IDDQD

Igen, már megint van egy új Duke Nukem Forever trailerünk, és nem, még nem unjuk, hogy akárhányszor kiadnak két percnyi új videóanyagot, azt azonnal kitesszük ide, mert tizenéve várjuk már ezt a rohadt játékot, és lassan tényleg elhisszük, hogy a végén még tényleg megjelenik. Az új trailerben kipixelezés nélküli másodlagos nemi jellegek bukkannak fel, és újra megállapíthatjuk, hogy a grafika ugyan gagyi, de a hangulat le fogja vinni a hajunkat. Hail to the king, blablabla.

Sejtettem, hogy ez lesz: ha a King's Bountyt teszem be a retrorovat szavazásába, az utolsó helyek egyikén végez. Bezzeg ha a Heroes of Might & Magicet teszem be, akkor még a Wolfenstein 3D-t is lenyomja. Pedig a King's Bounty a Heroes of Might & Magic közvetlen őse, ezért most arról is szó lesz. Meg kicsit a Might & Magic univerzumról. De mindenekelőtt Jon Van Caneghemről.

Jon Van Caneghem jómódú családba született Los Angeles nyugat-hollywoodi részén, a kis Jon szinte a Sunset Stripen nevelkedett. Mégsem filmes pályán indult el, és a Santa Monica beachen sem lett belőle vízimentő, hanem beiratkozott a város híres egyetemére, az UCLA-ra, ahol aztán lediplomázott számítástechnikából. Anyagi gondjai nem voltak, mert szülei támogatták, ezért megengedhette magának azt a luxust, hogy munka gyanánt egy számítógépes szerepjátékot fejlesztgessen otthon. Fiatalon megházasodott, és feleségével, Michaelával 1984-ben céget alapított New World Computing néven a készülő játékhoz. A friss diplomás srác három évig dolgozott a programon, a Might and Magic Book One: The Secret of the Inner Sanctum 1986-ban jelent csak meg Apple II-re. Már a címe is jelezte, hogy lesznek folytatások: az első Might & Magic többek között azért készült ilyen sokáig, mert Van Caneghem egy egész világot kitalált a játékhoz, és szándékában állt ezen a világon további hősöket és történeteket teremteni. (Elég hasonlóan indult egyébként az Ultima-atyaúristen Richard Garriott pályafutása is, karrierje sok ponton hasonlít Van Canegheméhez).

A képen látható úriember a nap hülyéje, a húszéves Cameron Pittman a floridai St. Petersburgból.

Pittman az évszázad bűntényét próbálta elkövetni: egy PlayStation kontrollerrel akarta kirabolni a sarki fűszerest. Ez önmagában sem túl életképes ötlet, hát még akkor, ha éppen abban a pillanatban nyit egy rendőr az üzletbe, amikor a rablózseni rászegezi a kontrollert a boltosra.

A rendőr még korábban kapott egy tippet, hogy Pittman – akinek nem ez az első esete a rendőrséggel – készül valamire, ezért figyelte a férfit és követte a boltba, de arra valószínűleg ő sem számított, hogy egy drótnélküli kütyüt kell majd elkoboznia a botcsinálta rablótól. Arra nem térnek ki a híradások, hogy Pittman az alap PS3 kontrollert használta vagy a Move-ot a pisztolyra emlékeztető kiegészítővel – utóbbi esetben külön vicces lehetett a "fegyver" elejére applikált nagy műanyaggömb (mert annyit nem nézünk ki ebből az észkombájnból, hogy levágta volna a gömböt).

Pittman persze a rendőr felszólítására letette a kontrollert és megadta magát. Most fegyveres rablás kísérlete és próbaidejének megsértése miatt állhat bíróság elé. Darwin pedig nyugodtan pihen tovább a sírjában.

(via Kotaku & Bay 9 News)

Alant az Official Playstation Magazine UK friss számának harmincvalahányadik oldaláról egy részlet (nagyobb méretben itt), rajta a februári fotosoppályázatunk néhány képe. Világhírűek lettünk, köszönjük szépen nektek.

Megjegyzem, példaértékű, ahogy a PSM-esek kezelték a dolgot, a felőlük nézve isten háta mögötti blogról származó képek miatt korrekten megkerestek minket, és szép illedelmesen megkérdezték, használhatják-e azokat. Látványos a kontraszt az egyik legnagyobb (oké: legkevésbé kicsi) magyar online gémermagazinnal, ahol, idézem: "sohasem linkelünk külföldi forrásra, nem tudom miért, szerkesztői utasítás".

Ugyan pr-eseményekről nem szoktunk beszámolni, ezúttal kivételt teszünk, mert lehet pénzt nyerni, ráadásul nem is keveset.

