Nemrég jelent meg az Arkham Origins, ennek apropóján emlékezzünk meg három régi Batman-játékról. Ezek külön-külön talán nem érnének Heti retrót, de együtt igen. És ez az alibiposzt (mert lesz benne némi reciklátum is egy régi gurus cikemből) nekem is jó alkalom, hogy megtaláljam az utat a régi kerékvágásba, jövő héttől vége a hiátusnak, újra normál üzletmenet, posztok, szavazás, miegymás.

Az első említésre méltó Batman-játékról már volt szó a Head Over Heelsnél. Jon Ritman programozó és Bernie Drummond grafikus készítette 1986-ban Spectrumra, de kellett hozzá az Ultimate (a későbbi Rare) fejlesztőcsapat játéka, a Knight Lore is. Ez a játék teremtette meg ugyanis az izometrikus, egyszerű pályaelemekből felépülő kalandjátékok műfaját, ami elég népszerű volt, még az amigás Cadaverben is felismerhetjük az alapjait. Ritmannek is nagyon tetszett a Knight Lore, ezért elhatározta, hogy lemásolja (ami nem volt tőle idegen, első játékai is klónok voltak). Ritman akkor már az Oceannak dolgozott, ami a nyolcvanas évek egyik legmenőbb fejlesztő/kiadó stúdiója volt, és ilyen háttérrel könnyű volt megszerezni a készülő játékhoz egy sikeres brandet - ez volt a Batman. És a készülő játék címe is ez lett.

Sok akció nem volt a programban - főleg kikerülni, átugrálni kellett az ellenfeleket, illetve logikai feladatokat megoldani, okos tárgyhasználattal továbbjutni, ilyesmi -, de ennek ellenére elég népszerű játék volt ez Spectrumon. (Érdekesség, hogy a Batman képregények jogait kézben tartó DC egy helyen beleszólt a fejlesztésbe, az erőt adó denevérember-pirulát kivetették a játékból mondván, Batman nem él holmi gyanús gyógyszerekkel.) Ritman a játék készülésekor már gondolkozott azon, hogy milyen jó lenne a főhős mellé egy Robin, és ketten összedolgozva még bonyolultabb fejtörőket is megoldhatnának - ebből az ötletből lett végül a Head Over Heels, ami a Batman motorjával készült, de minden tekintetben felülmúlta elődjét.

Emlékezetes Batman-játék volt még az 1988-as Batman: The Caped Crusader is, ami valószínűleg a Commodore Világon felnőtt generációnak még szebb emlék, hiszen ez szerepelt a második CoV borítóján (enyhítve a sokkot, amit az első szám görbelábú nindzsája okozott). Ez nem sokkal az első Burton-film előtt jelent meg, 1988-ban, de látványvilágában inkább a képregényeket, sőt egyes platformokon (például C64-en) a bájosan gagyi Batman-tévésorozatot idézte.

Minimális akcióelemekkel tűzdelt, vérbeli tárgygyűjtögetős kalandjáték volt, két epizódra bontva, és mindkettő egy-egy Batman-képregénysztorit dolgozott fel. Az egyik epizód (Bird in the hand) főgonosza Pingvin volt, a másiké (A fete worse than dead) Joker, de mindkettő ugyanazokra az alapokra épült. Az új helyszínek képregényes képkockákra emlékeztető keretekben jelentek meg, amiben egy kicsit tömzsi, de jól animált Batman iparkodott a 8 bites platformokon. Ezt a játékot is az Ocean adta ki, mert a cég nem csak egy játékra szerezte meg a Batman-jogokat. Saját fejlesztés volt, alkotói nem hagytak mély nyomot a játéktörténelemben, de azért említsük meg őket: Jonathan M. Smith és Charles Davies. C64-től pc-ig az összes akkori fontos platformon játszhattunk ezzel a programmal.

Akárcsak a Batman: The Movie-val, ami az első igazi filmátirat volt. Két 21 éves hallgató, Zach Townsend és Andrew Sleigh dobta össze az Oceannek 1989-ben, rohammunkában, hogy a filmmel egyidőben megjelenhessen. A filmes konverzióknak akkoriban nagyobb presztízsük volt, mint ma, és az Oceannél elég profin csinálták, hogy aránylag rövid és egyszerű, de szép játékokkal szúrják ki a játékosok szemét. A cégnek volt Rambo- és Szakasz-játéka, játékra vitték az Aki megölte Al Caponét című filmet is, és a Batman: The Movie szépen illeszkedett ebbe a sorba.

A programnak öt pályája volt, ebből kettő mászkálós-verekedős, kettőben a batmobilt, illetve a batrepülőt irányítva kellett Gotham utcáin manőverezni, az ötödik pedig egy pofátlanul primitív mastermind-variáns volt. Ahogy ezek egymás után következtek, a játékosnak az volt a benyomása, hogy valami elképesztő változatos játékmenetet kap, és tényleg olyan, mintha a filmet játszaná végig (persze erre még ráerősítettek az átvezető képekben, animációkban visszaköszönő, a filmből ismerős jelenetek). A játék hét platformon jelent meg, és az Ocean mindenhol az elérhető legjobb grafikával prezentálta a játékot – például míg a C64-es változatban kétdimenziós nézetben, oldalról láttuk a járműves részeket, addig az Amiga-tulajdonosok igazi autóversenyes nézetben vezethették a batmobilt.

Az Oceannak ez volt az utolsó Batman-játéka, és a következő években egyre gyengébb átiratok jelentek meg a brandhez (bár állítólag a SNES-es Batman Returns nem volt olyan rossz, és persze a későbbi Lego Batman is cuki volt). Aztán pár éve az Arkham Asylum (Joker szerepében Mark Hamill) és az Arkham City hozott olyan nívót, mint a filmekben a Batman: Kezdődik! és A sötét lovag. A mostani Arkham Origins... hát az meg olyan lett, mint filmben A sötét lovag: Felemelkedés. :)

Aki a fentiek közül valamelyikkel játszani szeretne, annak leginkább a Ritman-féle Batman remake-jét ajánlom, egészen kiváló lett, akárcsak a Head Over Heels-remake.