IDDQD

Üdv az E3-ról! És ezt nem én mondom, hanem Markus Persson alias Notch, aki egy Minecraft nevű jelentéktelen kis indie játékot készített, biztosan senki nem hallott még róla:

Aki a laza 14 év várakozás után már nem bírja ki a megjelenésig hátralevő egy hetet, és nincsenek erkölcsi aggályai a warezolással kapcsolatban, már futhat is a torrentoldalak irányába nagy sebességgel, mert pár órája kikerült a netre a Duke Nukem Forever kalózverziója. Persze különféle fake verziók már hetek óta keringenek a fájlcserélőkön, úgy tűnik, egyesek számára sosem tűnik el a humorfaktora annak, hogy generál egy random bazinagy fájlt, átnevezi az éppen aktuális slágerfilm/játék/akármi nevére, és belógatja csalinak torrentre. 

A mostani verzió azonban valódinak tűnik, az Xbox360-as verzió az, 6,8 giga. És az első kósza vélemények egybevágnak a demóra érkezett reakciókkal, miszerint meh. Persze ilyen szinten talán a Baljós árnyak óta semmi nem volt behypeolva a szórakoztatóiparban, szóval a vérmesebb rajongók elvárásai nyilván irreálisan magasak és kielégíthetetlenek. No sebaj, a magunk részéről azt az egy hetet már fél lábon is kibírjuk.

Az utóbbi évek divatjának megfelelően már a show megnyitása előtt külön kis konferenciát tartott az összes nagyobb cég, amin bemutatták, mit lehet majd másnaptól megint megnézni élőben. Önkényes, és jó hosszú válogatás jön friss trailerekből és ingame mozikból, aztán majd bejelentkezik előbb-utóbb Stöki is a helyszínről, ahol éppen maláj kurvák seggéről szívja a kokaint a jacuzziban keményen dolgozik.

Khm, hát azt a na erre jó frázist most már igen sokszor elsütöttük, de mit lehet tenni, ha már megint egy elképesztően ötletes trükkel találkoztunk. A Microsoft mozgásérzékelőjét egy portugál fiatalember, bizonyos Luis Carlos Inácio de Matos önjáró, és a gazdit hűségesen követő bevásárlókocsiban használja fel. Ami elsőre persze tök felesleges kényelmi marhaságnak tűnik - de ugyanígy gondolnánk mozgássérültként, tolókocsiba kényszerítve is?

wi-GO Project from Luis de Matos on Vimeo.

Méghozzá rajzfilm, egész estés, és a Paramount szerződött le a leghíresebb gémer képregény rajzolóival. Ők meg tudhatnak egy s mást a rajzfilmekről, mint a Dreamworks filmjeinek forgalmazója.

A Penny Arcade Comics 12 éve fut, és a két alkotó, Jerry Holkind (szöveg) és Mike Krahulik (rajz) alteregóinak, Gabe-nek és Tychónak a kalandjairól szól a videojátékok világában. A film nem ezt fogja feldolgozni (kicsit bonyolult is lenne másfél órás sztorit keríteni a háromkockás, nem egybefüggő minisztorikból), hanem az egyik mellékágat, a The New Kidet. Egyéb részletet egyelőre nem tudunk, csak a forgatókönvíró személye ismert: Gary Whitta, a PC Gamer magazin volt főszerkesztője, aki Hollywoodban a Book of Eli írójaként mutatkozott be.

Lépjük át elegánsan az adekvát választ, miszerint a Pirate Bayen; az IGN ugyanis összerakott egy remek kis összeállítást arról, hogy melyik országokban drágák, és hol olcsók a videojátékok. Miután minden helyi árat amerikai dollárra váltotta, az jött ki, hogy szinte minden esetben az USA a legolcsóbb, és az ausztrál gémerek vannak leginkább szopóágon. Viszont Magyarországra nem tér ki a felmérés (igaz, van benne olyan, hogy EU, aminek az árait meg nem mondom, honnan vették). Ezt most pótoljuk, a magyar árakat úgy hoztuk ki, hogy az 576 és a CD Galaxis árai közül vettük az olcsóbbat.

Vadiúj multiplatform konzolos játék kategória, a magyar ár 13990, ami dollárra visszafordítva 77,50, középmezőny, az EU-s ár fölött picivel.

