IDDQD

1987-ben, jóval a Capcom diadalmas beat ’em up-korszaka előtt jelent meg a Black Tiger (hogy a nyugati kiadásnak – amelyben a végső ellenség egy hatalmas feketesárkány – miért kellett az eredeti japán Black Dragon cím helyett így megjelennie, az valószínűleg örök rejtély marad), a japán kiadó egyik első hentelős játéka. Teljesen 2D-s játékmenet, magányos hős, egyszerű harcrendszer és pokoli nehézség jellemezte – és noha azóta számtalan kompilációra rápakolták, valahogy sosem lett igazán népszerű, igazán ismert. Folytatást sem kapott, legalábbis hivatalosan nem. Azonban a témát három évvel később, sokkal profibb megvalósítással, újra feldolgozta a Capcom, és ez lett a Magic Sword (Japánban a játéktermi gép a Heroic Fantasy alcímet is viselte, nyugaton úgy gondolták, ez redundáns lenne).

Noha első ránézésre abszolút hihető lenne, hogy ez egyszerűen a sosemvolt Black Tiger 2, az ismét Yoshiki Okamoto (ő a Black Tiger stáblistáján Kihaji becenéven futott) által vezetett csapat itt sokkal többet hozott ki a fantasy témából, mint azt remélni lehetett. Noha az alapok ugyanazok (magányos barbár hős nekiáll megtisztítani egy hatalmas, szintekre bontott épületet a szörnyek hadaitól), a Magic Sword minden téren több tudott lenni spirituális elődjénél. A legfontosabb különbség talán az, hogy a kontroll végre precízen működik, ennek köszönhetően a program sokkal játszhatóbb lett; elvégre sokkal élvezetesebb gólemekkel és goblinokkal birkózni, mintsem az irányítással.

A két játék ugyan hivatalosan semmiféle kapcsolatban nincs egymással, de már a játéktermi verzió hirdetéseiből is látszik, hogy a Black Tiger és a Magic Sword ugyanabból a forrásból fakadnak.

A történet, mint említettem, nagyjából ugyanaz maradt. A nyilvánvalóan Frank Frazetta-festmények nyomán megalkotott hősnek például még neve sincsen. Oké, a kilencvenes évek legelején járunk, amikor az ilyesmi senkit nem zavart, de „A Bátor” (Brave One) megnevezésnél azért valami fantáziadúsabbat is kitalálhattak volna. (Igaz, még ez is jobb, mint amit a második játékos feketehajú, baltákat használó karaktere kapott – neki ugyanis nemhogy neve, de efféle eposzi jelzője sem volt…) Fegyverünk egy mezítelen penge, hajunk gyönyörűen lobog a szélben, küldetésünk pedig természetesen a rezidens gonosz varázsló leterítése.

Muszáj megint egy kis patreonozással kezdeni a posztot. Ezt az adást másfél hete vettük fel (előre dolgoztunk, mert nekem a héten családi programom volt), és akkor még csak két napja indult el a Patreon-oldalunk. Még a felvétel alatt is jöttek újabb és újabb támogatók, ezért ebben az adásban még nem olvastuk be a támogatók neveit, majd csak a következőtől lesz ilyen. Dicsőségfal viszont már ebben a posztban is van, a poszt végére tettem, mert elég hosszú lett, nektek köszönhetően. (Ha nem tudod, mi fán terem a Patreon-kampányunk, itt írtam le a részleteket, itt pedig egy helyzetjelentést).

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

És mielőtt elfelejtem, egy fontos bejelentés: nagyon nagy köszönet mindenkinek, aki támogatta Pateron-kampányunkat! Pár átmeneti nap után jönnek majd az ígért bónuszok, a támogatók neve is rendesen ki lesz írva a következő adástól kezdve.

A mostani játék a No One Lives Forever, amit többen kértetek, és mi is szép emlékeket őriztünk róla, de 3D grafikája mai szemmel már elég primkó, szóval a nagy kérdés az volt, hogy képes-e a játékmenet feledtetni azt, hogy mennyire megcsúnyult a külcsín? Ha kíváncsi vagy a válaszra, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Szűk egy hete indítottuk el Patreon-kampányunkat, ami egészen elképesztő rajtot vett (aki nem tudná, mi ez: itt írtuk róla, itt meg az oldal.). Ma értük el a 100 támogatót, a kampány 572 dollárnál tart. Nagyon, nagyon köszönjük mindenkinek, ilyet magyar Patreon-kampányban én még nem láttam, és álmunkban nem számítottunk erre. Amit az is mutat, hogy először csak 150 dollárig találtunk ki stretch goalokat, aztán utána adtunk meg újakat, és azok is majdnem mind teljesültek. Mi nem gondoltuk, hogy ennyire szeretitek, amit csinálunk.

Természetesen szeretnénk megfelelni ennek, és tudjuk, hogy ez a támogatás nagy felelősség nekünk, már ami a mindenféle ígéretek teljesülését illeti. Szóval jöjjön most néhány szó a továbbiakról.

A Patreon minden hónap elsején von pénzt, szóval először június 1-jén fog. Onnantól indul a számláló, ami a bónuszokat illeti. Vagyis az eheti Checkpoint Mini még hagyományos módon fog megjelenni (egész pontosan holnap), a jövő heti vendéges Checkpointot viszont már early accessben megkapják a magasabb tierekben levő támogatók.
Aztán szép sorban jön a többi dolog, júniusban már plusz adások is. Konkrétan:

• Bár az évben még 31 hét van hátra, a mindenféle vállalásokkal, stretch goalokkal együtt 45 adást tervezünk (22 mini, 23 egyéb).
• A szokásos heti felvételeken túl lesz havi plusz kettő (egy Mini és egy vendéges), amiknek témáit támogatók határozzák meg (de természetesen az adások mindenki számára elérhetők lesznek).
• Negyedévente lesz plusz egy Checkpoint Kurrens (munkacím, na), amiben nem retrózunk, hanem a játékipar aktuális helyzetéről okoskodunk (az első E3 után várható).
• Félévente egy adást közönség előtt veszünk fel. Idén egy ilyen lesz, a 100. adásunk, jó eséllyel már július közepén.
• Havi egy Checkpoint Minit felduzzasztunk toplistás adássá: az adott játék kapcsán 10 legjobbat választunk valamilyen szempontból (pl. adott platformon, fejlesztőtől, stúdiótól, kiadótól, műfajban, stb.)
• Havi egy felvételre (a toplistást néztük ki erre) beülhet egy random támogató (ha van ilyenre igény).
• Ígértünk retro cikkeket is, elindul ezeknek a hulláma is valamikor még a nyáron. (Főleg, ha az utolsó strech goal is teljesül.)
• Legkésőbb őszre tervezünk új főcímet a Checkpointnak.
• Karácsonyra megkapjátok egy pdf-be szépen összeszerkesztve az összes idei Checkpoint Minihez írt szöveget és a közben elkészült retrós cikkeket.

Nagyjából ennyi (pár további tudnivalót megírtam a támogatóknak a Patreon-oldalon). Kérdések jöhetnek kommentekben. És egy dolgot segítsetek eldönteni nekünk; most, hogy a Checkpoint médiaportfóliója diverzifikálódik, ne álljunk át az adások sorszámozásában egy közös, összevont sorszámra? (szóval nem lenne külön évadozás, Minik számozása, stb., egyetlen Checkpoint-sorszám lenne, oszt csá). Szavazz!

És köszi még egyszer. Ti vagytok a legjobbak.

Először is egy szolgálati közlemény: tovább szeretnénk pimpelni a podcastet, ezért kilőttünk egy Patreon-oldalt, vagyis mostantól pár fityinggel lehet támogatni a Checkpointot, hogy még pöpecebb lehessen. Csomó új tervünk van, és a pénzt visszaforgatnánk a podcastbe illetve a támogatóknak. Itt írtam le a részleteket, nagyon köszi, ha legalább elolvassátok.

Az eheti podcast vendégei a második legjobb magyar videojátékos podcast, a Konnektor négyesfogatából jöttek: Dewla és Zephyr (persze mind a négy jómunkásembert szívesen láttuk volna, de csak két vendégmikrofon van, innen nagy üdv Gregnek és Warhawknak is). A Konnektor ugye nemcsak a második legjobb gémer podcast, de az egyik legrégibb is: több mint hét éve megy, a 368. adásnál tart, elképesztő tapasztalat gyűlt ott össze.

Drága olvasóink/hallgatóink/követőink!

Harmadik éve toljuk rendületlenül a Checkpoint szekerét, idén még elszántabban, mint valaha (2017-es indulásunk óta egy hét sem maradt ki, figyeltétek?), és most szeretnénk tovább pimpelni a podcastet. Ehhez viszont némi pénzre volna szükségünk – igen, egy amolyan lejmolós kampányindítást olvasol most, de megköszönjük, ha végigolvasod, mert akkor is lesz neked érdekes új infó, ha nulla forintot szánsz nekünk. És mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy ha egy fitying nem jön össze, akkor is megy tovább a Checkpoint és a Checkpoint Mini azt eddigi menetrend szerint, mert ez a hobbink, szeretjük csinálni. Az egész kampányt úgy találtuk ki, hogy

• minden, ami kiesik belőle, plusz frankóságokat eredményezhet az eddigiekhez képest,
• a támogatók extra virtuális és kézzelfogható bónuszokat kapnak,
• de a közösségi támogatás gyümölcseit részben azok is élvezhetik, akik nem támogattak minket. (De csak ha lesz elég támogató, hihihi.)

Szóval Patreonra megyünk – ez egy olyasféle crowdfunding szolgáltatás, mint a Kickstarter meg az Indiegogo, csak nem egyszeri adományra van kitalálva, hanem havi apanázsra.

De miért adnék havonta akár egy fél petákot ezeknek a csávóknak, amikor éppen most szögezték le, hogy 0 forinttal is megy tovább minden, ahogy eddig?

Nagyon jó kérdés, már vártuk.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A mostani játékot sokan kértétek már mindenféle formában, és én is szép emlékeket őrzök róla: a Redneck Rampage. Jó kis suttyó fps sok olyan poénnal, ami húsz éve még ült, de ezek szokták nehezen kiállni az idő próbáját. Hát voltak is vele problémáink rendesen, már csak technikai oldalról is. Ha kíváncsi vagy arra, hogy Grathnek és nekem mennyire jött be a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Az eheti podcast vendége igazi játékipari veterán, de nem a Novotrade-generációból, hanem egy nemzedékkel későbbről. Annak ellenére, hogy ő is C64-re fejlesztette első fizetős programjait - csakhogy ezek nem játékok voltak. Fantáziáját először papíron élte ki, a legsikeresebb magyar szerepjáték, a M.A.G.U.S. egyik alkotója volt, majd a Codex nevű asztali RPG-t is elkészítette, írt regényeket, és csak ezután jött a profi videojáték-fejlesztés.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A mostani játékot sokan kértétek már kommentben is, Facebookon is, de én halogattam róla az adást, mert kicsit tartottam attól, hogy huszoniksz év után nem lesz olyan jó újra elővenni. A Cannon Fodderről van szó, ami a kilencvenes évek közepének legjobb taktikai akciójátéka volt, elképesztő mennyiségben toltuk a koleszban - ugyanakkor nem ismerek élő embert, aki végigjátszotta volna. Ha kíváncsi vagy arra, hogy Grathnek mennyire jött be a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

1997 körül a Kandón volt egy felvilágosult tanárom, aki a tanrendbe bevette a Mindenki másképp egyforma című könyvet. Két nap alatt felfaltam, és azóta keresem Mérő László könyveit (sőt, újságcikkeit, nagyon örültem, amikor sorozata lett a Magyar Narancsban). Azt csak később tudtam meg, hogy videojáték-fejlesztéssel is foglalkozott - naná, hogy meghívtuk a Checkpointba vendégnek. (A képet a Vakondok 4-ből loptam.)

