Most, hogy Stöki felhívta a figyelmem a tényre, miszerint ma péntek van, gyorsan teszek ide valamit, amin ti legalább annyira meglepődtök majd, mint én azon, hogy Stöki igazat beszélt.
Lehet, hogy vírusvideó, vagy csak simán fake, de ha feltesszük egy pillanatra, hogy a videón látható dolog a valóság egy igen-igen szomorú darabkája, akkor semmi jót nem jósolok a jövő gyermekeinek. Mondjuk több szempont alapján is gyanús ez az egész, de ezek mindegyike szexista, mert ugye ha ilyeneket mondok, hogy egy két gyermekes anyuka nem néz ki így, meg hogy a nők nem is tudnak ilyen jól dobolni, akkor csak a vitát szítom. Nem igaz?
Kétszer isírtunk már a Privates című, vicces-bizarr akciójátékról, amiben a kotonsapkás kommandósok vaginákban és végbelekben lövöldöznek mindenféle undormányokra, és közben oktató jelleggel rámutatnak, hogy a biztonságos szex mennyivel jobb, mint a nembiztonságos. Most megérkezett a trailer, és úgy néz ki, tartja a szintet a játék.
YOU CANT SHOOT ME, IM AIDS!
És mennyire vicces már egy ilyen témájú játék trailere végén a Coming Soon felirat.
Azt hittem, vuvuzelatémában már nem sok újat lehet mutatni, de ez a videó azért elég vicces. És emberünk szépen végigcsinálja az első pályát, ahogy kell, nem kapkod, okosan használja azt a rohadt tülköt.
Írtunk már néhányszor arról, hogy Dél-Koreában nem szarralgurigáznak, ha Starcraftról van szó: az országban a játék olyan népszerűségnek örvend, mint nálunk a foci, a vízilabda és a kosárlabda együttvéve. Még a szappanoperákban is vannak Starcraft-utalások, és a Starcraft-sportbiznisz már akkora, hogy már bundabotránya is van.
Nem csoda, hogy most, hogy jön a folytatás, nagy dérrel-dúrral-reklámhadjárattal harangozzák be az országban. A szokásos tévéhirdetések és óriásplakátok mellett néha egészen meghökkentő megoldásokkal próbálkoznak a marketingesek, most például a Korean Air két Boeing-747-esét festették Starcraft-mintásra.
Sőt, a repülőkön felszolgált kaja is starcraftes neveket kapott. Törés után még két kép, egyik a menüről, a másik egy gusztusos kajáról, ami a „pszionikus viharban sült hydralisk pirított banelingsajttal” névre hallgat.
Kezdjük azzal, hogy megnézitek az alábbi képet, minden idők egyik leghíresebb artworkjét és játékborítóját. Kattintsatok rá bátran, és a nagyobb verziót nézegetve mélázzatok el a hangulatán, stílusán, apróbb részleteken.
Na, valahogy így indult az Another World fejlesztése. A francia Eric Chahinak nem volt a fejében kész játék, fogalma sem volt, mi lesz a játék végén – vagy akár már az első pályán –, csak elképzelt egy baljós hangulatú, idegen világot, ezt megálmodta a fenti képen, és ebbe a világba akarta berántani a játékost. A játékmechanika már másodlagos volt, illetve ennek a célnak volt alárendelve (például nem volt a játéktérben életerő-számláló, vagy bármi más felület, ami a cselekményről elvonta volna a játékos figyelmét).
Egészen véletlenül, a napi viccesvideó-adagban találtam valamelyik reggel ezt a beszálomót a 2009-es Air Sex Championshipről. (Egyébként ilyen tényleg van, olyan, mint a léggitár, csak az idióták nem gitárszólókat, hanem szexet imitálnak elképzelt partnerrel, minél látványosabban. Ja, jól tippelsz: a japánok találták ki.) A kapcsolódási pont, ami miatt IDDQD-kompatibilis a sztori, gondolom mindenki számára nyilvánvaló - a poszt címének elolvasása után már biztosan -: vajon bevállalja-e valamelyik különösen elborult játékfejlesztő, hogy csinál egy szexjátékot Kinectre, amiben tök ugyanígy fognak a játékosok vonaglani, miközben fél szemmel a képernyőt lesik? :)
Illetve a kérdés egészen pontosan így hangzik: hatékonyan készítik-e fel a gyerekeket az előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező zombi-apokalipszisre? Az Onion megint nem hibázik, kíváncsi lennék, hány próba kell egy-egy ilyen videóhoz, mire röhögés nélkül, teljes beleéléssel képesenk végigmondani a szövegeiket a szereplők.
Ja, a videó teljes élvezetéhez ajánlott egy kicsi angoltudás.
Akár a Video Games Live-on is felléphetett volna Okada Teppej, ez a fiatal japán hegedűművész ugyanis azzal szórakoztatja a YouTube közönségét, hogy játékok zenéit cincogja el – de nem csak a háttérzenét, hanem a hangokat is, például azt, amikor Mario belefejel a pénzérméket rejtő téglákba. Lent embeddelve a Super Mario Bros. a maestrótól, de a YouTube-csatornáján akad még pár játék, például a Dragon Quest vagy a Super Mario Bros. 3.
És aki azt hiszi, hogy Okadánál kattantabb japán gamer nem létezik, hallgassa meg Hikakin (a blogja szerint „Human Sound System”) előadását is, ő beatboxozva (beatboxolva?) adja elő a Super Mario Bros. első pályáját.
És akkor már legyen itt ez a páréves klasszikus is, ami azt hiszem, verhetetlen a témában: két Tesla-tekercs bizzegi el az ismert dallamot (nincs semmi trükk vagy speaker, csakis a kisülések hangja hallható).
