Az NPD piackutató cég évről évre közzéteszi az amerikai játékpiacra vonatkozó éves jelentéseit (a legutóbbi zanzáját lásd itt), bár ezek egyre kevésbé megbízhatóak, mert nem számolnak csomó tényezővel, például sem az online terjesztéssel, sem a közösségi oldalak játékaival. Pedig mindkettőben nagy pénz van - éppen a héten írta meg Hancu, hogy a Steam valószínűleg egy népesebb ország éves GDP-jét hozta össze a Valve-nak, most pedig a Facebook-os játékokról lesz szó.

És rögtön le kell szögezni, hogy az alábbiak nem hivatalos számokon alapulnak (a Zynga meg a többi hasonló cég ugyanis titkolja, hogy mennyi pénzt termelnek a játékai), hanem színtiszta spekuláció, amit az IGN végzett. A neves játékportál két felmérésből indult ki. Az egyik az NPD egy nemrég készült kutatása, amely szerint minden tizedik, Facebook-játékokkal szórakozó embert pénzt is költ ezekre a játékokra. A másik a SocialGold nevű, mikrotraknzakciókra szakosodott elemzőcég tanulmánya, ami azt állapította meg, hogy a fizető Facebook-játékosok átlagosan 55 dollárt költenek egy játékra, amíg meg nem unják azt (ez az úgynevezett life-time value, LTV). És mivel a Facebook-játékok aktuális sikerlistája nyilvános - beleértve azt, hogy mennyien játszanak velük -, az IGN szépen kiszámolgatta, hogy a játékosbázis alapján mennyi fizető kuncsaftjuk lehet a legnépszerűbb Facebook-játékoknak, és hogy mennyi pénzt költhetnek. Az eredmény a lenti, finoman szólva is megdöbbentő grafikon 2010 legsikeresebb játékairól.

Az ábrában a játékosok számát a legközelebbi félmillióra, a zsét a legközelebbi ötvenmillióra kerekítették, a Facebook-játékoknál csak a fizetős és aktív játékosokkal számoltak (vagyis igen, a Cityville-nek nagyjából 100 millió aktív játékosa van a legutóbbi adatok szerint). Bele lehet kötni pár ponton a grafikonba (például a Facebook-játékok esetében LTV-vel számol, a hagyományos játékoknál pedig csak az alapjáték árával, pedig az LTV-jük ezeknek magasabb lehet a dlc-k miatt), de azt azért elhihetjük neki, hogy a legkattintottabb Facebook-játékok kiadói nagyságrendileg annyit akaszthatnak, mint a hagyományos sikerjátékok készítői. Vagy akár még többet, hiszen egy virtuális őstermelő-szimulátor fejlesztési költségei nyilván nincsenek pariban egy Halo Reach-ével.