IDDQD

Különböző játékkiállításokról, videojátékokkal foglalkozó tárlatokról szóló hírből találni hazai és külföldi példát is, azonban az, amire az amerikai Smithsonian Intézet készül, az átlagos vállalkozásoknál egy fokkal komolyabbnak tűnik. A 2012-re ígért kiállítás lesz "az első, ami átfogó képet nyújt majd a videojátékról, mint művészeti ágról", és ebben nemcsak az ingame videók, a készítőkkel készített interjúk vagy a különböző platformok evolúcióját bemutató termek állnak majd rendelkezésre (a mostani tervek szerint az Atari VCS-től a Playstation 3-ig mindent megmutatnak, aminek csak köze volt valaha a színes képpontok mozgatásához, de a 2012-es dátum miatt még az sem lehetetlen, hogy a konzolok következő generációjának képviselői is bekerülhetnek a látnivalók közé), de a kiállított gépek közül jó néhányat kipróbálható, használható állapotban bocsátanak majd a látogatók rendelkezésére. Bár egy ilyen téma tökéletes alapanyag, nem lehetetlen, hogy a kiállítás szervezői kevésbé járatosak benne, mint a majdani látogatók, de a Smithsonian igyekszik elkerülni azt, hogy a 2012. márciusában tervezett megnyitón kárörvendő kockaseregek tegyenek megjegyzéseket a különböző installációk valódi jelentőségére: a hivatalos közleményben arra kérik a játékosokat, hogy a saját szakértelmükkel és gyűjteményükkel segítsék a The Art of Video Games elnevezésű kiállítás leendő sikerét.


 

Érdekes taktika kezd kirajzolódni a játékkiadók között: egy olyan megoldás, ami nem túl invazív, viszont bizonyos fokig gátat vethet a warezolásnak; és mellékesen belerűg egyet a kiadók felől szintén aljas rablásnak számító használtjáték-kereskedelembe is. Bár pár hasonló játék volt már, de a pár napja a boltokba került Saboteur esetében a leglátványosabb a dolog.

Na de miről is van itt szó? Nem másolásvédelemről és hasonlókról; meztelen női melleket kap, aki eredeti játékot vásárol, és fedett csöcsöket az, aki másoltan vagy használtan szerzi be a programot. Esetleg nincs netre kötve a gépe (oké, ők áldozatok; no de hát valljuk meg, ilyen még itthon se sok lehet...). A megoldás lényege az, hogy a főhős otthonaként működő - és állandóan remek sanzon-zenéket nyomató - Belle mulatóban a magukat riszáló lyányok testét zavaró ruhadarabok, stratégiai pontossággal elhelyezett tollak fedik. Ám ha beütöd azt a kódot, ami minden eredeti kópiában megtalálható, ezen zavaró dolgok eltűnnek, és a női domborulatok a maguk természetes - még ha kicsit poligonosított - formájában tűnnek fel (katt a képre).

És nem is csak mellekről van szó, hanem a kód beütése után még öltáncot is kérhetünk és egy új szerencsejáték is feltűnik a játékban! A kód természetesen csak egyszer felhasználható, igaz, a használt játékot vevők számára (valamint a havernak, akinek kölcsönadtuk) elérhető egy fizetős letöltés is. Érdekes próbálkozás, és bár azért bele lehet kötni több helyen is, legalább nem valami Starforce-szerű, akár a gépet is tönkrevágó dologról van szó.

...írja legalábbis a Yahoo Finance egyik cikke. Méghozzá a karácsonyi ajándékokról szóló összeállítás, a PS3-mal kapcsolatban. Ahogy Anne Kadet újságíró hölgy fogalmaz, "sok móka és játék, amíg az elem ki nem merül. A vetélytársaktól eltérően (akik cserélhető AA-elemeket használnak), a Sony kontrollerében nem lehet hozzáférni az elemekhez. Amikor ez kifogy, lehet egy új 55 dolláros kontrollert venni."

