Mielőtt belevágnék, annyit elmondok, hogy nem a régen minden jobb volt beszél belőlem amikor azt mondom, hogy "nem a jó irányba megy a játékipar". Nem a c64 előtt görnyedő hétéves kisfiú szólal meg, mert bár a mai napig bennem él ő is, közben azért voltak korszakaim, nagyjából a világ trendjeivel egy időben (leszámítva a WoW-ot, az nagyon kimaradt, és most pótolom, de csak kötelességből, hogy elmehessek a Blizzardhoz). Szerettem a kalandjátékokat, imádtam a 3D-s lövöldözést, megőrültem a Counter-Strike-ért, és annak ellenére, hogy most pár mondaton belül a mozgásérzékelést meg az újító kontrollereket kezdem majd fikázni, az első prémiumomból (micsoda szürreális véletlen) az aznap megjelent Nintendo Wiiből vásároltam egy darabot, plusz kontrollerekkel. Mert akkor elhittem, hogy az a jövő, pedig egy fenét.

Aztán vettem Balance Boardot is, és nagy szerencse, hogy most leültem filozofálni egy picit, mert eszembe jutott, hogy nagyjából a vásárlás óta, tehát idestova négy éve ugyanaz a négy elem van benne, de mákom van, nem rohadtak bele. Szóval vettem minden biszbaszt a Wiihez, mert eleinte még tényleg hihető volt az, hogy valami újszerűt ad az irányítás megkavarása. Bokszoltunk, bowlingoztunk, még vidámparkosdit is játszottunk, de aztán ahogy teltek a hónapok, jöttek a csalódások. A játszhatatlan Mortal Kombat (az igazat megvallva játszható volt, csak hát hamar rájöttem, hogy a tököm sem akar hadonászni a valóságban csak azért, hogy meglegyen a körbepörgőrúgás a képernyőn), és a félkész minijáték-gyűjtemények után egyszer csak eljött az a pillanat, mikor észrevettem, hogy már csak akkor kapcsolom be a Wii-t, ha valami tesztelni valót kapok, vagy ha a család valamely tagja csupa szívjóságból meglepett valamivel, ami a Wiihez köthető. Az így megnyert, a távirányítóra kattintható tenisz- és golfütők egy idő után jelképesen azt is megmutatták, mi lett a Nintendo nagy ötletéből: egy kacat, aminek akkor sincs értelme, ha ragasztunk rá valami olyat, ami elméletileg adna neki egy újabb dimenziót.

A hiba persze nem a játékosokban van, továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy a mozgásérzékelésben van potenciál, csak túl bonyolult és túl kockázatos lenne kikísérletezni, hogy pontosan miben is testesül ez meg. Vegyük például azt a korai mozgásérzékelős kontrollert, ami nélkül pillanatnyilag el sem tudnánk képzelni a PC-s játékipart - az egeret. Az egérnek szerencséje volt: nemcsak a felhasználók éreztek rá hamar (ez ugyanis a Wiinek is bejött), de a fejlesztők is kitaláltak egy halom alkalmazási formát, aminek köszönhetően ma már mindent az egérrel játszunk, illetve amit nem, azt meg csak úgy emlegetjük, hogy de jó is lenne, ha rá lehetne dugni egy egeret a konzolokra. Persze az, hogy egérrel sokkal könnyebb játszani, önmagában még kevés lett volna a sikerhez, a grafikus felülettel rendelkező operációs rendszerek robbanásszerű elterjedése nélkül lehet, hogy ma is elgondolkoznánk azon a CONFIG.SYS meg az AUTOEXEC.BAT tutujgatása közben, hogy vajon tényleg szükség van-e az egérdriverre minden indítási opció esetén. Mondom, az egérnek mákja volt, erőlködés nélkül terjedt. Nem így a mostani trendek.

Vagy csak nekem van olyan érzésem, hogy a semmirekellő 3D-hez hasonlóan a tabletes-gombos-hadonászós kontroller-hibrideket is le akarják nyomni a torkomon? A Wii még elment, de a Kinectből már köszöntem, nem kértem, de a Playstation-féle fagyi Move láttán sem mozdul meg bennem a boogie, és sajnos nem azért, mert én ilyen nehezen táncba vihető ember vagyok, a tapasztalt, vén játékosróka. Nem, simán csak annyit mondtam, hogy technikailag nem rossz, és szédületes lehetőségek vannak benne (mármint ha valakinek ezt jelenti az, hogy beszkennelheti a gördeszkáját az aktuális Tony Hawk játékba, ja állj meg, baszki, azt is csak a videón lehetett), de ugyan, várjuk már meg, hogy lesz-e rá olyan játék, amiről mondjuk 10 év múlva is beszélünk majd? Kinecten eddig nem volt. PS Move-on pláne nem. Egy épkézláb fénykardozást sem sikerült eddig összeraknia senkinek, pedig ha pár ostoba tigrisért meg a valós élmény ellentéteként leírható sportprogram miatt milliók vették meg ezeket a vackokat, vajon hány 20 és 50 közötti emberi lény tudna annak ellenállni, hogy bzzzuuum-bzum-bzuuuum-tsiká-tsikááá-tsik-tsikáá? Tudom, hogy már van az országban kipróbálható változat, és meg is követem majd a Microsoft Magyarország munkatársait, ha kipróbálom, és tíz perc után zokogva görnyedek a padlóra a gyermekkoromat követelve, de egyelőre hadd tartsam fenn magamnak a jogot a kétkedésre, és hadd gondoljam azt, hogy a Kinect Star Warsban összesen nem lesz annyi jó, mint az alábbi videóban.

Na, de hogy a hosszúra nyúlt gondolatfolyam után azt is leírjam, amit valójában szerettem volna, visszakanyarodok oda, hogy "rossz felé megy a világ". Mondok pár hírt a közelmúltból. A Wii U bemutatásakor az volt a nagy nóvum, hogy a kézbe simuló Wii-kontrollerek jól hangolt egyszerűsége után a kezünkbe nyomnak valami szörnyet, aminek hatalmas kijelzője van, meg annyi extrája, hogy egy Forma 1-es autó kormánykerekére hasonlít inkább. Az is kiderült, hogy a Sonynál is valami hasonló galádságban gondolkoztak, 2010-ben beadtak egy szabadalmat egy kijelzővel ellátott monstrumra, amit ők nem átallottak kontrollernek hívni. A CES-en a Razer mutatott be egy olyan cuccot, ami leginkább egy technokrata csecsemőjátéknak tűnt, bár ők inkább hibrid felhasználói felületként emlegették. És mit olvasok ma? A pletykák szerint a Microsoft is egy kijelzővel megfejelt kontrollerben gondolkozik.

Két probléma van ezzel. Az egyikről Wilson kolléga írt épp a minap. Nem akarnék én messzemenő következtetéseket levonni Tim Schafer Kickstarteres sikere alapján, de amellett, hogy a "PC-t megöli a warez"-baromságból ez a gyűjtés egy pöttyet kifogja a szelet, szóval amellett talán arra is rámutat, hogy nem biztos, hogy azon kéne agyalni, hogy milyen szuperkütyüt adjunk az emberek kezébe. Sokkal inkább azon, hogy mi kerüljön a képernyőre, ami miatt majd a vásárlók be is kapcsolják a gépeket (helló, három bekezdéssel ezelőtti Wii-s eszmefuttatás). A másik kérdéskör ennél jóval prózaibb. Naponta kell majd töltenem a kontrollert, mint az okostelefonomat? Tényleg 6-800 grammos téglákkal a kezemben kell majd játszanom? De ami a legfontosabb - vajon olcsóbb lesz egy egész készletet venni konzolostul, vagy lesz külön kontroller olcsón arra az esetre, ha – isten ne adja – leejtem azt a szart?