IDDQD

Aki esetleg a kecskeszimulátor vagy a kavicsszimulátor után feltette a kérdést, hogy "Mi lehet a következő, teadélután-szimulátor???", most megkapta a választ. Igen, az. Tea Party Simulator 2015, a Steamen meg lehet venni potom tíz euróért. Van trailere is, mutatom.

Igen, ez is egy direkt borzalmas irányítással büntető játék, amiben a játékélmény nagy részét az teszi ki, hogy röhögünk/dühöngünk a bénázásainkon. Nem is tudom, kicsit már kezd unalmas lenni ez az egész. Az egyik első ilyen játék, a QWOP is hétéves már, a magyar részvétellel készült Surgeon Simulator kétéves, és én már az I Am Breadnél is azt éreztem, hogy ugyanaz a poén ismétlődik, ami egy-két játékig vicces volt, de már kezd kifulladni. Ráadásul a tízeurós teaparti tavaly még ingyenes volt, legalábbis a Unity motoros Tea Party Simulator 2014 itt kipróbálható ugyanattól a fejlesztőtől. Hahaha, levertük a teáskannát, hahaha - ez nekem nem ér nemhogy tíz eurót, de egyet sem.

Szóval én kezdem már kicsit kívülről, természettudományos érdeklődéssel szemlélni ezt az egészet, hogy milyen evolúciós értelme lehet ennek mennyi hülyeséget bírnak támogatni a vásárlók és milyen baromságokat hoz még ez a trend, mielőtt elhal. Egy jó cégesmeeting-szimulátort? Napszemüveg-szimulátort? Zsírkréta-szimulátort? Valami mást, amit mindjárt megírtok a kommentekben? Kérem a téteket!

A múlt heti teaser óta nem akar elapadni a neten a Star Wars-os kontent, és erre a vonatra én is szívesen felszállok, mert én is az első trilógián nőttem fel, a fényszablya sugárpallos fotonjatagán fénykard zvöööng hangja bennem is szép emlékeket ébreszt. Úgyis régen volt toplista, lehalásztam bő 30 év Star Wars-játékterméséből a javát. Persze csak szerintem ez a java, kommentekben lehet kiegészítgetni, sajátlistázni, anyázni, amiért kimaradt a Dark Forces (hihi).

Játékmix az új divathullám? Kérdezem, nem mondom,mert egyelőre csak két olyan játékot találtam, ami klasszikusokat kever, de simán lehet ebből valami indie trend. Márciusban körbejárta a netet a Pacapong, a Pong, a Pacman és a Space Invaders szentségtelen nászának szülötte. Két pongütővel kell pacmant passzolni egymásnak egy labirintuson keresztül, szellemeket kerülve, a begyűjtött pöttyöket pedig lövedéknek használhatjuk a támadó űrlények ellen, pofonegyszerű az egész.

És most itt a TetriSnake (amit le sem kell már tölteni, böngészőben tolható a linkről), a Snake és a Tetris keresztezése. Első blikkre marhaság, másodikra is, aztán harmadikra rájön az ember, hogy mi benne a nehézség. Kígyónkkal simán megehetjük a potyogó tetriselemek négyzeteit, de akkor villámgyorsan meghízik, és hamar meghalunk. Sok pontot akkor lehet elérni, ha egyik kezünkkel tetrisezünk, a másikkal pedig igyekszünk röviden tartani a kígyót, azaz nem falatozni tetriselemekből (csak ha muszáj, mert olyan idétlen elem jön, ami  nem jó sehova). Elég vicces.

Kommentekbe jöhetnek tippek, milyen klasszikusokat lehetne még ötvözni. Én egy Asteroids-Battlezone kombót tudok elképzelni, pilótafülkéből lődözni az egyre kisebb darabokra eső aszteroidákat.