Ez nyilván baromság, hisz a PS3-kontrollert kábelen keresztül bármilyen USB-csatlakozón keresztül kell tölteni - de legyen, a hölgy nem volt alapos. Az igazi gáz azonban az, hogy még ideológiát is kreál a Sony számára: állítása szerint a cég ezt tudatosan, a környezet védelme érdekében, a szennyező elemek elkerülése miatt teszi. A cikk már-már fake-gyanús, például egy Isildor Buchmann nevű elemgyártó mogult is idéznek benne - de az a durva, hogy ő és a cége tényleg létezik.  Így aztán marad a tény: ez valószínűleg minden idők lerosszabbul lekutatott cikke...

Na és akkor mi van, adódik a kérdés, annyi játékból lett már (általában pusztítóan szar) film, eggyel több már igazán nem oszt, nem szoroz. Na igen, csakhogy a nálunk nem igazán népszerű, ellenben Amerikában és Japánban elképesztő kultstátuszt elért nintendós sorozatból nem Hollywoodban, vagy egyéb -woodban készül film, hanem rajongók által.

A The Hero of Time projekt 2005-ben indult, aztán leállt, 2008-ban újraindult, és úgy néz ki, hogy most végre elkészült a kétórás film, aminek a premierje a Dailymotion.com-on lesz december 14-én, vagyis jövő hétfőn (utána pedig ingyenesen letölthetővé teszik). A sztori nagyjából az N64-es Ocarina of Time történetét követi, amit a nintendómámorban fetrengő amerikai magazinok hajlamosak minden idők legjobb videojátékának kikiáltani (mások meg a legtúlértékeltebbnek).

Lássuk a legutóbbi trailert (és miközben röhögünk az effekteken, meg a díszleteken, jusson eszünkbe, hogy ez egy rajongók által, lelkesedésből összerakott film)!

Oké, a Mario-játékoknak direkt, készakarva nincs sztorija azon túl, hogy a hercegnőt meg kell menteni, a világ összevisszább, mint egy kaleidoszkóp egy különösen elborult LSD-trip alatt, de ennek ellenére milliókat megfogott az olasz vízszerelő (tudtad, hogy az első játékában még ács volt?). Egyeseket annyira, hogy nekiálltak valósággá változtatni a Gomba Királyságot. A tapétáról talán mindenki hallott, de most egy sokkal királyabb dolgot találtunk!

Egy Puerto Rico-i srác, egy bizonyos Jaime Margary nekiállt kisebb-nagyobb szobrokat készíteni a játékokban szereplő lények, power-upok alapján, méghozzá realisztikus stílusban. A kedvencünk a képen is látható Piranha Plant, de a most karácsonyra készített és az eBayen értékesített gomba is elég durva lett. Nézegessetek körül a galériájában, van pár zseniális kép...

Igaz, nem minden Mario fanart ilyen minőségű, a kíváncsiaknak itt van két link (1, 2), amelyeken megtudhatod, hogy miként is festene egy realisztikus vízszerelő, amint rendet tesz egy nyilvánvalóan drogok hatása alatt megálmodott birodalomban...

Ízelítő...

Ezzel nyilvánvaló módon mindenki százszázalékosan tisztában van, aki valaha játszott már minden videojátékok öregapjával, és úgy istenigazából megszivatta őt a randomgenerátor a blokkokkal. A Collegehumor (igen, már megint Collegehumor, most mit csináljunk ezek a szörnyű állatok folyton visszatérnek a játékos témákhoz) videójából kiderül, hogy is történik mindez. Line piece... LINE PIECE... LLLLLLLIIIIIINNNNNNNEEEEPIECEEEEEEEE!

Már amennyiben az átlaggémert most önhatalmúlag úgy definiáljuk, hogy olyan pécés játékos, akinek van Steam accountja. És azért magára valamit is adó  pécés gémernek van ilyenje. A Valve jófej módon rendszeresen közzéteszi a Steam által összeszipkázott  információkat a belogolt júzerek hardvereiről (pedig megtehetnék azt is, hogy megtartják maguknak a kincset érő infókat arról, hogy mire érdemes optimalizálni egy pécés játékot manapság). Itt a 2009. novemberi felmérés eredménye, lehet bogarászni benne, de pár érdekességet mi is kiemelünk ide.

