IDDQD

Az angliai Derby városában online szavazást írtak ki két újonnan épült utca elnevezésére. Ez annyira nem új ötlet, emlékezhetünk még a Colbert-híd sztorijára, vagy az ISS új moduljának névadó szavazására.

A brit utcaszavazás szerencsére elkerülte az amerikai humorista és népes rajongótábora figyelmét, így a szavazatok 93 százalékát a Tomb Raider sorozat főhősnőjének, Lara Croftnak sikerült besöpörni. Ráadásul a városvezetés még csak le sem söpörheti az ötletet, ahogy Magyar Nemzeti Demokratikus Hídelnevezési Bizottság Szövetségi Központi Sóhivatalának Tanácsa tette anno, hiszen itt rendes indok van: Lara Derby városának szülötte (az első néhány TR játékot fejlesztő Core Design Derbyben dolgozott). Sőt, ahogy a Wikipedia listáját elnézem, messze a legismertebb innen származó híresség.

Mekkora királyság lehet már, amikor a buszon azt hallod, hogy „Lara Croft utca következik, az ajtók mellett kérem vigyázzanak”? Oké, ezt a metrón mondják, nem a buszon. Van Derbyben metró?

A fenti kép a Dreamhack nevű, most hétvégén Svédországban megrendezett LAN-partin készült, különösebb kommentár nem kell hozzá. A rendezvényen több mint tízezren vettek részt, és mint látni, elég sok embernek jutott gép. CS, WoW, Street Firghter IV, Starcraft, Warcraft III, QuakeWorld, Quake Live, Tekken 6, Guitar Hero 5, Call of Duty: Modern Warfare 2, FIFA 09, R.U.S.E., Trackmania Nations Forever, Team Fortress 2, Smash, Left 4 Dead – ez volt a menü. Még több kép a partiról itt.

(via Gizmodo)

Aránylag ismert sztori, hogy az Oscar-díjas színész, Robin Williams óriási gamer, a Warcraft 3-ról a Day of Defeatig és a Battlefield 2-ig mindennel nyomult a maga idejében. A minap a Jimmy Fallon Show vendége volt, és ebben arról mesélt, hogy mostanában a Call of Dutyra kattant rá, csak rohadtul idegesíti, amikor random 10 éves kiscsávók lövik halomra és még ki is röhögik.

Pluszban elmeséli a nem annyira közismert sztorit arról is, hogy a lányát, Zelda Williamst a híres Nintendós játék címszereplőjéről, Zelda hercegnőről nevezte el (a csaj egy interjúban már hivatkozott erre pár éve egyébként, szóval ha csak poén, elég jó fel van építve), mondjuk tiszta szerencse, hogy húsz éve nem éppen a Last Ninja volt hősünk kedvenc játéka, mert szegény lányt biztos csúfolták volna az iskolában, ha Kunitoki Williams a neve.

A klikk mögött egy képet is mutatunk Zeldáról, kizárólak nőbuziknak (az IDDQD első saját fejlesztésű közösségi szlengkifejezése!).

A múlt hét végén a dél-koreai Busanban megrendezett G-Star játékshow-ról kitessékeltek két booth babe-et, azaz hoszteszlányt, mert túlságosan lengén voltak öltözve. A hölgyek az Ncsoft kiadó Blade & Soul című MMORPG-jét népszerűsítették, de a szervezőknek nem tetszett, hogy az egyik lány túlságosan kitette a melleit, a másiknak pedig a csípőjét nem takarta eléggé a ruha. Bár a booth babe-ség lényege, hogy szexisen kell öltözni, hogy minél több csorgó nyálú alfanörd gyűljön a játék standja köré, Dél-Koreában nem kezelik olyan elnézően a jelenséget, mint a dekadens nyugaton. A G-Staron például a látogató korát a karszalaggal is jelzik, és egy 12 éves gyerek nem mehet a csak 15 éven felülieknek szóló játékokat bemutató standokhoz (például a Starcraft 2 standjához). A booth babe-eknek pedig a szervezők külön szabályokban fektetik le az illő öltözetet – eszerint tilos bikinit vagy más, intim testrészeket kifejező ruhadarabot viselni, a csípőnek fedettnek kell lennie és a hát legalább egyharmadát is el kell fedni. A szervezők azt is kilátásba helyezték, hogy a szabályokat be nem tartó standoknál egyszerűen levágják az áramot, úgyhogy az Ncsoftnak nem sok választása maradt: hazaküldték a két csajt. Képek a hölgyekről ugrás után, és különösebb kommentár nélkül néhány shot és artwork a Blade & Soulból.