Na jó, nem igazi gitárral, hanem gitárkontrollerrel, de akkor is elismerésre és fejcsóválásra méltó teljesítmény. A legutóbbi podcastünkben említettük a rajongót, aki a Rock Band gitárkontrollerével, sőt dobkontrollerével, sőtsőtsőt a gamecube-os Donkey Konga játék bongókontrollerével(!!!) tolta végig tavaly a Dark Souls II-t, amit a From Software készített, és bitang nehéz játék hírében áll. A bongós tébolyból itt egy részlet:

Töretlen lelkesedéssel csináljuk új projektünket, a Checkpoint című retrojátékos podcastet. Már a harmadik adásnál tartunk, és egyre professzionálisabbak vagyunk. Például harmadik adásnak nevezzük a harmadik adást! (Valamiért a pilot 1x00 lett, aztán a második 1x01, ami többeket megzavart, de leginkább bennünket, szóval az 1x02 kimarad, mielőtt reménytelenül elveszünk a számok között - ez tehát az 1x03 adás itt lent, a SoundCloudon meg átszámoztam a korábbiakat.) És végre van két alapfunkció: egyrészt az RSS feed, másrészt felkerültünk az iTunesra is (de persze az élmény csak a blogposzttal együtt teljes).

Avagy egy igazi gémer tudja helyesen kezelni a dolgot.

Mész a PixelConra, állat jó bulinak ígérkezik, és ezt nem csak azért írom, mert a kerekasztalban én is ott fogok okoskodni. Alant a flyer, a parti Fészbook-oldala itt.

Persze a PixelCon előtt lesz még pár gémerprogram, például most hétévén a patinás szegedi retrobanzáj, illetve a MondoGames. Két hét múlva pedig Playit.

Ritkán posztolunk trailereket, mert ez nem hírblog, de a Deus Ex: Mankind Divided előzetesének itt a helye. Nekem a hideg futkosott a hátamon, és nagy kedvem lett végigtolni az előző Deus Exeket. A játék valószínűleg csak jövőre lesz kész, és két évvel a Human Revolution után (azaz 2029-ben, ha jól számolom) fog játszódni. Úgy látom, beépített napszemüveges főhősünk egy jó kis polgárháborús szituba keveredik - augmentációkkal spécizett emberek a nem spécizettek ellen, fincsinek ígérkezik. És most megnézem még egyszer.

(Amúgy hallottátok már podcastünk legutóbbi adását?)

A gémerkommuna nagy része a PS4 éppen aktuális csúcsjátékán, a Bloodborne-on pörög, ami egyrészt baromi jó néz ki, másrészt baromi nehéz. Én is tolom, nagyobb mennyiségben már a pronyó ellenfeleket is nehéz lenyomni, hát még a bossokat. De most megtudtam, mit kell csinálni, ha egy főellenféllel nem bírok el: csak hagyni kell menni a konzolt vagy 12 órát, és újra próbálkozni.

A bugot egy meatballz nevű Reddit-júzer fedezte fel, de azóta többen is megerősítették. Nem tudni, pontosan mi okozza (az Eurogamer várja még a Sony reakcióját), de valamilyen memory leak állhat a jelenség hátterében, vagyis használaton kívüli memóriablokkok nem szabadulnak fel rendesen, így hosszú távon a szabad memória lecsökken. Aminek az a tünete, hogy ha elég sokáig (meatballz saccolása szerint 12 óráig) nonstop futni hagyod a játékot, a bossok egy csomó különleges támadási formával nem próbálkoznak, vagyis jelentősen könnyebb lesz végezni velük. Ráadásul egyes kommentelők szerint a 12 órába a PS4 rest módja is beleszámít.

Itt van például az egyik főgenya, Martyr Logarius, teljes harci valójában:

Ez pedig szintén ő, 12 óra után picit fáradtabban:

Egy másik Reddit-júzer, Selekah több monszteren is tesztelte a hibát, és úgy tűnik, a főellenfelek mind lebutulnak, ha fél napja üzemel már alattuk a vas. Vagyis aki teljes pompájában akar szívni a játékkal, néha kapcsolja ki a konzolt. Igazi férfi amúgy sem használna ki ilyen kiskaput (nem, a túrót nem).