A Microsoft rendez egy Xbox Nemzetek Ünnepe nevű eseményt, ami április 21. délelőtt 10 órától április 25. éjfélig tart. Ezalatt a Live ingyenes lesz, vagyis minden Xbox Live tag Gold hozzáférést kap, lehet orrba-szájba multizni. Emellett lesznek mindenféle versenyek, például szombaton egy nagy Guinness-rekorddöntés a „legnagyobb online százméteres sprint” kategóriájában Kinect Sportsszal, achievementgyűjtő Nemzetek Versenye, illetve csütörtök este Halo: Reach multizás Cseh Lacival. Ami viszont biztos megdobogtathatja a hardcore gamerek szívét, az a hivatalos magyarországi Call of Duty: Black Ops bajnokság. Péntek este hat és fél kilenc között zajlik majd, az első három helyezettet 100 ezer, 50 ezer, illetve 30 ezer forinttal jutalmazzák, a legjobb húsz játékos pedig a Gears of War 3 online bétajához kap hozzáférési kódot. Részletek és játékszabályok a rendezvény honlapján.

Eheti játékcsajunk, az Assassin's Creed sorozat Lucy Stillmanje jó példa arra, hogy egy háttérfigura a későbbiekben hogyan kaphat fontos szerepet. (Vigyázat, innentől spoilerek jönnek!) Az első játékban Lucy még csak az Abstergo vállalatnál dolgozó asszisztens volt, aki az Animus nevű memóriakutató gép körül ügyködött, hogy a játék főhőse, Desmond minél mélyebbre vájkálhasson orgyilkos ősei emlékeiben. Aztán a második részben kiderült, hogy Lucy maga is orgyilkos, és segített Desmondnak megszökni az Abstergótól. Az Assassin's Creed: Brotherhoodban is együtt bandáztak, és egyre több jel mutatott arra, hogy Lucy és Desmond éreznek valamit egymás iránt.

Bemutatjuk a világ vitán felül legjobb játékgépét, egyben az "ilyen kérünk karácsonyra" listánk aktuális éllovasát, az Octane 120 Pro Beer Arcadce-et. A Dream Arcades nevű, játéktermi gépek építésére specializált cég gyártja, 6000 dollár plusz szállítási költségért lehet megrendelni tőlük.

Bőrülés, force feedbackes kormány és pedálok, beépített hd projektor, pécé- és PS3-kompatibilitás, plusz egy rakás beépített játék (tippünk szerint érdemes inkább rákötni azt a pécét vagy PS3-at, és onnan futtatni valamit). És az extra, ami miatt megtetszett: két, egyenként 5 gallonos (19 liter) beépített söröshordó, plusz két sörcsap. Akcióban így megy. Pont elférne itt a sarokban.

Ha már a minap ámuldoztunk az Unreal 3 motor új techdemóján, úgy illik, nézzünk rá egy konkurensre is, ez az ősszel megjelenő Battlefield 3 My Life című minitrailere, állítólag csupa ingame jelenetből összevágva, a grafika tényleg lehengerlő, és sokat dob az egészen, hogy a mozi mennyire profin össze van rakva, a vágások, a lassított felvételekkel jól kidomborított karakteranimáció, a fegyverropogásból átalakuló ritmusszekció a zenében, nem rossz, ne, nem rossz.

Khm, oké, bevallom, valójában aljas hátsó szándékom is van az egész poszttal: a trailer valójában csak egy rövidített változat a nagy, 12 perces teljesből, amire egyrészt nyilván mindenki mocskosul kíváncsi a rövid után, viszont csak egymillió facebookos lájkolással lehet megnyitni, hogy száradna le szabadon választott végtagja annak, aki ezt kitalálta. Én elvből nem lájkolok marketingesek kedvéért, de ha van olyan IDDQD-olvasó, akinek nincsenek ilyen hülye elvei, azzal máris közelebb kerülünk az egymillióhoz (most éppen 755 ezer), szóval klikkelj helyettem is, köszi!

Perpill 5659 egymás mellé illesztett pályából áll, de percenként növekszik, mert bárki gyárthat hozzá újakat, ha éppen olyanja van. A dolog nagyon egyszerű, ha a pálya szélén kimész, nem a túloldalon jössz be, mint egy rendes Pac-Manben, hanem a nagy térképen átjutsz a következő pályára. Az Internet Explorer 9 képességének demózására találták ki, és amilyen egyszerű, annyira bele lehet ragadni. Van ország-ranglista is, ahol ip-cím alapján szummázzák a felzabált pöttyöket, az amerikaiak utcahosszal vezetnek a spanyolok és a brazilok előtt jelenleg, mi a 40. helyen állunk, előttünk Dél-Afrika, mögöttünk Norvégia. Tudom, nem annyira szombati posztnak való anyag, inkább hétköznapi munkakerülésre, na de sebaj. Klikkide.

UPDATE: Stöki nem bírta megállni, hogy ne csináljon egy IDDQD-pályát. Itt elérhető, nem nehéz végigjátszani, csak egy helyen szemétparaszt kicsit, úgyis meg fogjátok találni, hogy hol.

