(Már majdnem Alyx Vance-ről kezdtem írni, mikor rájöttem, hogy nekem azt vasárnap tiltja a vallásom, szóval... ) Nem, a címben szereplő utolsó szó nem egy konkrét karakter megnevezése, hanem egy stílusé. Ha azt mondom, hogy hentai, akkor talán közelebb leszünk majd a megértéshez, hiszen a "japán pornójátékokról" már mindenki hallott, ha máskor nem is, hát a tavalyi RapeLay-botrány kapcsán mindenképp.
Több megközelítés is létezik, amikor az erogékről szeretnénk beszélni: vehetjük a két szélsőséget, vagyis a tilcsákbe-deundorító-demostkomolyan vonalon elindulva szörnyülködhetünk, illetve eshetünk egyik ámulatból a másikba, ha azt vesszük, hogy milyen betegen bátrak ezek a japánok, náluk bezzeg ilyen is van. Ha középen maradunk, és felveszünk egyfajta megfontoltan érdeklődő viselkedést, akkor a játékipar ezen szegletében érdekes hasonlatosságokat fogunk felfedezni a pornófilmes iparral: ezt se játssza senki, ezt is próbálják tiltani, de valójában felnőttfilm is lesz tíz év múlva, meg eroge is. A továbbra kattintva nem feltétlenül munkahelybarát képek is meglephetik a gyanútlan látogatót.
Érdekes egyébként a szakértők érveit hallgatni, akik szerint lehet, hogy első nekifutásra csak a dugást látja az ember az ilyen játékokban, de ha mélyebbre nézünk, ott lesz legalább 80 000 sornyi párbeszéd, ami a karakterek közti finoman cizellált interakciókban hangzik el (most persze hogy mennyire is finom az a cizella, elsősorban a játékoson múlik). Bár az erogék egy részében valóban a kiszemelt áldozatok becserkészése és megerőszakolása a cél, azért akad ennél jóval konvencionálisabb sztorijú játék is, sőt, szinte mindenféle stílust megtalálhatunk, ha igazán keressük (pár éve a kezembe akadt egy akciójáték PC-n, ahol különböző szexuális segédeszközökkel és fura pozitúrákkal kellett elbánni a főellenfelekkel - akkoriban pont volt egy olyan rovatom, ahol a kritikán aluli játékokból szedtem csokorba minden hónapban párat, onnan nem lógott ki...).
Fontos különbség a nyugati pornográfia és az eroge közt, hogy az utóbbiban a szereplők mindegyike kidolgozott jellemrajzzal rendelkezik, illetve hogy bár látszólag a szex a lényeg, sokszor a karakterek közti társadalmi különbségek a fontosak.
Persze a már említett RapeLay talán jogosan verte ki a biztosítékot sokaknál - japánban a képregényes kultúrában van helye a megerőszakolást ábrázoló jeleneteknek, nyugatabbra nincsen, így hasonló ez azon, amikor a különböző vallások szélsőségein akad meg az ember ("Hogy mijét vágják le?", "Hogy miből lett a bor?", és a többi). Ráadásul amennyire tudom (mert hihetetlen ugyan, de nem játszottam vele), a RapeLay lehetséges befejezései nem hagyják életben az erőszakot tevő főszereplőt.
Balószínűleg már sosem mosom le magamról, hogy felbérelt a Peach Princess (meg hát CoVboy is megmondta, és ugye csak tudja: kurvák biznisze ez), azért legközelebb, amikor nekiállnánk habzó szájjal tiltakozni a japán pornójátékok ellen, vegyünk figyelembe pár dolgot, például hogy mennyire szűken látunk csak rá a stílusra (hiszen viszonylag kis spektrum az, ami emberi nyelvre lefordítva kerül elénk), illetve hogy úgy általában hogy érezzük magunkat játékosként, amikor az ipart egy-egy konkrét játék alapján megítélve hoz döntéseket mindenféle bíróság (meg a szülők).
És akkor a képek, most tényleg csak véletlenül összekattintva a google találatainak ősleveséből:
Utolsó kommentek