(A remek RetEmu blog gazdája, Sunsetjoy már írt a blogra egy Project Firestart-vendégposztot, ami nagyon jó volt, így örömmel vettem, amikor bejelentkezett, hogy megírná a mai Amiga-évfordulót (már csak azért is, mert a Gamestarnak én nemrég megírtam). Szóval az ő cikke jön most, amihez több RetEmu-posztot is felhasznált, de azok most egybefűzve, jelentősen kiegészítve és javítva jelennek meg. És Sunsetjoy szerint még így is bőven maradtak ki kisebb-nagyobb, a hardverek és szoftverek fejlesztése körüli részletek. Ez most főleg a hardverről szól, a játékokról lesz egy második rész. - Stöki)

1985. július 23. Ez a dátum 30 évvel ezelőtt egy számítógép indulását, egy korszak kezdetét jelentette. Ezen a napon jelent meg hivatalosan a Commodore Amiga 1000 számítógép, az Amiga számítógépek első típusa.

A kezdetek: feleségek és barátnők

Az Amiga története még a nyolcvanas évek elejére vezethető vissza, amikor Jay Miner - még az Atari egyik fejlesztőjeként (annak idején résztvett az Atari 2600, valamint az Atari 400/800 8 bites gépek fejlesztésében) - újításokban gondolkodott, ugyanis a 68000-es processzorcsaládra akart fejleszteni.

Az Atari akkoriban úgy gondolta, hogy nem kell több számítógép a piacon (nincs szükség arra, hogy a korábbi 8 bites gépeik "ellen dolgozzanak"), ezért, illetve pénzügyi viták miatt Miner kilépett a cégtől (számos más mérnök és programozó is hasonlóan tett, évek óta ígérgetett bónusz pénzek kifizetése maradt el folyamatosan).

Ebben a helyzetben jött el 1982, amikor az Atari társalapítója, Larry Kaplan új céget gründolt, és meghívta Minert, aki akkoriban éppen pacemaker-elektronikák fejlesztésével foglalkozott. Kaplan jól tudta, hogy Jay Miner nagyszerű rendszertervező, sőt három általa ismert fogorvos befektetésével még 7 millió dollárt is össze tudtak kaparni az új cég, a Hi-Toro számára. Kaplan beszervezte David Morse marketing-igazgatót (Tonka Toys) az új cég vezetőjének - utána azonban nem volt elégedett a céggel, és hamarosan kilépett a Hi-Torotól. Így Jay Miner meghívása már Morse feladata volt, és éppen Larry Kaplan helyére hívta a fejlesztőt.

Az új cégnek két részlege működött, az egyikben (Atari Peripherial) kiegészítőket és játékokat gyártottak az Atari 2600-asra, míg a másik fejlesztési részleg (ahová Jay Miner azzal a kikötéssel lépett be, hogy Motorola 68000 köré tervezhet vasat) foglalkozott az új géppel.

Az Atari Peripherial néhány játékkal és érdekes kiegészítővel jelentkezett; az egyik ezek közül a Joyboard volt, amelyen állni kellett, hogy irányítsd a játékot (lásd még a NES kiegészítő Rollin' rocker, vagy a Wii Balance board), a másik pedig valószínűleg a világ legkisebb, konzolhoz gyártott joystickja, a Power Stick (több, mint fél tucatnyi változata), amely a többi joystickhez képest 8 irányban tudott mozogni (1983-ban ez még újdonság volt).

Ugyanakkor néhány játék is az ő nevükhöz fűződik, mint például a Mogul Maniac, a 3-D Ghost Attack, az Off Your Rocker, a Depth Charge vagy a Surf's Up, bár ezek nem is mind jelentek meg.

A Joyboard kiegészítővel a Mogul Maniac volt kapható, az Off Your Rocker csak limitált kiadásban, videoklubon keresztül, míg a Surf's Up meg sem jelent, csak prototípusként. A későbbi Lorraine fejlesztése alatt előforduló hibák miatt felgyülemlett idegességet poénosan ezen a kiegészítőn próbálták csökkenteni; vagyis úgy ráülni, hogy teljes egyensúlyban legyen, egyik érintkező se "vegye a lapot". Ebből a meditáló pózból jött a híres Guru meditation hibaüzenet, amely a korai Amiga gépeken volt elérhető - hasonló kódokkal "segítve" a hiba felkutatását, mint napjainkban a Windows-kékhalál.

Később erre készítettek egy játékot is Guru Meditation címmel, amelyben az egyensúly elérésekor a képernyőn egy jógi jelent meg, amely idővel lebegni kezdett, mérve az egyensúlyban eltöltött időt.

Visszatérve a gépre, az a tervezési fázisban elsősorban konzol lett volna (amely magas színvonalú számítógéppé fejlesztése is megoldható), de ahogy jött a sokan által ismert 1983-as videojáték-válság (túltermelés és jelentős minőségromlás voltak a fő okai), eléggé öngyilkos cél lett volna belőle. Így teljes energiával a számítógép-tervezés felé volt muszáj fordulni (hiszen a korabeli Apple II, C64 gépek piacát a konzolok akkori halódása nem befolyásolta).

Miner tehát az új projekt, a Lorraine felé fordulhatott (a nevet vezérigazgató, Dave Morse feleségéről kapta), amelyet egyaránt a konkurenciánál erősebbnek, de jobban kezelhető és fejleszthető (programfejlesztés) formájúnak, de elsősorban olcsóbbnak szánt.

A cég ekkoriban változtatta meg a nevét, ugyanis az ügyvédek szembesültek azzal, hogy Japánban létezik már egy Hi-Toro cég, amely fűnyírók gyártásával kereste a betevőt. Ekkor megváltoztatták a cég nevét Amigára, amely barátnőt jelent - ezzel is próbáltak a gép baráti, közvetlen felhasználására utalni.

