt a tökéletlenséget, ahogy crt-n festettek a régi játékok (illetve ez egy effekt, amit ki is lehet akár kapcsolni, de miért tennénk ilyet). És ez máris jelzi, hogy mennyire igényes munkával van dolgunk.
Szóval The Curse of Issyos, aminek az alkotója egy Locomalito művésznevű spanyol indie fejlesztő, és fogalmam sincs, hogyhogy nem került ő eddig a radaromra. Az a hobbija ugyanis, hogy tök ingyen csinál elképesztő színvonalú régies játékokat, baromi szimpatikus ars poeticával. A The Curse of Issyos egy olyan oldalscrollozós akciójáték, amire a Rastantól az első Ninja Gaidenig sok példát lehetne hozni, nekem viszont először a blogban is tárgyalt Myth: History in the Making ugrott be, mert nemcsak a műfaj hasonló, hanem az ókori görög mitológiára építő környezet is. És az Issyos is hasonlóan baromi nehéz, ugyanakkor kitapasztalható, és kitartással tovább lehet haladni benne. Csak ajánlani tudom, itt lehet letölteni - és bár ingyenes a játék, persze lehet támogatni Locomalitót, hogy csináljon még hasonlókat.
És ha már itt tartunk, párat hadd emeljek még ki a mester további játékjaiból:
8 Bit Killer (fps 8-bites pixelgrafikával)
Maldita Castilla (Ghosts'n'Goblins-szerű cucc, igazi arcade gép is készült velőle)
Hydorah (shoot'em up az R-Type és a Gradius nyomdokain)
l'Abbaye des Morts (tisztelgés a Jet Set Willy-szerű Spectrum-játékok előtt)
Végül pedig két bizonyíték arról, hogy már a második, sőt harmadik főszörnynél tartok, mert ennyire ügyes vagyok (jó, hát a kolosszus végül eltiport, és főszörnyből hét is van, de ki számolja).
Utolsó kommentek