IDDQD

A Felicia Day-poszt sikerén felbuzdulva most sem olyan játékcsaj jön, aki virtuális melleivel került be a játékosok nedves álmaiba, hanem egy hús-vér nő. A múlt heti pornós körkép okozta sokkot enyhítendő ezúttal egy agyban erős hölgyet választottunk, Jeri Ellsworthöt. Aki egy örökifjú, helyes kiscsajnak tűnik (amúgy 74-es évjárat), viszont projektjeivel a legelvetemültebb geekek és nördök, sőt hackerek panteonjában is helyet érdemel.

Jeri a C64 DTV-vel kapcsolódik a játékokhoz (ugye, pont ilyet nyert egy szerencsés olvasónk az egyik nyereményjátékunkon), illetve a CommodoreOne (aka. C-One) nevű hardver révén. Ellsworth többnyire autodidakta módon szedte fel programozói és mérnöki tudását – járt ugyan egy főiskolára, ahol áramkörtervezést tanult, de egy év után otthagyta „kulturális különbözőségek” miatt. 2000 óta foglalkozott azzal, hogy a C64-et valamilyen hardveres formában újraélessze, ebben később Jens Schönfeld nevű barátja is segítségére volt. A C-One a következő években készült el – ez nem olyan kompakt kis kütyü volt, mint a C64 DTV, hanem egy hobbimérnököknek szánt alaplapféleség, igen rugalmas képességekkel. Az FPGA csipes gép könnyen átkonfigurálható, a megfelelő (főleg szoftveres) módosításokkal ugyanaz a C-One tud C64-et, de akár ZX Spectrumot is emulálni – sőt, akár teljesen új, saját architektúrát is ki lehet alakítani vele.

A nagy kinectezés, move-ozás, retrózás közben ne felejtsük el, hogy ma indul be igazán az OnLive nevű on demand játékszolgáltatás, ami egyes szakértők szerint az egész játékipar jövőjét meghatározhatja.

A rendszert másfél éve mutatták be egy fejlesztői konferencián, és idén júniusban már pc-n elérhető volt. De az elmúlt pár hónap tesztüzemként is felfogható, Amerikában ugyanis ma jelenik meg a szolgáltatáshoz kapcsolódó mikrokonzol, és az OnLive készítői ettől várnak nagy áttörést. A mobiltelefonnál nem nagyobb kütyüt tévére kell dugni, a kütyübe meg egy szélessávú netet, és már lehet is jó pénzért játszani. A mikrokonzol és egy kontroller együtt 99 dollár, ami elég jó ár, ráadásul a vevők most 50 dollár levásárolható kreditet (tehát gyakorlatilag egy új játékot) is kapnak mellé. Az eredeti tervek szerint az OnLive-nak lett volna (és pár hónapig volt is) előfizetési díja, de erről a készítők letettek, már ingyenes a szolgáltatás.

Az OnLive lényege ugye az, hogy a végfelhasználónak nem kell költenie nagy teljesítményű hardverre, nincs megkarcolódott dvd, nincsenek patchek és update-ek, mert a játékok az OnLive szerverparkjaiban futnak. A júzer csak a képet kapja meg, állítólag 1,5 megabites netkapcsolattal szaggatás nélkül meg a játék alacsonyabb felbontásban, és hd minőséghez is elég 5 megabit.

Az ötlet tök jó, de hogy hogyan sül el, az erősen kétséges. Vannak, akik szerint ez a jövő, más elemzők erősen szkeptikusok. Én az utóbbi tábort erősítem. Egyrészt nem vagyok biztos benne, hogy az évtizedekig konzolhoz-pécéhez szokott játékosokban megvan már a fogadókészség egy ilyen szolgáltatáshoz. Másrészt ne felejtsük el, hogy ez nem egy videostream, itt folyamatos interakció van, aminek függvényében elő kell állítani a valós időben változó, lagmentes, 3D-s, csillivilli képet. Ez rengeteg erőforrás, és ha mondjuk egyszerre százezer júzer akar játszani, ahhoz irgalmatlan nagy szerverpark kell – lehet, hogy az OnLive alkotói akkor lesznek igazán bajban, ha sikeres lesz a szolgáltatásuk.

(via Kotaku)

Ahogy ez már lenni szokott, ha nem Stöki jegyzi a heti retrót, akkor valami alibi jön - most például egy emailben készített interjú Hoilddal, alias Belánszky Istvánnal, aki az elmúlt másfél évtizedben a Newcomert fejlesztette. Bizony, azt a Newcomert, ami eredetileg 1994-ben jelent meg C64-re, nagyjából utolsó magyar játéként erre a platformra. Viszont nem emiatt emlékezetes sokunknak a cím: korát jóval megelőző játékmenete volt, nem lineáris, hardcore RPG - akkoriban ilyesmi mutatóban sem nagyon volt, függetlenül attól, hogy milyen platformra keresünk példát. A játékot 2001-ben újra kiadták, ahhoz képest a mostanában aktuálissá váló eresztés szinte minden szempontból tökéletes, hiszen nemcsak a hibákat gereblyézték ki a készítők, de lett egy-két újdonság is. Az alábbi interjúban sok mindre fény derül múlttal, jelennel és közeljövővel kapcsolatban, ráadásul (amennyire tudom) exkluzív képanyaggal is szolgálhatunk az érdeklődő tömegeknek. Mega-Newcomer-interjú, felkészülni, vigyázz...

Gondolom, Uwe Bollt senkinek nem kell bemutatni. Korunk Ed Woodja ő, a gyötrelmesen szar filmek Fellinije, Harvey Weinsteinje és Győzikéje egy személyben. A játékosok különösen mérgesek rá, mert a művész ráállt a videojátékokból készült vállalhatatlan filmekre. House of the Dead, Alone in the Dark, Postal, Dungeon Siege, Far Cry – e játékok rajongói mind kaptak egy-egy bollshitet. És Uwe mesterben még mindig ég a tűz: most éppen a második Dungeon Siege-mozit készíti elő, miközben már játsszák a Bloodrayne: The Third Reich című újabb förmedvényét.

A Bloodrayne jó kis játék volt, de ma már inkább arra emlékeznek a játékosok, hogy Boll 2005-ben milyen rettenetet forgatott belőle (Ben Kingsley és Michael Madsen azóta is radírozzák a CV-jükből a film címét, a Bloodrayne-t játszó Kristanna Lokennek már mindegy volt a Terminator 3 után). Két évvel később Boll egy második Bloodrayne-filmet is készített (olyan jó volt, hogy csak dvd-re jelent meg), most pedig itt a harmadik. A The Third Reichban nácik kergetik a félig ember, félig vámpír Bloodrayne-t hogy vérét vegyék, majd a vérrel beoltsák Hitlert, halhatatlanná téve őt.

Boll most amúgy nácis korszakát éli, Auschwitz című filmjének már az utómunkálatai folynak (már az előzeteséből botrány lett), és hamarosan bemutatják a Blubberellát is. Ez utóbbi önreflektív trashfilmnek ígérkezik, és ezen a terepen biztonságosan mozog a rendező. Nézzük csak meg ezt a művészien kimunkált trailert! Kövér nő! Két sodrófa! Hitler! Gyilkosság egy szendvicsért! Uwe Boll!

...az bizony pont így nézne ki. (Klikk a nagyításhoz.)

(via Kotaku és PikiGeek)

Aki kicsit is konyít a játékiparhoz, tudja, hogy Dél-Koreában a Starcraft hihetetlenül népszerű nemzeti sport, az ország szinte a Starcraft vallási központja. A Blizzard világszerte több mint tízmilliót adott el a játékból, ennek nagyjából felét Dél-Koreában, ami azt jelenti, hogy az ötvenmillió lakosú országban minden tizedik emberre jut egy Starcraft. Az 1998-as játékkal ma is rengetegen játszanak, Koreában olyan profi játékosok élnek, akiket senki nem tud megverni a világon (legfeljebb csak egy másik koreai), két tévécsatorna is ráállt arra, hogy Starcraft-meccseket közvetítsen (az MBC Game és az OnGameNet). Ezek után talán meglepő, hogy a Starcraft II koreai hódítása igencsak lassan halad, és hogy az akadályokat maga a Blizzard gördíti a játék elé.

Erről az Edge írt a napokban egy príma és hosszú riportot, érdemes elolvasni, de persze szemlézzük a lényeget. A lényeg pedig az, hogy teljesen mások most a körülmények, mint amikor az első Starcraft megjelent. 1998-ban senki sem sejtette, hogy a program ennyire népszerű lesz az országban, alulról szerveződött az egész, kisebb LAN-partikból nagyobbak, amatőr bajnokságokból pénzdíjasok, és így tovább. Mostanra viszont iparági méreteket öltött az egész, és ebből az iparágból a Blizzard eddig nem sokat látott és nem nagyon volt beleszólása. És ez nem tetszik neki.

A lapnak nyilatkozott a Milkis nevű Starcraft-kommentátor, ő úgy fogalmazott, hogy ez a vita nem a pénzről szól, hanem a kontrollról. A Blizzard hónapok óta veszekszik a koreai esport-szövetséggel, a KeSPA-val és a két említett tévécsatornával. Az amerikai cég szeretné ellenőrzése alatt tartani a Starcraft II-bajnokságokat mondván, a Starcraft II a Blizzard szellemi tulajdona. A koreai kormány támogatását is élvező KeSPA ezzel szemben azt akarja, hogy ő felügyelhesse a Starcraft II-meccseket. A szervezet azzal érvel, hogy Dél-Korea rengeteget tett a Starcraft ügyéért, és a Blizzard inkább legyen hálás ahelyett, hogy kekeckedne.

A Microsoft szerint természetesen nem, bár közben befektetői konferenciákon arról beszélnek a cég illetékesei, hogy ha mégis leselkedne, akkor azt milyen hatékonyan és ügyesen tudná megtenni.

A Kinect kamerájáról van szó, ami egyenesen a játékost bámulja, illetve mindenkit, aki a látószögében van, és ha a felbontása meg a képfelismerő rendszere elég jó ahhoz, hogy arcról azonosítsa a játékosokat, bizony másra is jó lehet. Főleg azzal együtt, hogy az egész hóbelevanc a netre van kötve, tehát amiket a sok kis Kinect-szem lát, azt - elméletileg - rögtön adatbázissá is gyúrhatják valahol egy redmondi alagsorban.

Attól mondjuk nem kell félni, hogy a Dance Central-os bénázásunkat felküldi a rendszer a YouTube-ra. Dennis Durkin, a cég Interactive Entertainment divíziójának vezetője ehelyett azt vázolta egy konferencián, hogy ha például az Xbox Live-on elérhető ESPN sportcsatorna streamjén néz egy meccset valaki, a rendszer az öltözéke alapján beazonosíthatja, hogy melyik csapatnak drukkol (a jenkiknél nagy divat talpig a kedvenc csapat mezében ülni le a tévé elé meccset nézni), plusz persze a nem, és az életkor sem titok a kamerának - és ennek megfelelően lehet célzott hirdetéseket küldeni a jóembernek a szünetben. Már elméletben, mert mint az közismert, a Microsoft ünnepélyesen megfogadta, hogy nem tesz ilyet.

Egészen addig, míg valami rendszerfrissítéskor apróbetűben rá nem kérdez, hogy kedves júzer, esetleg hozzájárulsz-e valami ilyesmihez. És ahogy a facebookos tapasztalatok mutatják, a kedves júzert többnyire nem nagyon foglalkoztatja a személyes adatainak védelme. A vicc az az egészben, hogy elvileg egy ilyen rendszerrel (feltételezve, hogy senki nem él vissza a begyűjtött adatokkal) tulajdonképpen mindenki jól jár: a hirdető hatékonyabban hirdet, a néző olyan reklámokat lát, amik valóban érdeklik, a Microsoft meg többet kérhet a hatékonyabb reklámért. Szánalmas XX. századi paranoiás csökevény gondolat lenne az, hogy engem akkor se nézegessen a kamerámon keresztül senki, még egy automatizált adatbázisépítő szoftver sem?