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A mostani játékkal ritka kivételt teszünk, erről ugyanis már írtam hosszabban a blogban, és ilyeneket nem szoktunk beválogatni a Checkpoint Minibe (és nem is csinálunk belőle rendszert). De az a poszt már vagy öt éve volt, senki sem emlékszik rá (alant recikláltam), illetve Grath nagyon-nagyon szeretett volna csinálni róla egy adást. Mondjuk, ezt úgy mondta, hogy még nem próbálta ki a játékot - ami nevezetesen a North & South -, és hát ez a stratégia a majdnem harminc év alatt elég csúnyán öregedett. Ha kíváncsi vagy arra, hogy Grathnek mennyire jött be a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Ha már az előző podcastadásban többször előjött John Romero, a Doom és a Quake egyik alkotójának neve (mert ugye a legendás Kornelia volt a vendégünk, aki egy emlékezetes meccsen cipóra verte a jó Johnt), ideje posztolnom ezt a képeslapot, amit pár hete kaptam/kaptunk. Maga Romero küldte az IDDQD-nek (meg az Indexnek, mert oda postázta, de igazából a blognak küldte), és személyesen kívánt vele további jó doomozást.

Ez nagyon megható, főleg az a része, hogy a blog egyik régi rajongója szervezte meg ezt a csodás meglepetést. Ő a gémerhímzéseiről ismert impTimi (akiről itt volt szó korábban), és róla tudjuk, hogy Romeróval régóta levelezget, mert hát elég nagy tisztelője a Doomnak. Timire még 2015 február körül írt rá John, hogy küldene neki egy csomagot. Ő kapásból válaszolt, hogy oké, de valami képeslapot küldjön már az IDDQD-nak is, és megadta Romerónak az Index címét. A fejlesztőlegenda kicsit lassan reagált a kérésre, de kétségtelen, hogy teljesítette, mutatom a fényképes bizonyítékokat.

Itt a tavasz, Quake az ég és zöld a fű, ebből az alkalomból meghívtuk az egyik legismertebb esportolónkat, aki saját bevallása szerint a mai ligákban már nehezebben boldogulna - na de ő a kilencvenes évek közepén kezdte, pár hónappal azután, hogy az id Software csodálatos Quake-je megjelent.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A mostani játékot kivételesen nem ti választottátok, hanem én, mert egy Gog-leárazáson belefutottam a Tron 2.0-ba, és meglepetésszerűen végigjátszottam, ezután pedig követeltem Grathtől, hogy csináljunk róla adást. Mondhatni, Tron-követelő voltam, szóval most rátok mérünk egy Tron-csapást. A cucc 2003-as fps, ami már megjelenésekor avítt volt játéktechnikailag, én mégis nagyon szerettem, és most is sok kellemes emlék visszajött. Ha kíváncsi vagy erre részletesen, illetve arra, hogy Grathnek mennyire jött be a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Mindig kíváncsian követem egy-egy podcastadásunk utóéletét, de ezúttal kicsit tartok is tőle - ugyanis a Philosról lesz szó, ami érzékeny pont a magyar játékfejlesztésben. Beszéltünk már a Checkpointban volt novotrade-esekkel, Digital Reality-alkalmazottakkal, magányos C64-hősökkel, éppen szerveződik egy adás a Mithis volt vezetőjével, de a Philos eddig kimaradt, és így a harmadik évad felé ez kezdett ciki lenni. Szóval meghívtuk a Philos volt vezetőjét/befektetőjét, Zámbó Viktort, mert valahol el kell kezdenünk a Philos-sztori felgöngyölítését, ő pedig egy megkerülhetetlen kulcsfigura volt. Arról nem is beszélve, hogy ott volt a novotrade-es játékfejlesztés kezdeteinél, vagyis vezetett csapatot a C64-es és a pc-s korszakban is, és ez önmagában is érdekes.