Bár egyes videókon jól látszik, hogy már a Kinect használata közben is érdemes odafigyelni, hogy a lakás nagyobb legyen, mint a kezünk hossza és az az átlagos távolság, amire egy-egy rokonunk tartózkodik, de az, amit az ember-gép kapcsolat köré építő CHI 2011 konferencián mutattak be, valami egészen ötletes.

Mivel áramügyileg finoman szólva is alulképzett vagyok, kérek mindenkit, hogy fenntartásokkal kezelje az itt leírt információt, de amennyire megértettem az innen letölthető PDF-ből, a technológia azt használja ki, hogy az emberi test remek antenna és vezető egyben, így mérhető az a változás, amit a lakás elektromos hálózata által keltett elektromágneses hullámokban keltünk azzal, hogy mondjuk megérintjük a falat.

A bemutatón az is kiderült, hogy rengeteg lehetőség rejlik a dologban, hiszen nemcsak anélkül változtathatjuk interaktív tapipaddá az egész lakást, hogy mindenféle fura (és drága) kütyüt kellene felfúrnunk ide, ide, oda és oda is, de a végeredmény is sokszínű, hiszen jól mérhető, hogy a falat vagy egy villanykapcsolót tapodjuk, hogy melyik kezünkkel tesszük ezt meg, sőt, az érintés sem fontos, hiszen már az is elég, ha belelóbáljuk picit valaminket az elektromágneses mezőbe. Pillanatnyilag ugyan a technológia egy csöppet a szovjet időket idézi (az érzékelést végző csuklópánt apró, de a kiértékelést és az adattovábbítást végző gép nagyon húzza az ember hátát), de nyilván a miniatürizálás nem a fejlesztés első szakaszának része.

A kísérleti stádiumban lévő módszer nem feltétlenül csak a játékok jövőjét változtatja meg, a projekten dolgozók elmondása szerint azt tervezik, hogy a szerkezet forráskódja nyílt, bárki által szabadon hozzáférhető lesz (ahogy egy idő után a Kinectnél is ez volt). Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy tudjuk: valóban van bőven lehetőség abban, hogy egy halom helyen simogathatjuk a falat, a Szobafestők és -mázolók Világtanácsa állítólag közleményben üdvözölte a fiatal fejlesztők eredményeit.

via CHI 2011