Update: A kommentekben sorra érkeznek további zseniális videók, érdemes csekkolni.
Az E3 után, csütörtök este megnéztem a Video Games Live koncertet Los Angeles belvárosában, a Lakers-stadion mellett levő Nokia Theaterben. Majdnem kihagytam, mert a jegy nem volt olcsó (60 dollár), de országos cimboráim, Grath és Sasa hatására végül rábeszéltem magam. És milyen jól tettem: kurva nagy koncert volt, minden centet megért.
A Video Games Live-ot két veterán játékzeneszerző, Tommy Tallarico és Jack Wall találták ki, és 2005-ben tartották az első koncertet Los Angelesben. A VGL koncerteken szimfonikus zenekar és kórus adják elő ismert játékok zenéit – ehhez néha alig kell változtatni az eredetin (hiszen az új játékok zenéi sokszor eleve nagyzenekari művek), a régebbi játékoknál viszont az ismert dallamokat teljesen újraértelmezi, hogy a pc-speaker helyett vonósok és fúvósok szólaltatják meg. A show része több meghívott vendég, általában zeneszerzők, akik saját szerzeményeiket vezénylik le a zenekarnak. A lenti galériában pár kép a csütörtöki koncertről, kattintásra megnőnek (sajnos a fényképezőgépem és fotós antitalentumom kombója csak ennyire képes egy sötét koncertteremben).
A koncerten az egyik alapító, Tallarico volt a konferanszié, ő szólítgatta be egymás után a vendégeket. Például Gerard Marinót, akinek a God of War zenéjét köszönhetjük. Vagy Greg Edmondsont, az Uncharted 2 zeneszerzőjét (aki mellesleg a Firefly című sorozat komponistája egyben). De a színpadon volt Jamaoka Akira is, ő gitározott a Silent Hill általa írt zenéje alatt, a Metal Gear Solid zeneszerzője, Hibino Norihiko pedig szaxofonon segített a zenekarnak. A Halo gitárszólóját Tallarico adta elő, a Mario és a Zelda komponistája, Kondo Kodzsi felvételről jelentkezett be videón. A koncerten fellépett Martin Leung YouTube-sztár is – Leung ezzel a videóval lett ismert, amin bekötött szemmel játssza zongorán a Mario főcímzenéjét. A koncerten a Warcraft II (igen, kettő) zenéjét is lenyomta zongorán, félelmetes volt, amit művelt.
Szóval nagyon nagy élmény volt a Video Games Live, szinte tökéletes koncert, ha gamer vagy (egyedül egy Guitar Herós idétlenkedés nem kellett volna bele, nagyon kilógott belőle). A teljes lejátszott számlista itt megtekinthető, a lenti videón pedig a Halo zenéje (de mondanom sem kell, hogy egy mobillal a sokadik sorból felvett videó messze nem adja vissza az élményt). Ha a VGL honlapjának hinni lehet, valamikor év végén terveznek európai turnét.
- Szia, feltehetek néhány kér... - Uram, ne menjen közel a zombihoz! - De csak interjút szeretnék készíteni vele. - Nem engedhetem, uram, a saját épsége érdekében! - Most komolyan, csak pár kérdés lesz, nyugodtan zombulhat közben. - Sajnálom uram, nem engedhetem. Ha megharapja önt, ön is zombi lesz, és mehet a ketrecbe. - Vállalom a kockázatot. - Mi viszont nem, így is elég dolgunk van ezekkel az átkozott lényekkel. - Na most komolyan, ember, újságíró vagyok, Magyarországról jöttem idáig, hadd csináljak már egy rövid interjút. - Rendben, de csak a saját felelősségére! - Köszi! Szia, hogy hívnak? - Raaarr! - Oké, nagyon ijesztő vagy, de két percre tudnál ember lenni? Európai újságíró vagyok, készítenék veled egy rövid interjút. - Raaaarrr! - Na, most komolyan. Lécci. - Raaaaar raaaaar! - Szoktál játszani videojátékokkal? - Raaarr! - Tudod, mi az IDDQD? - Raaarr! - (Bammeg.)
Az E3 utolsó napjának mindig szörnyű parában fut neki az ember: egyrészt az előző két nap állandó rohanása, a százezer decibeles hangerő, meg az általános játék- és marketingbullshit-túladagolás után legszívesebban már hagyná az egészet a fenébe, másrészt meg van egy marha hosszú listája, hogy mi mindent kéne még megnézni meg kipróbálni, ami az első két napon kimaradt.
Kivéve ha az ember akkora zseni, mint a Destructoidtól Jonathan Holmes, aki öt és fél perc alatt képes megnézni az egész E3-at úgy ahogy van, az utolsó nap, háromnegyed órával zárás előtt.
Velük nem tudtam interjút készíteni, mert hosszú sor állt előttük, folyamatosan fotózták őket. Viszont mondanának valamit nektek:
Egyébként ők a GameCrusht reklámozzák - tudjátok, ez az az ellentmondásos szolgáltatás, amin jó csajokkal lehet játszani pénzért. Volt egy második csapó, ahol bemondják a szolgáltatás nevét is, de ez a fenti jobban tetszett, ahol Amber elbénázza, Gina pedig küld egy puszit. Azt nagyon sajnálom, hogy nem tudtam velük interjúzni, ha igazi GameCrush-lányok, biztos tudtak volna pár szaftos sztorit mesélni, meg úgy általában beszélni erről az egész pénzért játszós bizniszről.
- Szia, feltehetek néhány kér...
Utolsó kommentek