Hét elején már volt egy játékos Heti retro, most egy kevésbé hagyományos jön, egy külföldi képriport. Az Ericsson és Index anyám jóvoltából jó szerencsém Tokióba vetett, ahol természetesen meglátogattam a híres geeknegyedet, Akihabarát. A negyedben halomra állnak a műszaki cikkeket, ajándéktárgyakat, akciófigurákat, játékokat, képregényeket és egyéb geekségeket kínáló áruházak.
A kirakatokon olykor elég furcsa hívószavak díszelegnek. (Mi a bánat az a rotor?)
Több japán játékcégnek is van itt saját, többemeletes szórakoztató központja, például a Taitónak. Bár erősen kazuár hülyeségekbe is bele lehet futni, a képen látható épület alsó szintjét például szinte csak olyan automaták foglalják el, amikből karral lehet plüsállatot kihalászni.
A Segának is van hasonló épülete:
De az összes játékbarlang közül nekem ez tetszett a legjobban. Super Potato (azaz Szuperkrumpli) a neve, van honlapja is (amihez sok szerencsét kívánok). Az épület felső három emeletét foglalja el, és csak játékrégiségekkel foglalkozik - hardverrel és szoftverrel is.
Apró jelekből a japánul nem tudók is levehetik, hogy odabent valami nagy finomság van.
A boltban elég szűkös a hely, és általában tömve van, szóval fotózni elég nehéz volt. De az látszik, hogy minden négyzetcentiméteren valami megcsodálható (és általában meg is vehető) retrocsoda található. Persze főleg japán cuccok, Nintendo, Sega, Sony dolgai.
Néhány játékot és gépet ki is lehet próbálni, például a Nintendo legnagyobb bukását, az igazi 3D grafikát ígérő Virtual Boyt. (A nézőkében kb. ezt látni.)
Egy NES-t (leánykori nevén: Family Computert) már 3654 jenért hozzávágnak az emberhez. Japánban ugye az elmúlt évben volt némi gazdasági unortodoxia, aminek következtében nagyjából 2,2-es szorzóval kell számolni (tavály még simán 3 fölött volt ez a szám). Szóval kb. nyolcezer forintért kapsz egy Famicomot.
A Sega Saturn már kicsit drágább, 4980 jen (kb. 11 ezer forint).
4179 jenből (kb. 9100 forintból) megvan egy Dreamcast, kontrollerestül.
Ezért a cuki, dizájnjában a Game&Watch sorozatot idéző GameBoy Micróért már 19800 jent (több mint 43000 forintot) kell perkálni. Azért ennyit, mert a doboz bontatlan, tehát zsírúj termékről van szó.
Persze játékok is vannak dögivel, szinte mozdulni sem lehet tőlük.
A legsikeresebb magyar fejlesztésű játékot, az Ecco the Dolphint állapottól függően 100-200 jenért (220-440 forintért) már hozzávágják bárkihez.
De az igazi ritkaságokat persze meg kell fizetni. A WWF Raw Mega Drive-verziója már kisebb vagyon (88 ezer jen, azaz majdnem 200 ezer forint).
Csak két emeleten árulnak játékokat és gépeket, a legfelső emeleten játékterem található pénzbedobós gépekkel. Az itteni fotók a fényviszonyok miatt elég szarok lettek, sorry.
Minden második gépen valamelyik Street Fighter ment.
De azért akadtak más ismerős nevek is. (Ezt Tyler kedvéért fotóztam.)
Néhány videojátékkal kombinált nyerőgép is akadt, a fiatalok kapudrogja a pacsinkóhoz (a flipper és a félkarú rabló pénzért vett golyókkal játszott, furcsa mutációja).
Voltak olyan játékok is, amik egyáltalán nem voltak ismerősek:
És persze olyanok, amiket ezer méterről is kiszúrok. (Tényleg, a Bomberman hogyhogy nem volt még a Heti retróban?)
Szóval ha Tokióban jártok, a Super Potato kötelező program. Búcsúzóul pedig még egy akihabarai kirakat:
aa
Utolsó kommentek