A napokban jött ki a Konamitól egy új Frogger-játék, és még kettő készülőben van – ezekkel a cég a klasszikus program harmincadik születésnapját ünnepli. Az évforduló mellett mi sem mehetünk el szó nélkül: Heti retrónk főszereplője ezen a héten a játékipar leghíresebb kétéltűje (na nem mintha olyan nagyon hemzsegnének a kétéltűek a játékiparban, a Superfrogon és a Battletoadson kívül hirtelen nem is jut eszembe más).

Most vagy én vagyok béna, vagy japán nyelvű forrásokat kellene keresgélni, vagy tényleg a múlt ködébe veszett, hogy pontosan kik és hogyan készítették a Froggert, de az istennek nem bírtam kinyomozni a fejlesztőket. Mindenhol csak cégneveket találtam: a Konami fejlesztette a programot pénzbedobós játékautomata formájában, és a Sega, illetve a Gremlin forgalmazta ezeket a játékgépeket. 1981-ben már eléggé benne voltunk a videojátékok Arany Korszakának nevezett időszakban, akkor a Frogger már csak egy cím volt a sok közül, simán el tudom képzelni, hogy a Konami nem is sejtette, mekkora siker lesz a játék. Már csak azért sem, mert az eredeti arcade verzió nem is kaszált akkorát, mint mondjuk a Pac-Man vagy a Space Invaders. Szép szolidan hozott a konyhára, de az igazi nagy sikert a későbbi portok jelentették. Az eredeti játékgép egyébként az egyik első olyan arcade masina volt, ami két processzort (esetünkben Z80-ast) rejtett, és eredetileg Highway Crossing Frog lett volna a neve, de ezt szerencsére megváltoztatták az egyszerűbb Froggerre.

A Frogger nekem az ügyességi játékok egyik alapvetését jelenti, és akár még azt is ráfoghatjuk, hogy az egyik első platformjáték volt. A pálya első szakaszán ugye egy úttesten kellett kerülgetni a jobbra-balra haladó autókat és motorosokat, mert a velük való érintkezés a halálos balesetek statisztikáját rontotta. A második szakaszban viszont éppen hogy keresni kellett a szintén jobbra-balra haladó farönkök és teknősök társaságát, mert csak ezeken juthattunk át egy folyón az öt biztonságos békaotthon egyikébe (megjegyzem, elég béna kétéltű az, amelyik a vízbe esve megdöglik). A játékot még néhány extra akadály (krokodilok) és bónusz feladat (elkapható légy, hazakísérhető békahölgy) komplikálta, és ha mindegyik otthonba juttattunk egy békát, a játék sebességet váltott, és kezdődött elölről az egész békahadművelet. Ja, és mindez időre ment.

A portok nagyjából követték a fenti játékmenetet, bár kisebb eltérések akadtak. A ZX81-es verzió például a gép szerény képességei miatt két részletben jelenítette meg a játékteret. Egyébként ez volt a legelső konverzió (még 1981-ben, pár hónappal az arcade után jelent meg), egyben az egyik első hivatalos játéktermijáték-átirat, az első (és talán egyetlen) hivatalos ZX81-konverzió. Igazán megérdemel egy videót:

A portok licencjogát két cég birtokolta: a Parker Brothers a cartridge-es platformokra, a Sierra On-Line pedig a mágneses adathordozós platformokra készíthetett Frogger-átiratokat. Voltak platformok, amik mindkettőt támogatták, a Sierra pedig ügyeskedett a licencek továbblicencelésével, így fordulhatott elő, hogy egyes platformokon (például Atari 2600-on) két hivatalos átirat is létezett. Több mint húsz platformra készült hivatalos konverzió, és százszámra készültek Frogger-klónok a nyolcvanas években.

Az átiratok sikerére jellemző, hogy a játék második része, a Frogger II: Threedeep is először otthoni gépeken jelent meg 1984-ben. A Sega csak 1991-ben adta ki az arcade folytatást Ribbit néven, jóval szebb grafikával (nyilván), több pályával és kétszemélyes móddal. Az 1984-es 8-bites második rész egyébként eléggé zavarba ejtő volt: a békának itt is több pályán kellett áthaladnia, de volt, ahol kerülnie kellett a vizet, volt, ahol éppen vízben haladt, a krokodilok itt halálosak voltak, ott a hátukon kellett utazni, egy vadliba néha felvitte a békát a felhők közé, és ott is kellett kicsit ugrálni... furcsa egy folytatás volt.

A folytatások sora az ezredforduló után a játékiparon végigsöprő nosztalgiacunami révén szinte követhetetlenné vált. 2001-től például GBA-n több részt is megért egy Frogger Adventures nevű mutáció, 2002-ben pc-n jelent meg a The Great Quest alcímű program, ami már minden ízében platformjáték volt, de később is akadtak pc-n és konzolon olyan követők, mint a 2003-as Frogger Beyond, a 2005-ös Frogger: Ancient Shadow vagy a 2006-os XBLA változat, amiben már kooperatív mód is van. A franchise több mint húszmillió eladott példánynál tart, és a harmincadik évforduló vélhetően hoz még neki egy-két milliót.

Érdemes még szót ejteni az eredeti arcade verzió rekordjáról, amit nagyon sokáig az amerikai Mark Robichek tartott. 1982 nyarán nagy versengés ment Kalifornia és Észak-Karolina között, hogy melyik állam gémerei tudnak több pontot elérni az akkori játéktermi sikerjátékokon. Robichek ekkor, augusztus 30-án állította be a 442 330 pontos rekordot (mivel a gépen százezer után átfordul nullára a pontszám, az első számjegyet a bíráknak kellett jegyezni), egy perc híján kerek három óráig játszott. Ezt aztán 23 évig nem tudták megdönteni, majd rögtön két trónkövetelő is akadt, Pat Laffaye és Donald Hayes. Ők egymás elől orozták el az elsőbbséget az elmúlt években, most éppen Hayes a második az örökranglistán 698 850 ponttal, Laffaye pedig az első 896 980 ponttal – utóbbi ezzel nagy álmát váltotta valóra: elérte azt a 860 360 pontos álomrekordot, amit a Seinfeld egyik epizódjában lehet látni. Szerintem nincs az a nerd-o-méter, aminek erre ne akadna ki a mutatója.

Legegyszerűbben böngészőben lehet kipróbálni a játékot, van egy csomó nem hivatalos átirat – javaslom ezt, elég hű az eredetihez. Játéktermi géppé ugye a MAME emulátorral lehet alakítani pc-nket, a MAME itt, a Frogger fájlja itt található. Aki a többi konverzióra, folytatásra kíváncsi, keressen utána, lemenne a nap, mire mindet felrakosgatnám ide. Végül rég látott ismerősötöket, a szavazást köszönthetitek, teljesen szubjektív módon négy olyan játék közül válogathattok, amivel rengeteg időt elcsesztem, és nem nyugodtam addig, amíg végig nem játszottam őket.