Például valamilyen ikonikus képrenyőképet lehet belőlük építeni, legalábbis a Twitteren BitBlt_Korly néven futó japán júzer ezt tette. A Super Mario Bros. címképernyőjét rakta össze hangyaszorgalommal, íme a végeredmény:

Mint látható, néhány pixel előreugrik a háttérből, kis térbeli hatást adva a műalkotásnak, amiről további képek a Kotakun láthatók, lent pedig egy videó arról, hogyan készült. Emberünk saját bevallása szerint az anyagköltség nagyjából 10 ezer jen (kb. 23 ezer forint) volt, de persze a művészetet nem anyagáron mérik. Valami ártisztikus csavart kéne még belevinni, és már mehetne is a No pain, no game kiállításra.

Volt már tökbe épített tetris, láthattunk már Quake-et oszcilloszkópon, de a szökőkút-Snake így is meglepett. A helyszín London, azon belül is King's Crossnál a 2012-ben átadott Granary Square, ahol 1080 darab, külön vezérelhető, színes lámpákkal megvilágítható vízsugárból álló szökőkút található. Nyilván úgy tervezték, hogy ezekkel mindenféle látványos formákat, fényjátékokat lehessen előadni, de csak idén márciusban derült ki, hogy héló, az 1080 spriccelőt akár 1080 pixelként is fel lehet fogni, és akkor játékot is lehet írni rá!

Pontosan ez történt: a városvezetés áldásával minden régi butatelefon kötelező kellékét, a Snake-et dolgozták fel a szökőkútra, és a játékot természetesen bárki irányíthatja. Egy appot kell hozzá letölteni, és persze a helyszínen lenni. Délután 5 és 8 között lehet játszani, amúgy a szökőkút kötött programja megy. A Time Out London kipróbálta a Snake-őkutat, videót is készített róla:

Szerintem baromi jó gondolat, hogy a pórnép interakcióba léphet a közterületeken található épületekkel és tárgyakkal (a piros lámpánál pongozás ötlete is csodás), a videojáték pedig elég jó eszköznek tűnik ilyesmire. A fenti szökőkúton egyébként ketten is lehet egymás ellen, naná, így a legjobb móka. Kommentelnivalónak egy kérdés: Budapesten hol lehetne ilyesmit csinálni? Hirtelen a műegyetemisták Schönherz koleszos óriáskijelzője jutott eszembe, de a Bálna háromszögeivel is biztos lehetne valamit kezdeni. De ha tudtok jó vidéki helyszínt, ahol lehetne ilyesmi, azt se tartsátok magatokban.

Jöjjön a rovatban egy régi motoros, aki már több mint húsz éve dolgozik az iparban, szóval valószínűleg mindenki találkozott már vele. Vagy legalábbis a hangjával, a kanadai-amerikai Jennifer Hale ugyanis szinkronszínésznő. És munkamániás is lehet, mert belefárad az ember, mire az IMDB-n végiggörget a profilján, a Guinness Rekordok Könyve pedig 2013 óta úgy őrzi őt, mint "a legtermékenyebb szinkronszínésznő videojátékokban".

Ahogy lenni szokott, idén is összegyűjtjük a legjobb videojátékos (és pár hardveres) április elsejei tréfákat (korábbi évek: 2014, 2013, 2012, 2011, 2010), egy nappal a bolondok napja után. Öveket becsatolni, rázós lesz. Na jó, nem (volt már azért jobb év is).

Játékos

Google

A show-t egyértelműen a Google vitte el azzal, hogy a Google Mapesen játszhatóvá tette a Pac-Mant (lent éppen a Wekerle szentségtelen szimmetriájában próbálok boldogulni). Nem ez a cég az első Pac-Man-poénja, amikor 30 éves lett a játék, a doodle-ben lehetett játszani (lásd akkori cikkünket).