Megint eltelt két hét, kopogtatok az újabb Checkpoint Minivel a blogon (plusz egy cikkecske is lesz a tárgyalt játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak).

15. alkalommal a Buster Brost veséztük ki. Nincs meg? És a Pomping World? Az sem? És a Pang? Na ugye! Szóval ezen a három néven ismert az a bizonyos buborékgyilkolós cucc, de nálunk főleg a Pang terjedt el. Múltkor említettem, hogy voltam Grathnél egy Street Fighter-partin - hát a nagy verekedés után levezetésnek végigtoltuk a Pangot. Kutya kötelességünknek éreztük ezután egy Minit is szentelni neki, és ezt persze részletesen ki is tárgyaljuk az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

A Pang fejlesztéséről olyan nagyon sokat nem lehet írni, mert egység sugarú játéktermi arcade játék, amit egyik japán cég készített egy másiknak. Konkrétan a Mitchell a Capcomnak 1989-ben, és éppen az az Okamoto Josiki volt a Capcom részéről a főnök, akit az előző adásban olyan sokat emlegettünk a Street Fighter II kapcsán. A Mitchellnek ez volt az egyik első arcade játéka, Uda Tosihiko volt megbízva a fejlesztéssel (ez volt az első saját projektje), és érdemes még megemlíteni a Mitchell-főnök Ozaki Roy nevét is, aki hírhedten őrült fazon. Például amikor a Hardcore Gaming-es arcok arról faggatták, hogy a Pang és a Cannon Ball között miért olyan sok a hasonlóság, eléggé begurult, jakuzákat emlegetett, majd azt mondta, hogy erről nem nyilatkozik. És hogy mi az a Cannon Ball? A szintén japán Hudson Soft 1983-as játéka, ami Spectrumon Bubble Buster néven volt ismert, és gyakorlatilag minden játékelem megvan már benne, ami a Pangban volt - szóval egyáltalán nem lehet kizárni, hogy ez "ihlette" a Mitchell játékát.

Aki esetleg nem találkozott volna a Panggal vagy ihletőjével, az nyugodtan induljon ki az Asteroidsból, amiben ugye a játékos egy űrhajóval röpköd, aszteroidákat robbant szét kisebb sziklákká, azokat még kisebbekké, így - mivel egy nagy sziklából két kicsi lesz - egyre több aszteroida cirkál a képernyőn (persze ezek érintésre halált okoznak). A káosz addig tart, amíg a játékos a legkisebbeket le nem irtja (azok találatra már nem osztódnak, csak megszűnnek létezni). Na, a Pang valami ilyesmi, csak nem az űrben, hanem a földön, és nem aszteroidákkal, hanem pattogó buborékokkal. Egy (vagy két) emberke rohangál lent jobbra-balra, és függőlegesen felfelé lőtt csáklyákkal próbálja levadászni a bubikat. Ebben az eltalált buborékokból és pályaelemekből lepotyogó powerupok is segítségére vannak: dupla csáklya, védőpajzs, buboréklassító, buborékmegállító, tapadó csáklya (ami pár másodpercig kifeszítve marad) - és nagyjából ennyi. Meg persze valami kis pofás grafika, ami ma sem néz ki rosszul.

Nagyon egyszerű játékelemek ezek, mégis baromi szórakoztató és addiktív játék alakult ki belőlük - nem csoda, hogy az 1989 (vagy 1983) óta kész recepthez a későbbi folytatások sem tettek hozzá sokat érdemben. Az 1995-ös Pang 3-at kipróbálva csak pár választható karaktert találtam lényegi újításként, illetve azt, hogy az egyik nem egyenesen, hanem ferdén lőtte fel a csáklyáját (de még a DS-verzió sem nagyon tért el a gyökerektől). Grathtel nekiálltunk, és emulátoron egy ültő helyünkben végigtoltuk kooperatív módban az 1989-es első rész mind az 50 pályáját - külön mókás, hogy a kétszemélyes játék a nehezebb pályákon inkább teher, mert mindkét játékosnak életben kell maradnia az utolsó buborék kipukkadásáig.

Szóval ma is nagyon tudjuk ajánlani a Pangot, akár MAME emulátoron, akár valamelyik átiratot, itt nem nagyon lehet mellényúlni (a spectrumos egyébként különösen jól sikerült, illetve népszerű volt, de az amigás sem rossz). Aki ma kipróbálná a játékot, itt megtalálja például az Amiga-verziót egy fájdalommentes installexe formájában, de persze biztosan akad DosBoxban futtatható pc-verzió is. Bővebb élményeink meghallgatásáért kattintsatok a fenti lejátszóra, és persze minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is - mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről és arról, hogy ilyen bővített formában jelentkezzen. És bár évekre elegendő listánk van már, várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

(Ja. és fontos infó: még pár napig lehet jelentkezni a Street Fighter-nyereményjátékunkra! Részletek az előző adás végén, a nyeremény pedig ez a szép Street Fighter-album.)

A második évad korábbi adásai:

Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Checkpoint Mini #12: Katakis
Checkpoint Mini #13: The Horde
Checkpoint Mini #14: Street Fighter II

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad

 

És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat