IDDQD

Én leszek az utolsó, akinek hiányzik majd az, hogy horogkeresztet rajzoljanak bármire is, de azért az mindig vicces, mikor az igazolható helyekről is hiányzik. Mármint a történelmileg igazolható helyekről, nem pártnagygyűlésekről, vagy ilyesmi. Szóval például szerintem attól nem jön vissza Hitler, ha mondjuk horogkereszt van a makettrepülőhöz adott levonón, vagy ha a második világháborús hagyományőrzők nyilaskeresztes karszalagban masíroznak valami kapcsolódó ünnepen.

Az sem zavart volna, ha a május 20-án megjelenő, új Wolfensteint hirdető plakátokra került volna horogkereszt, de bizony nem került, mert a forgalmazó a kiadó (amúgy tökéletesen érthetően) úgy döntött, hogy inkább nem kockáztatja a milliós büntetést. Az egyik horogkereszt a Big Ben oldalán lenne, a másik meg a középső katona mellkasán, a páncélon. Természetesen a játékban ott lesz, szóval akit kellemetlenül érint, hogy egy, a nácikról is szóló videójátékban nácikkal kapcsolatos jelek is lesznek, az kapaszkodjon meg erősen mindenben, ami stabil és szent.

Azért mondjuk nagy szerencse, hogy a Panzer General nem most jelenik meg. Pedig ha azt még a Heineken is megszponzorálná, hejj, micsoda plakát lehetne belőle!

UPDATE: Na, de mielőtt nagyon messzire szaladnánk a következtetésekkel arról, hogy akkor pontosan melyik háttérhatalom keze is van a dologban: nem sokkal ezelőtt volt egy olyan sztori, hogy a Warner nem engedte forgalomba itthon az Injustice GOTY-változatát, mert volt benne egy dlc, amiben sarló-kalapács volt látható. Ez igazából akkor lesz furcsa, ha megnézzük, mi van az alapjáték Red Son Edition nevű, fémdobozos, itthon is megjelent változatán: vörös csillag. Ki tudja, hány kölyökdelfin halt meg emiatt a világon!

Elment a svájci zseni, akinek az Alient köszönhetjük – meg még sok mindent A lény szörnyétől a Korn frontemberének mikrofonállványáig. És két videojátékban is közreműködött, emlékezzünk meg ezekről: az 1992-es Dark Seedről és három évvel későbbi folytatásáról van szó.

Mindkét játék point-and-click kaland, de nem a vicces fajtából. Kőkemény pszichológiai horror, fontos szerepet kap benne egy párhuzamos univerzum, aminek lakói megpróbálnak betüremkedni a világunkba. Ennek, a játék által egyszerűen csak Sötét Világnak nevezett – párhuzamos univerzumnak a látványterveit készítette el H.R. Giger.

(Elnézést.)

A Dán Geodata Ügynökség gondolt egy nagyot, és egész Dániát megépítette Minecraftban. A végeredmény a játék egyik legnagyobb világa lett, nagyjából 4000 milliárd kis kockából épül fel, és 1 terabájt adatot foglal. Persze a készítők nem egyenként hordták össze a virtuális téglákat: a digitális Dánia az ügynökség 3D domborzati modellje alapján készült. Innen letölthető az egész.

Eredetileg iskolai szemléltető projektnek szánták, és hogy idióta trollok ne tudják lerombolni, letiltották a dinamithasználatot a Minecraft-országban. Viszont elfelejtették letiltani a "TNT-t szállító csille" elemet, és ezt pár troll észrevette. A földdel tettek egyenlővé pár régiót, például a virtuális Koppenhágába is alaposan belerondítottak. Egy, a Redditre felkerült kép tanúsága szerint a pusztítók amerikai zászlókat és tankokat emeltek a romokon.

Még időben szólunk: május 17-18-án lesz Szegeden az 5. Szegedi retro számítógép, video- és kvarcjáték-kiállítás. A helyszín a Szent-Györgyi Albert Agóra a Kálvária sugárút 23. szám alatt, a tavalyi kiállításhoz hasonlóan több száz kiállított, és több tucatnyi kipróbálható géppel várnak mindenkit a 70-es, 80-as és 90-es évekből.

A belépő sem vészes (felnőtt 800 pénz, gyerek/nyugdíjas 600, a családi - 2 felnőtt és max. 3 gyerek - pedig 2500), de a jeggyel megtekinthető két másik tárlat is, az Informatika Történeti Kiállítás és a Látványlabor.

További infók a fenti plakáton, esetleg a rendezvény Facebook-oldalán vagy a szervezők honlapján.

Régen volt Játékvadászat, pedig tucatszám állnak hozzá a levelek a postaládámban. Legutóbb nem sikerült megfejteni a keresett játékot, talán most több szerencsénk lesz. Most p44 fedőnevű olvasónk keres egy régi autós cuccot:

Egy régi, PC-s, DOS-os játékot keresek. Nem emlékszem se a nevére, se a kiadójára, 1992-ben kaptam kölcsön, nagyfloppin. Akkor még CGA monitorom volt, és azon elfutott, de nem tudom, hogy EGA vagy VGA grafikája is lett volna-e.

A játék maga a jeep.bat-tal indult. Egy Jeep Wranglert kellett vezetni, külső nézetből. Jobb hátulról-fölülről, kb. 45 fokos szögben látszott az autó, és háromféle akadályon kellett átmászni vele (vizesgödör, farönk, szikladarab), melyekből rengeteg volt az úttesten. Az autó orra a monitor jobb felső sarka felé állt s a pálya is arra haladt, mindig nyílegyenesen, kanyar nélkül. A lényege a játéknak nem az akadályok kikerülése volt, hanem hogy minél többe belemenjél / átmenj rajta., ehhez a pályán jobbra-balra kellett sasszézni a kocsival.

Az biztos, hogy nem a 4x4 Off Road Racing volt.

Én autós-repülős játékokban sosem voltam jó, szóval lövésem sincs, melyik lehet ez, de elég sok támpont van ahhoz, hogy meglegyen. Közösség, help!

És a játékok, amiket még mindig keresünk a rovatban:

• Hóemberes-denevéres platformer
• Űrhajós-árokbanlövöldözős a korai nyolcvanas évekből
• Fantasy beat'em um manóféle emberkével
• És a Szent Grál: egy lövöldözős-bunyós játék az Akadémia presszóból

Lucasarts-kalandjáték-rajongók biztosan akadnak errefelé, de talán Joss Whedon hívei közül is akad néhány. Jómagam whedonista vagyok, a Fireflyt évente újranézem, a Dollhouse-t is bírtam, és a Buffyt is eléggé élveztem úgy az ötödik évadig. És persze a Lucasarts-kalandokat is bírom, szóval a lenti képeket éppen nekem készítették.

Az alkotó egy brit grafikus, Andrew Scaife, aki blogján közölte a képeket, bemutatva, milyen lenne Buffy, ha a Lucasarts kalandjátékot csinált volna belőle a kilencvenes évek elején. Persze láttunk már ilyen pixel artokat - a blogban is volt pixel-Indiana Jones és pixel-Star Wars is -, de Scaife képei nagyon sok odafigyelésről tanúskodnak. Minden évadból egy részhez készített illusztrációt, és a tárgylistában levő tárgyak sem a véletlen művei. Igazi csemege a rajongóknak.

Grath cimbi Tumblr-oldalán futottam bele, aztán Facebookon is szembejött a lenti hirdetés, ami állítólag egy 1981-es Atari-reklám. A vak Stevie Wonder hirdeti rajta az Atari 2600-at, hogyaszongya: "Ha tudnék videojátékokkal játszani, tutira az Atarit választanám!" Nem éppen politikailag korrekt, de hihető, hogy 1981-ben ez még belefért.

Playit, Könyvfesztivál és egyéb teendők után vasárnap este csak eljutok a hétvége nagy híréhez: igaz a játékipar talán legnagyobb legendája, az Atari 1983 környékén tényleg eladatlan videojátékoknak ásott tömegsírokat az új-mexikói sivatagban.

Mint már a blogban korábban megírtam (Tyler meg bővebben az Indexre hegesztett tavaly egy remek cikket), ez volt a Nagy Videojátékkrach egyik epizódja. A hetvenes évek végére az Atari nagyon sikeres cég volt, részben az Atari 2600-as otthoni konzolgép révén (ami olcsó volt, de aránylag drágán árulták rá a szoftvereket). Viszont ugyanekkorra megjelent a konkurencia (például az Atariból kivált pár ember alapította Activision), és hamarosan túltermelési válság alakult ki – ráadásul az otthoni számítógépek is helyet követeltek azon a piacon, amin eleve túl sok konzolgyártó próbált osztozni.

Jött az Apple II, a Commodore VIC-20, a ZX Spectrum, a C64, miközben ataris szutyok „sikerjátékok” rengették meg a vásárlói bizalmat. Ahogy nőtt a piacon a túlkínálat, úgy csökkent átmenetileg a kereslet, aminek katasztrofális eredménye volt. És itt jutunk el a legendához: állítólag az Atari az új-mexikói sivatagban temette el ezerszám (sőt, milliószám) az eladatlan játékokat, főleg a Pac-Man borzalmas Atari 2600-verzióját, és persze a hírhedt E.T.-t.

Bár az Atari soha nem erősítette meg a sztorit, az „állítólag”-ot tegnap óta el lehet felejteni: Alamogordo városa mellett munkagépekkel bontották meg a talajt, és meggyőző bizonyítékok kerültek elő bontatlan játékok formájában – írja a Verge. A munkálatokat a Microsoft Xbox-részlege szervezte és pénzelte, a cég ugyanis dokumentumfilmet forgat a játékipar több évtizedes diadalmenetéről, aminek részeként természetesen nem hallgatnák el a nagy krachot sem. A film jövőre fog megjelenni, és várhatóan először Xbox 360- és Xbox One-tulajdonosok élvezhetik, mert a Microsoft a konzol médiaközpontosítása felé akar még jobban elmozdulni ilyen filmekkel, sőt ugyebár lesz egy élőszereplős Halo-sorozat is Ridley Scott és Spielberg közreműködésével.

(Képek a projektben résztvevők Twittereiről, további képek a Kotakun.)

Ezt azért remélem, nem az IDDQD-ról kell megtudni, elég jól beharangozták az Indextől a HVG-ig mindenhol, szóval ez inkább csak emlékeztető. Délelőtt egy-két órát én is kint leszek, amúgy a programot a rendezvény honlapján lehet csekkolni (Goat Simulator nagyszínpadon, wtf).

A téli Playitről írtam ide, valami ilyesmit megpróbálok most is összehozni, bár megint botrányosan kevés időm van szegény, árva kis blogra (a héten ez meg is látszott). De mindjárt jön a nyár, szabik, pihenés, posztok és cukormáz.

Új Prince of Persia jöhet, de elég sok múlik majd a személyes elvárásokon az értékelésben. A hírek szerint a Ubisoft ugyanis egy másik játék motorjára épít majd. Nem, nem a Watch Dogs. Nem, nem az Assassin's Creed. Hanem a Rayman Legends lesz az.

Elsőre rázósnak tűnik az ötlet, de főleg azért, mert a Rayman oldalnézetes platformjáték volt, ráadásul kétdimenziós. Persze ez nem olyan nagy baj, ha figyelembe vesszük, hogy a PoP eredetileg egy oldalnézetes platformjáték volt, ráadásul kétdimenziós.

A Ubisoft még nem kommentálta a francia Le Portal du Jeu Video értesüléseit, így nem tudni, lesz-e benne Elika, mármint ha egyáltalán lesz játék. Vagy film, brrr.

A lenti képen látható úriember elég szomorú ahhoz képest, hogy két videojátékos világrekordot döntött meg, de ezt talán magyarázza a fáradtsága. John Slater ugyanis április 9-én, azaz szerda reggel csúsztatott be egy negyeddollárost egy ohiói játékteremben egy Armor Attack gépbe, és csak szombat este fejezte be a játékot. 85 órát és 16 percet játszott azzal a negyeddollárossal, és ezzel megdöntötte George Leutz rekordját, aki tavaly 84 óráig és 48 percig tolta a Q*Bertet. (Fotó innen.)

Kotakuról futottam bele egy érdekességbe, amikor a blog lehozta a BuzzFeedPop lenti videóját. Angol nyelven értők élvezhetik, felsorolja az 50 legbosszantóbb pillanatot videojátékokban (hol konkrét játékokban, hol általánosságban), és szokás szerint erősen konzolterhelt, szóval egy magyar gémer biztosan máshogy állítaná össze ezt a listát.

Na, ezért szeretem ezt a blogot csinálni, a t. kommuna újra és újra meglep. Most például blogtalálkozót szervezett két Londonba szakadt hazánkfia, Keer_eye kolléga és ThinkEdem kartárs. Az a legkevesebb, hogy egy poszttal megtámogatom ezt a kezdeményezést, hátha olvassa ezt még egy-két londoni. Tehát holnap, azaz pénzeken 3/4 5 körül gyülekező a St James Parknál, helyszín az Old Star krimó. Aki a környéken jár, ugorjon be.

Aki játszott a Half-Life 2-vel, annak talán feltűnt rögtön a játék legelején egy ismerős helyszín: a Nyugati pályaudvar. Vagy legalábbis egy arra igencsak hasonlító épület. A játék egyik főgrafikusa, a bolgár származású Viktor Antonov ugyanis nagyrészt a jó öreg Nyugatiról mintázta a játékbeli City 17 vasútállomást, a vak is láthatja:

A Polycount nevű szakmai oldalra (ahol főleg játékgrafikusok gyűlnek össze) a napokban felkerült három kép, ami azt mutatja, hogyan nézne ki ez az épület, ha egy mai játékmotorral készült volna. A Logithx nick mögé rejtőző alkotó (aki valójában a holland Jeannot van Berlo) képeit felkapta a játéksajtó, és most mi is ezt tesszük, mert a képek láttán koppant az állunk a padlón. Szóval eredetiben így nézett ki City 17 vasútállomása: