Angelday biztos nem bánja majd nagyon, ha őt hozom fel így szombat este a jó példának abban a kérdéskörben, hogy miért éri meg a lehetetlennek tűnő küldetéseknek is többször nekifutni.
Hát nem felszabadító érzés azt a rengeteg frusztrációt és sikertelenséget egy rövid, de intenzív, röhögős-kiabálós-káromkodós levegőbe csapkodással kiadni magunkból? Na, ez az, amit az NPC-k sosem értenek meg.
Utolsó kommentek