Modern világban élünk, ez nem is lehet kétséges. Vagy ha nem is mi, de a nyugatabbra levők mindenképpen. Három példát is hoznánk rá, hogy miként váltak a konzolok teljesen elfogadottá Amerikában és az Egyesült Királyságban. Az első a GCHQ nevű szervezethez kötődik, amely reklámokkal árasztotta el az európai Xbox Live felületet. Ez persze önmagában még nem akkora szám, de ha tudjuk, hogy ez az a kormányzati szerv, amelyik az MI5-ot és az MI6-et is felügyeli és irányítja, már furcsább a dolog. Igaz, az indoklás ("a felvételi kritériumrendszer sok Xboxon kipróbálható játékban is csiszolható; ilyen a gyors gondolkodás, a problémamegoldás és a csapatjáték") nem kicsit bullshit-szagú, de végülis mindegy: az Xbox Live főmenüjében egy remekül megalkotott látványvilágú videó várja az érdeklődőket. És legalább ha bejön a dolog, akkor lesznek ügynökök, akik egy zombiinvázió bekövetkeztekor sem beszari módon menekülnek, hanem shotgunt és láncfűrészt ragadva, igazi férfiként állnak helyt a frontvonalon!

Második hírünk már New Yorkból származik, ahol a gyanús nevű Empire 2.0 programon keresztül megpróbálják webkettessé tenni a bürkokrata-rendszert. A gyors információáramlás érdekében a vezetők Twitteren adják ki a "napiparancsokat", 15.000 állami alkalmazott már a LinkedIn rendszerén keresztül kommunikálhat egymással, figyelik a Facebookot potenciális öngyilkosok után kutatva és a Second Life-ban toboroztak önkénteseket katasztrófák esetére. Na de mi nem ezek miatt írunk, hanem azért, mertaz Empire 2.0 egyik fontos eleme az is, hogy az Xbox 360 és a PS3 online rendszerein (a Wii-t is említi a forrás, de ott nincs ilyen könnyen használható üzenőrendszer) keresztül értesítik a játékosokat a fontos és sürgős eseményekről, mondjuk riasztásokat kiküldve. Az más más kérdés, hogy Pistike majd abbahagyja-e a Modern Warfare 2-t csak azért, mert valahol nem messze felrobbantottak egy metróállomást...

Hancu korábban már megírta, hogy a pedofilvadászok is nagy tételben vásárolnak PS3-akat, de most már a légierőnek is kellenek ezek a gépek. Egy szuperszámítógép összehozása érdekében 2200 PS3-ra adott le megrendelést a légierő, a kétmillió dolláros projekt célja egy olcsónak számító szuperszámítógép létrehozása szimulációs célzatokkal. A PS3 természetesen nem a Blu-ray lejátszási vagy jó grafikus képességei miatt kell, hanem a gépet működtető hétmagos processzor, a Cell miatt. Ez ugyanis igen penge a bonyolult, számításigényes feladatok végrehajtásában (az IBM is Cell procikból rakja össze saját szuperszámítógépeit, igaz, azért nem ugyanolyanokból...), főleg, ha több ezret kötnek össze.

Először is nyilván adja magát a kérdés: kicsoda-micsoda az a Game Informer? Röviden: a világ első számú gamer magazinja, 3,5 millió olvasóval havonta. Ami mocskosul sok, több mint a Playboy, a Sports Illustrated, a Newsweek vagy a Cosmopolitan amerikai kiadásáé. Persze van a dologban egy kis trükk: a lapot a GameStop, a legnagyobb amerikai játékbolt-hálózat adja ki, és ajándék előfizetést ad gyakorlatilag mindenkinek, aki betéved a lánc valamelyik boltjába, és vesz valamit (ebből van a 3 milliós előfizetői tábor).