Pécés játék kategóriában a Portal 2 itthon 9990-ért szerezhető be, ez 55,3 dollár, azaz harmadik hely az észak-amerikaiak mögött. Itt érdemes ránézni a Steamre is, ahol az ár most 37,99 euró, ami dollárban 55,5, szinte pontosan annyi, mint nálunk a boltban. Az ausztrál árnak meg valamivel több mint a fele.

Harmadik menet, nintendós belső fejlesztésű játék kategória, Super Mario Galaxy 2. Na , itt pont belefutottunk egy akcióba 12999-ért, ami kerek 72 dollárnak felel meg, de ez is rosszabb helyre elég csak, mint az előző kettő volt. Ha a nemakciós 14999-cel számolunk (ennyibe kerül az első rész), az eredmény 83,1 dollár.

A 3rd party Wii játék kategória jön, érdemes megfigyelni, hogy Amerikában alig változik az ár a Marióhoz képest, máshol meg akár 20-30 dollárt is. Nálunk 9999 pénz szerepel az árcédulán, az 55,4 dollár, visszakerültünk a legolcsóbbak közé.

A Nintendo 3DS jön, a Street Fighter aktuális részével, itthon 11999 az ár, azaz 66,5 dollár, megint a mezőny utolsó harmadában vagyunk.

Végül a PSP-t a Dissidia 012 képviseli, a hazai 9999-es ár megint csak 55,4 dollárt tesz ki, ami a negyedik helyre elég.

A tanulság? Nagyjából az EU-s árakat tartják az itthoni játékboltok, az amerikai beszerzés esetenként megfontolandó, a brit, vagy nyugat-európai nem igazán. Legalábbis a szúrópróba szerint.

Ez volt a kedvenc kérdésem tavaly, amit javasoltatok, amikor kértelek benneteket, hogy adjatok ötleteket, az E3-as booth babe-ekkel (azaz a standoknál álldogáló csini csajokkal) készítendő interjúimhoz.

Aztán jó pár kérdést fel is tettem az utamba akadó, jobb sorsra érdemes hölgyeknek, elég vidám dolgok sültek ki ebből. Jövő héten megint E3, holnap indulok, hogy idejében odaérjek a nulladik napi sajtótájékoztatókra, de reményeim szerint megint bele fog férni az időmbe pár IDDQD-sen idétlen poszt vagy videó, esetleg booth babe-interjú. Szóval ha valakiben maradt még kérdés tavalyról, ne tartsa magában.

A játékcsajrovat most kivételesen nem poligon-, hanem hús-vér alannyal jelentkezik. Ő Kayo Satoh, Japánban elképesztő népszerűségnek örvendő médiaszemélyiség és modell. Mellékesen Japán egyik legjobb Street Fighter-harcosa. Ezen a videón például a világ első számú SF-játékosának tartott Daigo Umehera száját keni el, élő egyenesben egy tévéműsorban:

A 23 éves Kayo egyébként Kayopolice néven játszik, szinte kizárólag klasszikus, játéktermi stílusú verekedős játékokat, amiknek Japánban máig óriási kultuszuk van. A Street Fighter mellett a másik nagy kedvence a Tekken, meg a cosplayezés. Mivel tök hitelesen adja a gémer jócsajt, rendszeresen szerepeltetik játékok reklámhadjárataiban, legutóbb például a Bayonetta arca volt. Vagy hát izé, inkább a segge, ha már abból indulunk ki, hogy mit vesz észre először azon a borítón a férfiember. És akkor lássunk is pár fotót.

Celtic fedőnevű kommentelőnknek köszönjük a következő marhaságot (via HUP). Én azt hittem, hogy az url-ben játszható játék után már nem tudnak semmivel meglepni, de tévedtem. Itt vannak a... faviconban játszható játékok! És rögtön három! Favicon Pong:

Favicon autóverseny:

Te hány videojátékos utalást fedezel fel a Goldfish új videoklipjében, a We come togetherben?

Goldfish - We Come Together (OFFICIAL) from Goldfish live on Vimeo.

A San Diego-i Fanimecon 2011 animetalálkozó cosplayversenyének abszolút győztese következik, nagyon nem is lehet mit hozzáfűzni, én kicsit vártam a repulsive gel megjelenését a végén, de ne legyünk telhetetlenek.

