Stöki egyik beharangozójában azt ígérte, hogy mindenféle hw retro témakörben foglak titeket bombázni, így lassan ideje, hogy belekezdjek a témába. Főleg, hogy konzervanyagokat dolgozok át ide, de ezt nézzétek el nekem, meg amúgy is, egy csecsemőnek minden vicc új. Cikkemben több hivatkozást is találhattok különböző gépekhez kapcsolódóan, kiemelendő Sunsetjoy Retemu.blog.hu oldala, ahol hasonlóan részletes írásokat olvashattok.

Mostani vizsgálódásom tárgya a NEC PC Engine nevű konzol lesz, aminek egyébként semmi köze az X86 PC-khez (bár tudvalévő, a NEC gyártott pc-ket is). Lássuk a megtalálás történetét. Gyulán, kedvenc bolhapiacomon nézelődtem, túrtam a lomot, amikor két NES kontroller akadt a kezembe. Állapota és ára miatt végül nem vettem meg, de az eladó felhívta a figyelmemet egy másik gépre.

Először csak a kontrollerét találtam meg, azt hittem, hogy piacos-gagyitron NES klón játék lesz, de a rajta látható NEC felirat megragadta a figyelmemet. Rémlett valahonnan, hogy volt valami NEC játékgép. Nos, előkerült a masina is a kupac aljából, és ekkor fogott padlót az állam. Ugyanis Japán verziós gépet sikerült kifognom! Ennek tanúbizonysága a japán írásjelekkel írt felirat a gép hátulján.

És hogy mi is ez a gép? NEC PC Engine. Rövid egyezkedés után (közben előkerült három gyári, tökéletes állapotú kártya is, eredeti hibátlan füzetecskével, tokkal-vonóval) enyém lett a kis drága. Szó szerint értendő, ugyanis a Wikipédia tanúsága szerint a világ legkisebb asztali konzolgépéhez van szerencsénk (14 x 14 x 3.8 cm).

A képre kattintva galéria nyílik!

A Japánban NEC PC Engine, USA-ban és Európában TurboGrafx-16 (vagy teljes nevén TurboGrafx-16 Entertainment SuperSystem) néven megjelent videojáték konzol a Hudson Soft és a NEC cégek terméke. Japánban 1987. október 30-án, Észak-Amerikában 1989. augusztus 29-én, tehát jelentős késéssel jelent meg. Eredetileg a Hudson Soft a Nintendonak szerette volna eladni a saját fejlesztésű grafikus chipjeit, de az üzlet végül sikertelenül záródott le, és ekkor jött képbe a videojáték-piacra belépni kívánó NEC.

Talán ismerős lehet számotokra a Hudson Soft neve, ha nem ugrik be elsőre, segítek. Bizonyára sokat játszottatok annak idején a Dyna Blasterrel - ezt a játékot is a fent említett cég követte el. A PC Engine-n futó játékok ezért hangulatukban, grafikájukban nagyon hasonlítanak erre a játékra.

A PC Engine egy nagyon kicsi videojáték konzol, ami egy igen hatékony, három chipből álló architektúrára épül. A játékok a "HuCards" nevezetű kártyán találhatók. (Hu dson kártya, Észak-Amerikában "TurboChip") Ez a BeeCard technológián alapul, amit a Hudson az MSX gépekhez fejlesztett. A kártyák körülbelül akkorák, mint egy hitelkártya (bár kissé vastagabb), hasonló a Sega Master System kártyáihoz. Ellentétben a Sega Master Systemmel, ami cartridgeket is használhatott, az alap PC Engine csak és kizárólag a HuCard-okat fogadta.

Processzora a Hudson által fejlesztett HuC6280, ami a MOS 65SC02 processzorra épült. 1,79 vagy 7,15 MHz-en ketyeg (nem elírás, szoftveresen lehetett váltani). Saját tervezésű 16 bites grafikus processzorral és videó színkódoló chippel rendelkezik (HuC6260 Video Color Encoder (VCE), és HuC6270A Video Display Controller (VDC).), így a lehetséges 512 színből egyszerre 482 jeleníthető meg (241 a háttérben, 241 a spriteok számára). Maximális felbontása 565x242 pixel, többféle lehetséges módban, bár a játékok többsége általában 256×239 felbontásban készült. 32 különálló palettát lehetett definiálni, 16-ot a háttér "csempékhez", 16-ot a spriteokhoz. Ezek egyenként 16 színt tartalmazhattak, ebből egy közös, a háttérszín.