Akárhogy is, a GI komoly tényező a játékiparban, minden egyes címlapjukon ott a world exclusive plecsni vagy három-négy cím mellett, és szinte minden nagyobb játékról egy hónappal az egész világ előtt írnak. És ez most nem hasraütés volt, az Oblivion producere mesélte egyszer nekem, hogy ez a több hetes hírzárlat és exkluzivitás az ára a címlapsztorinak, és kimondhatatlanul boldog volt, hogy a játéka címlapot kapott. (Egyébként az is érdekes, hogy a review-szekció, vagyis a tesztek és értékelések rész szinte alig létezik, az előzeteseken és helyszíni riportokon van a hangsúly - de erről a trendről talán majd egyszer egy másik postban értekezünk inkább.)

No, a lényeg, hogy a magazinnak most jelent meg a 200. száma, és ennek alkalmából egy rövid (dehogy rövid, 20 perces) videóban beleshetünk a raktárukba, ahol az 1991 óta felgyűlt összes videojátékot tartják. Mit mondjak, elég impresszív egy gyűjtemény, összesen 11719 játék 35 platformra.

(Érdemes kivárni, míg betölti a teljes videót, mert HD meg minden más baja is van, és hajlamos szaggatni. Vagy elfáradni ide, ha sehogy nem akarna menni a beágyazott verzió.)

Soha, soha, de soha ne hidd azt, hogy te már mindent láttál, és nincs olyan játék, ami meg tudna lepni. Vagy ha azt hiszed, hát tessék: itt a Visions, a keresztény MMORPG. Ami a második századi Szentföldön játszódik, és lehetsz benne katona, vadász, zsoldos, gladiátor, ács, kőműves, halász vagy farmer (utóbbi arra utal, hogy a kínai piacot is becélozták, haha), és nem kell benne ölni, viszont bibliai történetek részesei lehetünk a küldetések során. Ennél sokkal többet nem tudni róla, csak azt, hogy rendkívül családbarát lesz a cucc.

Az igazi érdekesség a játék üzleti modellje. A 60 fős fejlesztőcsapat önkéntesekből áll, de hát nekik is pénzért kell a szoftvereket megvenni, meg a szervert, meg hasonlókat. Ezért fellőttek egy projektet, amiben adakozni lehet a játék elkészítésére, és ezekért cserébe mindenféle bónuszok is járnak a köszönöm mellé. Három dollárért például kapsz hozzáférést a játék fórumához, 12 dodóért már exkluzív háttérképek is járnak, és így tovább, a csúcs-adakozók 5000 dollárért kapnak 12 életfogytig tartó accountot, elneveznek róluk egy NPC-t a játékban, egy küldetést az ő ötletük alapján készítenek el, és öt dedikált dvd is jár, amikor majd megjelenik a játék, a tervek szerint jövő márciusban.

Már ha megjelenik, mert egyelőre 107 dollárt sikerül csak összekalapozniuk a kitűzött 58 ezerből.

És közkívánatra a klikk mögött megmutatjuk a cucc beharangozó trélerét is.

A „pólóra vele azonnal” kategória heti győztese, amit Logan Walters grafikus weboldalán találtunk (pontosabban a Kotakun, de ők meg Waltersnél): A Space Invaders című örökzöld ataris marhaság űrlénye többféleképpen átértelmezve. A batmanes vonal a személyes kedvencem, de a mérges Hitler sem rossz. Lám, néhány pixel elég ahhoz, hogy vicceset alkosson az ember. És ha már Space Invaders és vicc: az ugrás után három videó látható, az első kettő a játék élőszereplős előadása (az egyik a Scrubs – aka. Dokik – című sitcomból), a harmadik pedig egy roppant filozofikus videoklip Invadersék életéről.

A hét aktuális játékcsaja kilóg kicsit a sorból: történetesen egy élő személyről lesz szó. Jade Raymond producerként dolgozott a Ubisoft Assassin's Creed című játékán, és mivel minden szempontból jobban nézett ki, mint azok, akik nagy általánosságban elő szoktak fordulni egy játék készítése kapcsán, elég rövid idő alatt az említett játék arcává vált. Megoszlanak a vélemények, hogy a nagy kiadó mennyire készakarva tolta előtérbe az átlagos játékosok nőideálját (ami nagyjából a "van melle" és a "játszik" szavakkal írható kötbe) tökéletesen megtestesítő lányt, az mindenesetre tény, hogy a bérgyilkosos középkorszimulátor - leginkább a monoton játékmenet okán - kritikai szinten nagy bukás volt, és a nyolcmillió példányos eladás ellenére a második részt nem Jade, hanem Patrice felügyelte, aki megtévesztő neve ellenére egy szakállas férfi (a képen jobbra).

Persze a játékosok között is akadnak olyanok, akiknél a Ubi alaposan elrúgta a pöttyöst a barna szépség erőltetésével, lett is balhé, amit viszont csak a hajtás után írnék le, mivel a pornóképregény stílusa nem igazán megtűrt látvány a munkahelyeken (legalábbis az átlag magyar munkahelyen semmiképpen sem az). 

Igen, azt hiszem, amikor anno kitaláltuk a blogot, és a nevén hosszú órákon át gondolkodtunk, a tartalmat meg elintéztük annyival, hogy "az majd kialakul", pont ilyesmikre gondolhattunk: egy őrült japán, aki a Queen Don't Stop Me Now című számához ad prüntyögés-aláfestést négy csatornán a Super Marioval. Nem is igazán tudom, mit mondjak rá, a legkifejezőbb talán az lesz, hogy húbazmeg.

Nemrég írtunk egy bizonyos Erik Estavillo nevű fickóról, akit a krónikus bélfájdalomtól a depresszióig millió kór gyötör, és részben ezek miatt nekiállt beperelni minden konzolgyártót. Noha ítélethirdetés nincs még (nem is lesz, nyilvánvalóan elutasítja a bíróság a kereseteket), Erik megint hallatott magáról, most már egyértelműen elszállt elméjével. Nem szívesen mókázunk egy igen beteg emberen, de hát ő hirdeti világ előtt, hogy mennyire igaza van, úgyhogy különösebb kommentár nélkül leírnánk legújabb perének körülményeit.

A per célpontja az Activision Blizzard óriáskiadó, a "megtévesztő üzletmenete" miatt. A gondja az, hogy a World of Warcraftban a karakter szándékosan lassan közlekedik, mert az aljas fejlesztők ezzel akarják megnyújtani a játékidőt, és így még több havidíjat bezsebelni. Mint elmondta, van ugyan gyorsabb közlekedésre mód, de csak magasabb szinten.

Erik fenyeget is (vagy inkább érzelmileg zsarol): mint mondja, "nem akarok úgy járni, mint Shawn [Woolley, aki 2001-ben az Everquest miatt lett öngyilkos], de hát a borzalmas életemben a videojátékok jelentik az egyetlen kis örömöt". Erik ezúttal feljebb tekerte a téteket, az ActiBlizztől kerek egymilliót szeretne, no meg egy bírósági rendeletet, ami a Blizzardot kötelezné a WoW-béli gyorsabb közlekedés bevezetésére.

Eddig ugye viszonylag normális dologról van szó - már amennyiben elfogadjuk egy bomlott elme játékszabályait. A csavar azonban még csak most jön: Erik két tanú beidézését kérte. Az egyikük Martin Lee Gore, a Depeche Mode egyik alapítója, a másik pedig a csinos színésznő Winona Ryder. Mindketten az elidegenedés, a magányosság témakörében kellene, hogy alátámasszák Erik - közelebbről meg nem határozott - érveit. És miért ők? Gore "szomorú és elidegenedett, ahogy az a dalaiból is látszik", Ryder pedig "elmagyarázhatná az elidegenedés fontosságát a Zabhegyező című könyvben, és elmondhatná, hogy milyen párhuzam van a könyvben leírtak és a World of Warcraftban átéltek között". Biztosak vagyunk benne, hogy amennyiben bíróság elé engedik az ügyet, a két személy örömmel fog Erik mellett érvelni...

(via GamePolitics)

Az emulátorokról nekem mindig a szenvedés jut eszemkbe: összeakad a videokártya-driverrel, szaggat vele a kedvenc játékunk, a másikban meg hangok nincsenek, de ha letöltesz két update-et, egy új firmware-t, egy cracket, hét setup file-t és egy programmal háromszor átalakítod a ROM-ot, akkor meg van rá az esély, hogy a harmadik pályáig úgy-ahogy működjön a dolog. Persze lehet, hogy van működő megoldás, nekem a ScummVM-en kívül semmi nem szokott összejönni.

