Ez a csodálatos masina itt baloldalt lehetne akár egy bányászrobot is a Pirx kapitány kalandjai című tévésorozatból, de valójában egy videojáték. Vagy még nem az – most el lehetne vitatkozni a videojáték definícióján –, a lényeg, hogy emberek játszottak vele, miután beledobtak egy (két, sok) pénzérmét. Ez a pénzérme tizenöt kopejkás volt, a gép neve ugyanis Морской бой, azaz Tengeri csata, és a szovjet játéktermek népszerű darabja volt a hetvenes évek végén.
Igen, szovjet játéktermek, ugyanis voltak ilyenek, sőt a Szovjetunióban államilag támogatottan született meg a videojáték-kultúra. A vezetés felismerte a „kenyeret és cirkuszt” mondás igazságát, és azt is, hogy kevés a cirkusz, vagyis a szórakozási lehetőség a kommunizmusban, ezért a hetvenes évek második felében megkezdték a játékgépgyártást. Nem alakult erre külön iparág, hanem hadiipari mérnököket, fejlesztőket bíztak meg a robusztus masinák megtervezésével. A Морской бой volt az egyik első szovjet játékgép, ezt például olyan üzemben rakták össze, ahol atomtengeralattjárókat is fejlesztettek.
A Tengeri csata és még jó néhány hasonló régi játéktermi szovjet gép ma megtekinthető és kipróbálható egy moszkvai főiskola pincéjében, ahol három lelkes rajongó múzeumot állított össze belőlük. Persze, ki is lehet próbálni a gépeket, eredeti sarlós-kalapácsos 15 kopejkásokkal, amiket a bejáratnál lehet venni. A lenti videóriport bemutatja a kis múzeumot, ebben a Морской бой hátulról és felülről is megcsodálható. Sok digitális nincs benne, a hajók egy bicikliláncon mozognak, és egy tükör is hozzájárul az illúzióhoz. Gondolom, nem csak én hallottam nálam idősebbektől, hogy „azokban a régi jó szovjet gépekben még volt anyag”, ez az érzés fogja el az embert a videót látva. Meg az, hogy most azonnal Moszkvába akar utazni, és kipróbálni a cirill betűs őskövületeket.
Ami a többi gépet illeti, a golyós jéghoki nekem nagyon ismerős, szerintem még játszottam is vele valami úttörőtáborban, de csak halvány emlékeim vannak róla. Amúgy megfigyelhető, hogy a szovjet játékok inkább a nyugati, mint a távol-keleti játéktermek játékaihoz hasonlók, vagyis inkább szimulációk, földhözragadtabb témájú játékok, mint a korai japán arcade gépek elvontabb, pacmanes-invaderses játékai. Ez persze nem véletlen, a szovjet játékok egy része ugyanis egy-egy sikeres nyugati játék szemérmetlen klónja (mint ahogy Magyarországon is voltak ilyen klónok), a Питон, azaz Piton című program például egy Snake-variáció, de találunk gyanúsan ismerős autóversenyt is. Egy cikk szerint a Морской бой is nyúlás, az eredeti pedig a Sea Battle nevű gép lenne, de kép alapján ez nem így tűnik. Érdekes még a Танкодром (Tankodrom) nevű műanyagtankos játék is, amibe rögtön beleszerettem, bár a videóban az arc nem jön rá, mit is kell csinálni benne.
A múzeum a hét minden napján nyitva van, egyelőre 37 gép található benne (a szám bővülni fog, mert körülbelül 80 különböző modellt gyártottak anno a távárisok, tehát van még mit beszerezni). A gépek közül 20 működőképes, a többit folyamatosan próbálják kipofozni és használható állapotba hozni (a videóban látható egy 1982-es játék, ami olyan lépegetős kontrollert használt, mint a Dance Dance Revolution, az elég izgalmasnak tűnik). További nézelődnivaló múzeum honlapján, ahol böngészőben kipróbálható a Морской бой is.
Utolsó kommentek