Megy a vita még a neten, hogy akkor most a hét, a hónap vagy az év legjobb animgifét sikerült megtalálni (függetlenül attól, hogy milyen régen is került fel valójában a videó a netre), de az tény, hogy fasza. Érdemes hanggal nézni, bár lehet, hogy most meg majd a minimáldizájn mögé rejtett humorfaktor valódiságán értetlenkedik a hozzászólók fele (nem baj, csak felkészülök előre).

De ha már ilyen jól rátaláltunk a Tvigle-féle Versusokra, itt van még kettő, szintén videojátékos témából.

Bokros teendőink miatt a héten valahogy elmaradt a játékcsajrovat, ezt pótoljuk most egy olyan témával, amit csak hétvégén és 18-as karikával merünk kitenni: pornófilmek, amiknek valamilyen videojáték adott ihletet. (Nekünk meg a Destructoid hasonló témájú válogatása adta az ihletet.)

A pornóipar szívesen dolgoz fel sikerfilmeket (Péniszkezű Edward, Sperminátor, és még lehetne sorolni), de ahogy a videojátékok egyre nagyobb pénzügyi sikereket értek el, úgy kezdtek el a pornósok is egyre többször a játékokhoz nyúlni. Ami akár azt is jelezheti, hogy a játékok egyre ismertebbek és elfogadottabbak, már nem csak egy szűk réteg figyelmét hívják fel.

Még egyszer, a mai közös Bigyóblog-IDDQD szülinapi tali részletei: kezdés 19:00-kor (de aki később tud, jöhet később is), helyszín az Apacuka (VIII. kerület, Horánszki u. 5). Ötven főre foglaltunk asztalt - reméljük, elég lesz, de többre nem mertünk.

Készülünk pár aprósággal is, a jelenlevők között például kisorsolunk két Xbox-játékot és két játékpólót, de lesz egy bejelentésünk is (és persze a Bigyóblog ajándékaira is le lehet majd csapni). Gyertek el, igyunk egyet, jó lesz.

Megdőlt a virtuális javakkal való kereskedelem rekordja: az Entropia Universe nevű online szerepjáték egyik felhasználója, Jon Jacobs 335 ezer dollárért (tehát körülbelül 67 millió forintért) adta el egy másik júzernek, John Foma Kalunnak a Club Neverdie nevű komplexum egy részét: egy áruházat, egy stadiont, egy szórakozóhelyet és pár biodómot, bármi legyen is az.

A korábbi rekord alig volt kevesebb, 330 ezer dollár. Ez a biznisz szintén az Entropia Universe-ben esett meg tavaly, akkor egy egész űrállomás talált gazdára ennyi pénzért. Jacobsnak is volt már pár nagyobb beruházása a játékban, egyszer például százezer dollárért vett egy aszteroidát.

Félreértés ne essék: a javak virtuálisak, de pénz nagyon is valós. Az Entropia Universe online fizetőeszköze a PED (Project Entropia Dollar), de ilyet lehet igazi pénzért is venni (1 dollár = 10 PED) vagy akár eladni. A játékban egyébként lehet fialtatni is a pénzt. A Club Neverdie gazdája például vámot vethet ki, bérbe adhat ezt-azt a többi júzernek, és így tovább. Ezzel együtt nem hiszem, hogy ekkora befektetés meg fog térülni – hacsak nem akad egy év múlva egy másik pénzes őrült, aki még drágábban megveszi azt, ami nincs is.

(via Edge)

A Steam dominanciája kinyírja a konkurenciát! - sopánkodnak a brit játékbolthálózatok, és online terjesztők kórusban. Az ő nézőpontjukból a Steam a gonosz óriás, ami a monopolhelyzetével visszaélve eltiporja a pécés játékipart (állítólag a pécés játákok digitális disztribúciójában 80% körüli a részesedése) - érdekes, amikor 7-8 éve elkezdték a boltokban az addig pécés játékoknak fenntartott polcokat is konzolos játékokkal feltölteni, úgy tűnt, mintha maguktól mondanának le erről a bizniszről.

