Sokat jelentünk meg együtt játéklapokban. Öt évvel fiatalabb volt nálam, mégis korábban kezdte a szakmát; ő még a Commodore Világban publikálhatott, én már csak a PC Ultrában. Akkoriban pár évig sokat voltunk együtt, bejárt a koleszba Hancuhoz meg hozzám, később a Zed, a PC Guru meg az 576 szerkesztőségébe. Folyton a korával szívattuk, de igazából 18 évesen is olyan stílusosan írt, mint mi diplomával a hátunk mögött. A játékkritikáin hangosan lehetett röhögni, a gurus netes rovata pedig különösen patent volt, a magyar sajtóban az elsők között írt a Google-ről. Néha ittunk is, egy Tóth kocsmás este legendás lett, utána CoVboy megalkotta a „vajúdó Iwocérosz” eposzi frázist. Rajta ragadt, persze.

Aztán ő fejlesztő lett, én újságíró, és elsodródtunk egymástól, ahogy az lenni szokott (de miért így szokott lenni, basszameg), és csak pár évente futottunk össze valamilyen gémerrendezényen. A szövegei akkor is ütöttek. Utoljára úgy két éve ütköztünk egymásba a Balatonnál, a régi kedélyes haver volt. Nem tudtam, hogy egészségügyi gondjai vannak. Megbeszéltük, hogy majd szervezünk egy sörözést a régiekkel, aztán nem szerveztünk. Ha lesz ilyen sörözés, most már mindig lesz egy üres szék. A Facebook ma reggel kíméletlenül az arcomba nyomta: Szabó Dániel – az olvasóknak csak Iwo – tegnap délután elhunyt. Csütörtökön lett volna 38 éves.