Ezért aztán különösen meglepő, hogy egy emulátorról szóló hír ennyire el tudott kapni - már pedig itt ez történt. Igaz, ezúttal nem arról van szó, hogy egy tizenöt éves konzol játékait próbáljuk szaggatás nélkül futtatni egy nyolcmagos processzorral szerelt gépen; nem, ez egy fókuszált emuláció: csak flipperjátékokkal. Az oldalt látható asztal ugyanis nem egy igazi flipper, hanem egy Star Trek flippermasina kezelőfelülete és állványa, két HDTV és egy mátrixkijelző. Mindez egy PC-vel van összekötve, amelyen igazi, legendás flipperasztalok valahogy beszkennelt felülete látszik. Az emulátor természetesen minden mozgást, fényt és háttéranimációt is megjelenít, és az eredeti flipper gombjainak segítségével tökéletesen játszhatóak a gépek. Kipróbálni nem tudtuk sajnos, de a lenti videó alapján a golyó fizikájával sincs baj.

A visual pinballnak nevezett kütyüt - nem egy új találmány persze, de ilyen profin megvalósítva még nem láttuk - megépíteni nem olcsó, hisz a három képernyő mellett kellett hozzá egy nagyon durva PC is (pontos konfiguráció itt), de a büszke tulaj, egy bizonyos Chris számára megérte: igazi flippergépeket gyűjt, így a hiányzókat legalább majdnem a birtokában tudhatja.
 

(via NeoGAF)

Van az úgy, hogy egy játék nemcsak simán sikeres lesz, de bődületesen, elképesztően nagy találatnak, igazi mindent járó malmocskának bizonyul. Ilyen volt a Guitar Hero is, főleg annak második része, valamikor 2006 végén - nem pusztán sok pénzt hozott a konyhára, de tulajdonképpen új stílust is teremtett a ritmusjátékok terén (na jó, nem igazán "teremtett", hiszen egy csomó próbálkozás volt már évekkel ezelőtt, de az átütő sikert a GH II hozta meg). Lett aztán a programból popkulturális jelenség meg South Park epizód, és pár év múlva egy elemző talán azt is bebizonyítja majd, hogy ez a játék mentette meg a zeneipart - ismert adat, hogy a Guitar Hero: Aerosmith többet hozott az együttesnek, mint az utolsó pár albumuk együttvéve.

Igaz, hogy csak rajongói remake, de akkor is készül. A Kotaku egy képet és videókat is közölt a játékból, amit egy Laz nevű, új-zélandi srác fejleszt.

Egyszemélyes projektről van szó, tehát egyrészt a kivitelezés nem vetekszik a Gears of Warral, másrészt nem nagyon számíthat az id Software jóváhagyására, harmadrészt pedig lehet, hogy Laz egyszer csak ráun az egészre, de azért szimpatikus a kezdeményezés. Ugrás után három videót rejtettünk el, egy speedrunt az eredeti Commander Keenből, a Doom II 32., szupertitkos pályáját (aminek a végén Commander Keen tiszteletét teszi), illetve egy videót Laz korai állapotban levő remake-jéből.

"Hátha valaki nem ismeri" rovatunkban ismerkedjünk meg a Jace Hall Show-val, ami az egyetlen, és egyben a legviccesebb webes minisorozat a játékvilág színfalai mögül.

A címszereplő Jace egyébként egy egészen elképesztő figura: tengerészgyalogos volt, aztán a Microsoftnál a DirectX legelső verziójának egyik fejlesztője, aztán ő alapította a Monolith-ot (FEAR, Condemned, No One Lives Forever, Alien vs Predator), aztán most igazgatóhelyettes a Warner Brosnál, a V című tévésorozat egyik producere, és emellett még ráér ilyen állatságokra is. (Copypaste saját magamtól, muhaha.)

Ízelítőnek egy interjú a hírhedt videojáték-gyűlölő és -üldöző jogásszal, Jack Thompsonnal, és kb. ilyen szintű cuccokból van még két teljes évadnyi, plusz különkiadások, érdemes kicsit tekeregni a YouTube-on utána.