Temérdek teendőm miatt sajnos az elmúlt hetekben kicsit parkolópályán volt nálam az IDDQD, múlt héten ki is maradt a Heti retro. És erre a hétre sem tudtam megírni a múltkor megszavazott Heroes of Might & Magicet, úgyhogy választhattam: vagy ezen a héten sem jelentkezik a rovat, vagy beteszek egy olyan játékot, amiről könnyen, gyorsan össze tudom dobni a cikket (mert már kellett róla írnom pár éve). Így került a Heti retróba a Sierra egyik különös kalandjátéka, a Phantasmagoria.

A hét legszebb napjának fussunk neki azzal a gondolatkísérlettel, hogy mi mindenre lehet jó a hétköznapi életben egy Portal Gun. A CollegeHumor szerint például ilyesmikre:

A nap videójában bemutatkozik a világ legrealisztikusabb videojátéka.

Február egyik játékipari szenzációja volt, hogy kipukkadt a ritmusjáték-lufi. Persze erre lehetett számítani, az eladások egyre csökkentek az elmúlt években. Az Activisionnek az tette be a kaput, hogy év végén négyszer annyit vettek a Rock Band 3-ból, mint az aktuális (hatodik) Guitar Heróból, pedig a Rock Band 3 sem fogyott túl jól. Érthető hát, hogy bejelentették, nem lesz több Guitar Hero játék.

Ezt a kijelentést a GameIndustry.biznek nyilatkozva most kicsit finomította Dan Winters, az Activision fejlesztési kapcsolatokért felelős vezetője. A azt mondta, hogy a Guitar Hero jó brand, ezért az Activision bolond lenne végleg elkaszálni, csak most belátható ideig nem lesz Guitar Hero. Persze ez nem vigasztalja azt a pár száz embert, akik az évek során a brand szopóágra kerülése miatt veszítették el a munkahelyüket.

Hát, nem is tudom. Én elég nagy Guitar Hero-fan vagyok, de azt én is látom, hogy a sorozatnak nagyon meg kellene újulnia, hogy ki lehessen hozni belőle még valamit. És én vagyok az egyetlen, akinek Winters nyilatkozatáról a Monty Python-féle papagájjelenet jutott eszébe? A Guitar Hero nem döglött, csak pihen. A Guitar Hero szeret a hátán feküdni.

Jön az új Mortal Kombat játék, ha minden igaz, a kilencedik rész, és a kiadó rettenetes felhajtást csap körülötte, többek között leforgattak hozzá egy 12 perces epizódokból álló websorozatot, ami az egyes karakterek háttértörténetét vázolja fel. Az első részben Jax, Sonya Blade, Kano és Stryker szerepel, egyelőre a játékokból ismert optikai tuningok (Kano lézerszeme és fél fémarca, Jax fémkezei) nélkül. A főbb szerepekben ismerős arcok, én Jeri "A borg csaj a Star Trekből" Ryant, és Tahmoh "Helo a BSG-ből" Penikettet azonosítottam elsőre. Maga a kisfilm kicsit az rtl/tv2-es szombatestizzzzuppppermozik színvonalát idézi egyelőre, de várjuk ki a végét. Addig is itt az első epizód:

71 éves korában meghalt Jerry Lawson amerikai mérnök-feltaláló, a hetvenes évek videojáték-világának egyik meghatározó, akkoriban sem különösebben körülünnepelt, mára pedig teljesen elfeledett alakja. A legnagyobb lökést a cartrigde feltalálásával adta az iparnak.

Oké, felteszem a kérdést az olvasó helyett: mi az hogy cartridge? A cartrigde egy kis műanyag bizbasz, olyasmi, mint egy USB-s pendrive: benne egy csak olvasható memóriacsip, rajta az előre rögzített adatok, praktikusan egy játékprogram. A cartridge-ot bedugod a gépbe, és indul a játék, így működött minden konzol a hetvenes évek közepétől a kilencvenesekig, amikor a jóval nagyobb tárolókapacitású cd gyártási költsége annyira mélyen bement a cartridge-oké alá, hogy a warezolással együtt is jobban megérte azt használni. Az első, cartridge-et használó konzol a Lawson által tervezett Fairchild Channel F volt 1976-ban, azelőtt minden játékgép kizárólag a beledrótozott játéko(ka)t tudta futtatni. Az, hogy a külső adathordozóval különvált a szoftver a hardvertől, állította rá a máig tartó pályájára a videojáték-ipart.

A Channel F egyébként elbukott, a piacot az Atari tarolta le az 1977-ben piacra dobott, hasonlóan cserélhető cartridge-os, de jóval felhasználóbarátabb (a gép mellé adott joystickok!), profi marketingkampánnyal, és népszerű játéktermi gépek átirataival (Space Invaders, Pac-Man) megtámogatott Atari 2600-zal.