• Windows XP a legnépszerűbb oprendszer (48%), a Vista 30%-ot bír, a Windosws 7 pedig már 20% felett van.
• 94%-nak van legalább 1 giga RAM a gépében, a 2 gigás kiépítés a legelterjedtebb (32,5%), és már majdnem 20% a 4 giga és afelettiek aránya.
• Processzorfronton 69-31 az Intel-AMD meccs állása
• Alig 20% az egymagos processzorok aránya, 57% a dualcore, és 21% a quadcore
• DX10-es videokártyák között a GeForce 8800 a legelterjedtebb, DX9-eseknél a GeForce 7600 és (shader model 3.0 alattiak között) a Radeon 9600
• A leggyakoribb képernyőfelbontás az 1280*1024, duplamonitoros rendszereknél a 2960*1050
• A Steam-júzerek legtöbbje (58%) angol nyelvi beállításokat használ, utána az orosz (hoppá, a hírhedt kalóz oroszok?), a német, a francia, a spanyol és a lengyel jön.
• A legelterjedtebb netkapcsolat két megabites, de meglepően sokan, majdnem egynegyednyien vannak 1 megabit alatt (tegyük hozzá, itt nagyon nagy, 22%-os az "unspecified" eredmények aránya)

Oké, ez nem egy kimondott forró anyag (sőt, sokszoros megabitlisz: két és fél éves), de a Mortal Kombat után egyszerűen muszáj (és köszönjük Attilának a linket) emelni valamivel a tétet. Szóval aki esetleg még nem ismerné, annak itt a világ első számú RÉSZEGSZUMÓHARCOS-SZIMULÁTORA, a Sumotori Dreams, egy magyar programozó, bizonyos Dutch Péter fejlesztése 2007-ből, mindössze 92 kilobájt az egész, innen letölthető.

Lehet hogy nincsenek feltextúrázva a modellek, de az a mozgáskultúra amit sikerült beléjük animálni, üt mint a buszkerék.

Mindig is tudtuk, hogy a CollegeHumornál állatok dolgoznak (ők csinálták ugye többek között az Aknakereső filmet és a Sims horrorfilmet), és a mostani alkotásuk is hozza a szintet. Belegondoltatok már abba, hogy a Mortal Kombat bajnokságai valójában nem is bajnokságok? Hiszen hol vannak a csoportok, a kiesők? Sub-Zerót a hatodik meccsen kell leverni, de hogyan jutott el ő addig? És ki csinálta ezt az elfuserált beosztást? Ezek az élet nagy kérdései, a válasz pedig a lenti videó.

Az angliai Derby városában online szavazást írtak ki két újonnan épült utca elnevezésére. Ez annyira nem új ötlet, emlékezhetünk még a Colbert-híd sztorijára, vagy az ISS új moduljának névadó szavazására.

A brit utcaszavazás szerencsére elkerülte az amerikai humorista és népes rajongótábora figyelmét, így a szavazatok 93 százalékát a Tomb Raider sorozat főhősnőjének, Lara Croftnak sikerült besöpörni. Ráadásul a városvezetés még csak le sem söpörheti az ötletet, ahogy Magyar Nemzeti Demokratikus Hídelnevezési Bizottság Szövetségi Központi Sóhivatalának Tanácsa tette anno, hiszen itt rendes indok van: Lara Derby városának szülötte (az első néhány TR játékot fejlesztő Core Design Derbyben dolgozott). Sőt, ahogy a Wikipedia listáját elnézem, messze a legismertebb innen származó híresség.

Mekkora királyság lehet már, amikor a buszon azt hallod, hogy „Lara Croft utca következik, az ajtók mellett kérem vigyázzanak”? Oké, ezt a metrón mondják, nem a buszon. Van Derbyben metró?