Egyidejűleg 64 sprite megjelenítésére képes a video processzor, melyek 16x16-tól 32x64 pixel méretűek lehettek. A spriteok a rétegtechnikának köszönhetően beállítástól függően a háttér elemei (az említett csempék) előtt vagy mögött jelenhetnek meg. A háttérgrafika az úgynevezett csempékből épül fel, melyek a 16 lehetséges palettát használhatják, egyenként 15 egyedi színnel, 1 háttérszínnel, ami közös a spriteok háttérszínével.

Memóriája 8 KB, videómemóriája 64 KB. Hangképzés: hatcsatornás, hullámtáblás szintézis. Minden csatorna 5 bites, de egy trükkel, két csatorna egyesítésével lehetővé vált a 8-9-10 bites mód. Minden csatorna 20 byte ramot használhat fel a hangok tárolására. A hullámformák programozhatóak voltak(!), így nem csak a szabványos négyzet, szinusz, fűrész, háromszög, formák használhatóak, hanem egyedi hullámformák is kialakíthatóak voltak (chiptune zenészek valószínűleg rajonganának érte ;-)). Ami tovább színesíti a hangzást, az az, hogy az első két csatorna felhasználásával LFO-t (alacsony frekvenciájú oszcillátor (Low Frequency Oscillator), modulációra használható eszköz.) lehet létrehozni, ilyenkor a 2. csatorna modulálja az 1. csatorna által keltett hangot. Az 5-6. csatorna a zaj generálására fenntartott. Egy speckó szoftver segítségével digitalizált hangok lejátszására is képes volt a gép, bármelyik csatornán keresztül, 6.99 KHz vagy 15.7 KHz mintavételezési minőségben.

A TurboGrafx-16 volt az első konzol, amihez létezett opcionális CD modul, így a PC Engine-re több száz játék jelent meg HuCard és CD formátumban.

A PC Engine kezdetben jól fogyott Japánban, legyőzve a Nintendo Famicom-ot is (nálunk Nintendo Entertainment System-ként ismert). A megjelenése utáni időszakban nem kevesebb, mint tizenkét konzol jelent meg, 1987-1993 között. Sikeréből, a Super Famicom/Super Nintendo Entertainment System megjelenésekor kezdett veszíteni jelentősen. A NEC tett egy utolsó erőfeszítést, hogy új életre keltse a rendszert, kiadott egy Arcade kártya bővítést, így a RAM az akkor hatalmas 2048KB-ra bővült. Jónéhány Neo Geo játék átirata jelent meg ez időszakban. Ez a bővítés soha nem jelent meg Észak-Amerikában. A gép sikerét és teljesítményét bizonyítva új játékok egészen 1999-ig jelentek meg.

A gépet természetesen továbbfejlesztették, erősebb grafikus és hangchipeket, valamint megnövekedett memóriát kapott. Erősen korlátozta viszont a gép képességeit, hogy a processzor maradt 8 bites.

PC Engine Super Grafx

1990-ben jelent meg a gép hordozható változata a TurboExpress, ami teljesen(!) kompatibilis volt az asztali változattal. Ez időben a legfejletteb handheld volt, 5 évvel megelőzve a Sega Nomad-ot, ami a Sega Genesis hordozható verziója volt. Készült hozzá tv tuner is.

Nec TurboExpress

Az én gépem szerencsére kontrollerrel és játékokkal együtt érkezett, így volt lehetőségem kipróbálni is, bár az NTSC szabvány miatt, csak fekete-fehér módban. Igaz, a gépre egy ügyes kezű ember szerkesztett egy spéci 9 pines d-sub kimenetet, amin keresztűl valószínűleg színes képet kapnék, ezt kipróbálni nem volt módom még, a megfelelő kábel hiánya miatt.

A gép egyetlen furcsasága számomra, hogy csak egy kontroller jár hozzá, de csatlakozó is csak egy van, tehát eleve kizárt a többjátékos mód. Magát a csatlakozót viszont bolondbiztosra készítették, nem spóroltak az anyaggal. Annyi műanyagot öntöttek rá, hogy abból ma legalább háromra elég lenne :-D

A játékok nekem teljesen a Dyna Blaster hangulatát hozzák, a grafika szinte "ugyanolyan", pedig van köztük külső fejlesztésű is.

Kép a Neutopiából és a SonSon II-ből. (A harmadik játék címét ne kérdezzétek, "nem beszélni a nyelvet" :-D.)

SonSon II. (A képre kattintva további játékok között csemegézhettek)

Aki kedvet kapott kipróbálni a játékokat, az könnyen megteheti az online emulátor segítségével. Végül egy szavazás, a (várhatóan) jövő héten bemutatandó gép kiválasztására.