Mindenesetre most két, meg nem nevezett nagy brit játékterjesztő is azzal fenyegetőzik, hogy bojkottálni fogják az olyan játékok terjesztését, amikbe a Steam túl mélyen van integrálva (mondjuk Steamen keresztül kell regisztrálni). Ahelyett, hogy észrevennék: ez a hajó már elment, inkább arra kéne rávenni a kiadókat, hogy minél királyabb különleges gyűjtői kiadásokat csináljanak a játékaikból, mert a díszdobozt meg ami benne van, nem nagyon lehet letöltéssel kiváltani.

A két hete a rovatba szavazott Lemmings szép példája annak, hogy milyen apró ötletekkel tud megfoganni egy játék. A program története ugyanis egy animációval kezdődik, amit Mike Dailly, a DMA Design (a GTA-kat készítő Rockstar North elődje) egyik fejlesztője készített egy másik játékhoz, a Walkerhez. Ebben a programban egy böhöm nagy lépegető robot irtott ki egy fél hadsereget, és hogy a méretarányokat érzékeltetni lehessen, szükség volt arra, hogy a képernyőn egyszerre több apró emberke jelenjen meg (és haljon rút halált). A csapat 16 pixel magas emberekben gondolkodott, de Dailly szerint ez túl sok volt, szerette volna megmutatni, hogy feleekkorában is lehet megkapót alkotni, és hogy a kisebb figurák még félelmetesebbé tennék a címszereplő robotot. Akit esetleg érdekel, milyen lett a végeredmény, a lenti videóban kap egy ízelítőt ebből a jó kis disztrojból.

Szóval Dailly valamikor 1989-ben egy szép napon készített egy animációt, amiben egy 8 pixel magas emberke sétált tempós léptekkel. Az animáció nagyon megtetszett a csapat többi tagjának, főleg miután a cég egyik grafikusa, Gary Timmons kicsit csiszolt még rajta – kiderült, hogy 8 pixeles magasságban még a hajlobogást is lehet animálni. Balra az eredeti és a javított animáció látható.

Emlékszünk még az angliai Derbyben Lara Croftról elnevezett utcára? Spanyolország, pontosabban Zaragoza városa most jól lenyomta az angolokat a videojátékhősök utcanévben halhatatlanná tevése versenyszámban: a 700 ezres város most épülő új városnegyedében, Arsocurban ugyanis a 47 új utcából legalább tizet játékokról és játékhősökről fogják elnevezni. Az elsőt, az egy kilométer hosszú Avenida de Super Mario Brost most adták át, de tervben van még Space Invaders utca, Legend of Zelda utca, és Sonic utca is.

Arsocurban 21 ezer új lakás épül, és nagyjából 60 ezren fognak majd beköltözni 2012 nyarán, amikor az új városnegyedet átadják, főleg 20 és 35 év közötti fiatalok. A leendő lakók szavazatai alapján nevezték el az utcákat, és ahogy a CNN-nek nyilatkozó egyik leendő Mario utcai lakos elmondta, egyáltalán nem meglepő, hogy a játékhősökre ilyen sok szavazat érkezett, hiszen ez a generáció gyakorlatilag a játékokkal együtt nőtt fel.

Azért nem kis királyság lehet valakit úgy útbaigazítani, hogy a Pacman utca és a Masterchief körút sarkán befordulsz, elmész a Mortal Kombat térig a Solid Snake úton és már ott is vagy.

Aki még nem tudná: 12-én, azaz péntek este összejövünk kicsit ünnepelni a négyéves Bigyóblogot és az egyéves IDDQD-t. Lesznek nyereménytárgyak is (igaz, főleg a Bigyóblog részéről, de mint lapunk megtudta, IDDQD-olvasók is cápázhatnak), kulisszatitkok kiteregetése, tőlünk pedig egy fontos bejelentés.

Még jönnek majd részletek, most csak annyit közölnék, hogy megvan a helyszín és a pontos időpont. Az Apacuka különtermében leszünk, nyócker, Horánszky u. 5., nem messze a rádió épületétől. Mi már 19:00-tól ott pusztítjuk a grogokat Bigyó Felügyelővel, gyertek, amikor tudtok.