A fenti kép a Dreamhack nevű, most hétvégén Svédországban megrendezett LAN-partin készült, különösebb kommentár nem kell hozzá. A rendezvényen több mint tízezren vettek részt, és mint látni, elég sok embernek jutott gép. CS, WoW, Street Firghter IV, Starcraft, Warcraft III, QuakeWorld, Quake Live, Tekken 6, Guitar Hero 5, Call of Duty: Modern Warfare 2, FIFA 09, R.U.S.E., Trackmania Nations Forever, Team Fortress 2, Smash, Left 4 Dead – ez volt a menü. Még több kép a partiról itt.

(via Gizmodo)

Aránylag ismert sztori, hogy az Oscar-díjas színész, Robin Williams óriási gamer, a Warcraft 3-ról a Day of Defeatig és a Battlefield 2-ig mindennel nyomult a maga idejében. A minap a Jimmy Fallon Show vendége volt, és ebben arról mesélt, hogy mostanában a Call of Dutyra kattant rá, csak rohadtul idegesíti, amikor random 10 éves kiscsávók lövik halomra és még ki is röhögik.

Pluszban elmeséli a nem annyira közismert sztorit arról is, hogy a lányát, Zelda Williamst a híres Nintendós játék címszereplőjéről, Zelda hercegnőről nevezte el (a csaj egy interjúban már hivatkozott erre pár éve egyébként, szóval ha csak poén, elég jó fel van építve), mondjuk tiszta szerencse, hogy húsz éve nem éppen a Last Ninja volt hősünk kedvenc játéka, mert szegény lányt biztos csúfolták volna az iskolában, ha Kunitoki Williams a neve.

A klikk mögött egy képet is mutatunk Zeldáról, kizárólak nőbuziknak (az IDDQD első saját fejlesztésű közösségi szlengkifejezése!).

A múlt hét végén a dél-koreai Busanban megrendezett G-Star játékshow-ról kitessékeltek két booth babe-et, azaz hoszteszlányt, mert túlságosan lengén voltak öltözve. A hölgyek az Ncsoft kiadó Blade & Soul című MMORPG-jét népszerűsítették, de a szervezőknek nem tetszett, hogy az egyik lány túlságosan kitette a melleit, a másiknak pedig a csípőjét nem takarta eléggé a ruha. Bár a booth babe-ség lényege, hogy szexisen kell öltözni, hogy minél több csorgó nyálú alfanörd gyűljön a játék standja köré, Dél-Koreában nem kezelik olyan elnézően a jelenséget, mint a dekadens nyugaton. A G-Staron például a látogató korát a karszalaggal is jelzik, és egy 12 éves gyerek nem mehet a csak 15 éven felülieknek szóló játékokat bemutató standokhoz (például a Starcraft 2 standjához). A booth babe-eknek pedig a szervezők külön szabályokban fektetik le az illő öltözetet – eszerint tilos bikinit vagy más, intim testrészeket kifejező ruhadarabot viselni, a csípőnek fedettnek kell lennie és a hát legalább egyharmadát is el kell fedni. A szervezők azt is kilátásba helyezték, hogy a szabályokat be nem tartó standoknál egyszerűen levágják az áramot, úgyhogy az Ncsoftnak nem sok választása maradt: hazaküldték a két csajt. Képek a hölgyekről ugrás után, és különösebb kommentár nélkül néhány shot és artwork a Blade & Soulból.

Modern világban élünk, ez nem is lehet kétséges. Vagy ha nem is mi, de a nyugatabbra levők mindenképpen. Három példát is hoznánk rá, hogy miként váltak a konzolok teljesen elfogadottá Amerikában és az Egyesült Királyságban. Az első a GCHQ nevű szervezethez kötődik, amely reklámokkal árasztotta el az európai Xbox Live felületet. Ez persze önmagában még nem akkora szám, de ha tudjuk, hogy ez az a kormányzati szerv, amelyik az MI5-ot és az MI6-et is felügyeli és irányítja, már furcsább a dolog. Igaz, az indoklás ("a felvételi kritériumrendszer sok Xboxon kipróbálható játékban is csiszolható; ilyen a gyors gondolkodás, a problémamegoldás és a csapatjáték") nem kicsit bullshit-szagú, de végülis mindegy: az Xbox Live főmenüjében egy remekül megalkotott látványvilágú videó várja az érdeklődőket. És legalább ha bejön a dolog, akkor lesznek ügynökök, akik egy zombiinvázió bekövetkeztekor sem beszari módon menekülnek, hanem shotgunt és láncfűrészt ragadva, igazi férfiként állnak helyt a frontvonalon!