Hevesebb vérmérsékletű játékosok készíthetik a "Bobby Kotick monnyonle!" feliratú transzparenseket, az Activision meglépte azt, amire eddig mindenki úgy gondolt, hogy "áh, csak nem": azaz a Modern Warfare 3-mal egy időben jön a havidíjas Call of Duty szolgáltatáscsomag, az Elite. A Wall Street Journal értesülései szerint a havidíj várhatóan olcsóbb lesz, mint a Netflixé (ami 8 dollár), sőt, a rendszernek lesznek ingyen elérhető részei is, de az igazán érdekes lehetőségek nyilván a pénzesek lesznek benne.

A COD Elite-ben lesz egy Facebook-szerű közösségi izé, machinimakészítési segédletek, mindenféle statisztika meg teljesítményelemző cucc multihoz, rendszeres frissítések, új pályák, minikiegészítők. Vagyis valami olyasmi, mint a Steam vagy a Battle.net, csak ezek ugye ingyen vannak. Hogy megcsinálják-e úgy, hogy konkrét játékbeli előnyöket jelent a fizetés az ingyenes játékosokkal szembeni meccseken, egyelőre nem tudni. Meg azt se, hogy mekkora sikere lesz, de ha a MW3 vásárlói közül csak minden századik nevez be rá, az már nem rossz kezdet a cégnek. Az első reakció a hardcore-abb játékosréteg felől nyilván a rettenetes anyázás lesz, aztán majd kiderül, mi történik, amikor véget ér a "tüntetnek majd egy pár napig aztán hazamennek" időszaka.

Ezzel eljutottunk addig, hogy extrém esetben egy MW3-játékos négyszer fizet a játékért: egyszer amikor megveszi a boltban, egyszer az internetelőfizetésért, ami kell a multihoz, egyszer az Xbox Live-ért ami szintén, és egyszer a CoD Elite-ért.

Mondjuk a beharangozó videó jól lett összerakva, ahhoz nem fér kétség.

Oké, kicsit magas labda nyugati szemmel nézve totál nemnormális japán játékokról posztolgatni, de ez most tényleg kiütötte a biztosítékot. Pedig nincs benne semmi csápos-szörnyes mangapornó meg hasonlók, csak egy sima lóverseny. Oké, a "sima" kis túlzás volt:

Japánban a lóverseny egyébként iszonyú népszerű, évente 21 ezer futam van az ország 30 hivatalos lóversenypályáján. A versenyeket szervező JRA már a harmadik webes játékot adja ki a lóverseny népszerűsítésére, na ebből, a Japan World Cup 3-ból való a két videó. Fogadni kell benne, nem versenyezni. Ha valaki képes addig klikkolgatni japán menüpontokra, míg elindul a verseny, akár ki is próbálhatja.

Emlékszünk arra, amikor az MTV valódi rocksztárokat kért meg, hogy tekerjenek egy sort a Guitar Heróval? Na, a G4TV ezt az ötletet vitte kicsit tovább, amikor egy LAPD gyilkossági osztályán bő húsz éve szolgáló nyomozót ültetett az LA Noire elé (ez ugye az a nyomozós játék, amiben a tanúk és gyanúsítottak kihallgatásakor az egészen meghökkentő mimika-szimuláció alapján kell megválogatnunk a kérdéseinket, és kideríteni, hazudik-e az illető).

A biztos úr igen vicces dolgokat mond, a tipikus Dr. House-os "mindenki hazudik"-tól a játékban hirtelen kitört lövöldözésre reagáló unott "ja, mindig ez történik"-ig. Többet nem is spoilerezek, érdemes végignézni:

Annyira szürreális és durva sztorit közölt a Guardian, amilyet csak az élet tud írni. A lapnak beszélt egy 54 éves férfi, aki 2004-től három évet töltött egy Kína északkeleti részén levő börtönben. A nyilatkozó nevét persze nem árulja el a cikk, csak annyit, hogy korábban börtönőr volt, mielőtt a rács másik oldalára küldték volna. Hároméves büntetését azzal érdemelte ki, hogy megelégelve a lakóhelyén tapasztalt korrupciót, „illegális aláírásgyűjtésbe” kezdett.

A férfit, akit a cikk csak Liunak nevez, embertelen körülmények között tartották, Kínában a börtön ugyanis többnyire munkatábort is jelent: Liunak nappal néha bányában kellett követ törnie vagy ásnia, máskor evőpálcikákat faragnia egész nap, de volt olyan is, hogy autóüléshuzatokat szabott és varrt. Amikor pedig éppen nem dolgoztatták, átnevelő kurzusokon vett részt, ahol a kínai kommunista propagandaanyagokat kellett megtanulnia.