A játékkritikák végén levő számok, osztályzatok, százalékértékek súlya szerintem túl nagy. Ez a szám marad meg leginkább az olvasóban (van, aki csak azt nézi meg), a kiadó sajtósa is amiatt panaszkodik, ha a legújabb hiperszuper játéka csak 4 pontot ér el az 5-ből – holott négyes és négyes között óriási különbség lehet, de a részletek csak a kritikák szövegéből derülnek ki. Amikor CoVboy vezette az 576-ot, egyszer 5, azaz öt százalékot adott egy játékra, mintegy tiltakozásként, illetve jelezve, hogy bátran ki lehet használni a százas skálát (volt egy időszak ugyanis, amikor a legrosszabb játékok sem kaptak 50 százaléknál alacsonyabb értékelést a magyar lapoknál – mára azért ez változott). Az olvasók persze meghökkentek az 5 százalékon, annyira hihetetlennek tűnt, hogy el kellett olvasniuk a cikket, miért olyan rossz a játék. A számokra mégis szükség van, de elsősorban nem azért, mert azt újságíró olyan nagyon szeret osztályozni – inkább az olvasók igénylik. (Oké, azért az újságírónak is jól jön, amikor év végén össze kell szedni, mik voltak a legjobb játékok.)

Japánban most kisebb botrány tört ki egy játékkritika miatt. Történt, hogy a PSP-re készült Metal Gear Solid: Peace Walker 40 pontot kapott a 40-ből a legismertebb japán játéklaptól, a Famitsutól. Ez önmagában nem skandalum, a MGS híresen jó sorozat, és nagyon szeretik a szigetországban. Viszont van egy igen csúnya, nem is nagyon titkolt összeférhetetlenségi helyzet a játék és a lap között, amitől mindjárt másként néz az ember erre a tökéletes pontszámra. A MGS: Peace Walkerben elég sok reklám van, többek között a Famitsu is megjelenik a játékban. Ennél is durvább, hogy a játék hirdetésein ott vigyorog Hamamura Hirokazu, a Famitsu előző főszerkesztője, az újságot kiadó cég, az Enterbrain jelenlegi elnöke. Mi több, a hirdetés az ő nevéből hegesztett szójátékra épít (a „hamaru” szó többek között azt jelenti, hogy „elmerülni valamiben”, „bevonódni valamibe”, „függeni valamitől”). Ezt az összeférhetetlenséget a 40/40-es kritika egy félmondatban sem említi meg. Bár nyilván össze sem lehet hasonlítani a piacunkat a japánnal, képzeljük el, hogy nézne ez ki Magyarországon, mondjuk a Digital Realityvel és a PC Guruval. Tegyük fel, hogy megjelenik az Imperium Galactica 4 (amiben mellesleg felbukkan a PC Guru virtuális mása is), és 100 százalékot kap a PC Gurutól. Ugyanakkor Harangozó Csongor, az újság mostani főszerkesztője egész oldalas hirdetéseken vigyorog a játékot reklámozva, és még valami borzalmas szójátékos szlogen is ott van a neve alatt („újra kong az űrharang”, vagy ilyesmi). Ugye, mennyire elképzelhetetlen?

A Famitsu 40/40-e egyébként nagy szó a japán játékpiacon, kiemelkedő játékeladást előlegez meg. Eddig csak 13 játék kapott ilyet a lap történetében, többek között a The Legend of Zelda: Ocarina of Time és a Soulcalibur. Érdekes ugyanakkor, hogy a 13 tökéletes pontszámból 8 az elmúlt három évben született. Ez összecseng azzal az elemzéssel, amit a Famitsu csinált pár hete: megnézte, hogy alapítása óta milyen átlagértéket kaptak az egyes játékplatformok játékai (pontosabban azt, hogy milyen arányban kaptak legalább 32 pontot a 40-ből). A két legjobb átlag az Xbox 360-nál és a PlayStation 3-nál jött ki, de a PSP, a Wii és a Nintendo DS is az első tízben van a húsz platformot tartalmazó listán – erre magyarázat lehet az, hogy az utóbbi években kiemelkedően sok jó játék volt, vagy az, hogy a Famitsu kevésbé szigorúan kritizálta az új konzolgenerációkra készült játékokat.

Na, de vissza az eredeti sztorihoz: a MGS: Peace Walker tökéletes pontszámának gyanús hátterét az angol Kotaku írta meg, majd ezt a cikket lefordította és közölte a japán Kotaku is (aminek más a tulajdonosa, mint az angolnak). Erre a játékot kiadó Konami igen éretlenül reagált: visszavonták a japán Kotaku meghívóját a MGS: Peace Walker bemutató partijára. Ami megint csak az összefonódás jele, hiszen miért törődne egy játékkiadó azzal, hogy egy online portál mit ír egy nyomtatott lapról?

Durva ez a sztori, de azért a magyar piac sem szent: akadtak már kisebb összefonódások a magyar játéklapoknál is – legalábbis egy olyan esetre emlékszem, hogy olyan ember írt egy magyar játékról egy azóta megszűnt lapba, aki részt vett annak fejlesztésében, és összehozott egy 90 százalék körüli értékelést. Ti esetleg emlékeztek ilyesmire? És úgy általában mennyire szoktatok adni a cikkek végén virító számokra? Végül egy bónusz kérdés: melyik magyar fejlesztőcsapat küldött sonderkommandót a PC Guruba azt követelve, hogy egy játékkritika az általuk átírt, finomított változatban jelenjen meg?