Második hírünk már New Yorkból származik, ahol a gyanús nevű Empire 2.0 programon keresztül megpróbálják webkettessé tenni a bürkokrata-rendszert. A gyors információáramlás érdekében a vezetők Twitteren adják ki a "napiparancsokat", 15.000 állami alkalmazott már a LinkedIn rendszerén keresztül kommunikálhat egymással, figyelik a Facebookot potenciális öngyilkosok után kutatva és a Second Life-ban toboroztak önkénteseket katasztrófák esetére. Na de mi nem ezek miatt írunk, hanem azért, mertaz Empire 2.0 egyik fontos eleme az is, hogy az Xbox 360 és a PS3 online rendszerein (a Wii-t is említi a forrás, de ott nincs ilyen könnyen használható üzenőrendszer) keresztül értesítik a játékosokat a fontos és sürgős eseményekről, mondjuk riasztásokat kiküldve. Az más más kérdés, hogy Pistike majd abbahagyja-e a Modern Warfare 2-t csak azért, mert valahol nem messze felrobbantottak egy metróállomást...

Hancu korábban már megírta, hogy a pedofilvadászok is nagy tételben vásárolnak PS3-akat, de most már a légierőnek is kellenek ezek a gépek. Egy szuperszámítógép összehozása érdekében 2200 PS3-ra adott le megrendelést a légierő, a kétmillió dolláros projekt célja egy olcsónak számító szuperszámítógép létrehozása szimulációs célzatokkal. A PS3 természetesen nem a Blu-ray lejátszási vagy jó grafikus képességei miatt kell, hanem a gépet működtető hétmagos processzor, a Cell miatt. Ez ugyanis igen penge a bonyolult, számításigényes feladatok végrehajtásában (az IBM is Cell procikból rakja össze saját szuperszámítógépeit, igaz, azért nem ugyanolyanokból...), főleg, ha több ezret kötnek össze.

Először is nyilván adja magát a kérdés: kicsoda-micsoda az a Game Informer? Röviden: a világ első számú gamer magazinja, 3,5 millió olvasóval havonta. Ami mocskosul sok, több mint a Playboy, a Sports Illustrated, a Newsweek vagy a Cosmopolitan amerikai kiadásáé. Persze van a dologban egy kis trükk: a lapot a GameStop, a legnagyobb amerikai játékbolt-hálózat adja ki, és ajándék előfizetést ad gyakorlatilag mindenkinek, aki betéved a lánc valamelyik boltjába, és vesz valamit (ebből van a 3 milliós előfizetői tábor).

Akárhogy is, a GI komoly tényező a játékiparban, minden egyes címlapjukon ott a world exclusive plecsni vagy három-négy cím mellett, és szinte minden nagyobb játékról egy hónappal az egész világ előtt írnak. És ez most nem hasraütés volt, az Oblivion producere mesélte egyszer nekem, hogy ez a több hetes hírzárlat és exkluzivitás az ára a címlapsztorinak, és kimondhatatlanul boldog volt, hogy a játéka címlapot kapott. (Egyébként az is érdekes, hogy a review-szekció, vagyis a tesztek és értékelések rész szinte alig létezik, az előzeteseken és helyszíni riportokon van a hangsúly - de erről a trendről talán majd egyszer egy másik postban értekezünk inkább.)

No, a lényeg, hogy a magazinnak most jelent meg a 200. száma, és ennek alkalmából egy rövid (dehogy rövid, 20 perces) videóban beleshetünk a raktárukba, ahol az 1991 óta felgyűlt összes videojátékot tartják. Mit mondjak, elég impresszív egy gyűjtemény, összesen 11719 játék 35 platformra.

(Érdemes kivárni, míg betölti a teljes videót, mert HD meg minden más baja is van, és hajlamos szaggatni. Vagy elfáradni ide, ha sehogy nem akarna menni a beágyazott verzió.)