A Lorraine, amely az Amiga 1000 elődje (fejlesztői prototípusa) volt, jelentős előnyökkel rendelkezett a korabeli piacon:

- Kb. 7 Mhz-en működő Motorola 68000 processzor

- 128kByte RAM (Ez belsőleg 512 kByte méretre, külsőleg több megabyte méretig bővíthető)

- 64 kByte ROM

- Apple kompatibilis BASIC

- különálló billentyűzet

- 5,25" lemezmeghajtó

- 300 bps sebességű modem

- cartridge bővítőport

1983-ban már a hardverfőelemek elkészültek, vagyis az integrált áramkörök prototípusai (lásd lejjebb).
Az Agnus, a Daphne (a későbbi Denise) valamint a Portia (a későbbi Paula). Egy-egy ilyen rész 3-8 hatalmas kártyakompozícióból állt, rengeteg áramkörrel. És hogy miért voltak női nevek? Egyrészt a Lorraine mellé ezek passzoltak, másrészt titkosításból; a Szílicium-völgyben egyáltalán nem volt ritka a kémkedés - de hölgyekről beszélve nem gondolhatta senki, hogy géptervezés folyik :)

A Lorraine már az 1984-es CES kiállításon be tudott mutatkozni, de korántsem abban a formában, ahogy azt eleinte eltervezték; a több részlegből (kódnevek: 'Peace', 'War', illetve a SAGE IV M68k alapú számítógép vett részt a fejlesztésben, 'Agony' kódnéven) álló gép (nem egy saját egyedi) még saját rendszerrel sem rendelkezett, a bemutatón egy terminálról lehetett vezérelni a gépet.

A szoftverért felelős csoport az időhiány miatt inkább a gép képességeit kihangsúlyozandó demók írására koncentrált, hogy meggyőzzék a befektetőket - ezek közül a legismertebb a pattogó Amiga-labda animáció volt.

A fejlesztőcsapat tagjai: Jay Miner, Joseph Decuir, Ronald Nicholson, Glen Keller, David Dean, David Needle, Robert Burns, Dale Luck, Robert Pariseau, Neil Katin, Jim Mackraz, Bart Whitebook, Sam Dicker, Robert J. Michal, Carl Sassenrath.

Az Amiga csatlakozik a Commodore istállóhoz

Mindezek ellenére kevés komoly érdeklődő maradt, a további fejlesztésekre és túlélésre pénz kellett - néhány érdeklődő tapogatózás után az Atari (ahol már Jack Tramiel korábbi Commodore-vezér volt a főnök), illetve a Commodore maradt.

Az Atari ahelyett, hogy magába a cégbe invesztált volna, felajánlott egy 500 ezer dolláros kölcsönt 1 hónapra (!) a Lorraine rendszer egyes részeiért cserébe (vagyis nem fizetés esetén övék lett volna minden fejlesztés) 1983 novemberében. Ennek fejében az Atari saját Amiga gépet fejlesztett volna Mickey (Atari 1850XLD) néven (a memóriabővítő Minnie néven lett volna ismert), játékkonzolként eladva, majd 1 év után kiadta volna a billentyűzet-kiegészítőt, hogy számítógépet kapjanak az emberek. Azonban minderre nem került sor, mert közben az Amiga megvételre került a Commodore által.

A fejlesztők az Amigánál sejtették, hogy az Atari így akarja rátenni a kezét a fejlesztésre, de nem volt választásuk a csőd elkerülésére. Ekkor az Amiga vezére David Morse- hogy elkerülje az Ataris bekebelezést (Tramiel korábbi cége ellen a Commodore-gyilkos új géphez keresett hardvert, és 98 centért akarta venni az Amiga-részvényeket) végül meg tudott egyezni a Commodore-al; összesen több, mint 25 millió dollárt kaptak, amiből még az Atari-féle hurkot is lerázhatták (1984 augusztus 17.). Ebből mondjuk perek következtek, hiszen a Commodore szabálytalanságért beperelte Tramielt, mire az a Commodore-t, mert szerinte az a félmillió dollár exkluzív jogokat jelentett.

Tramiel nem hagyta magát; hogy megelőzze a piacon a vetélytársát, 1985 januárjában megjelentette az Atari 520ST számítógépet, amelyet szabadon hozzáférhető (tehát nem egyedi fejlesztésű) részekből építettek. Ezek mellett minden már korábban használt megoldását bevetette az év nyaráig, hogy lemossa a színpadról a Commodore érkező új gépét.

Az Amiga 1000

Az új vezetőség tanácsaival és utasításaival kombinálva az új gép új formát és belsőt is kaphatott: eltüntették a modemet és a cartridge bővítőt, a belső alapmemóriát megnövelték (128-ról 256 kByte méretre), a floppylemezes meghajtót lecserélték (5,25" lemez helyett dupla-oldalú 3,5" méretű lemez, az akkoriban elég jónak számító 880 kByte kapacitással).

Az Amiga mérnökei tudták, hogy az új felület több memóriát igényel majd (a 256 kByte kevésnek bizonyulhat), és 512 kByte mellett érveltek, de felsőbb spórolási célzatok miatt abban kellett maradniuk, hogy a gyári memóriát belső csatlakozón keresztül lehet majd bővíteni (amikor majd elkészül).

Az operációs rendszer fejlesztése kissé lassabban haladt, mint a hardver részeké; a mikrokernel (alapvető memória és feladatkezelés) és a kezelőfelület már majdnem kész volt, míg az operációs rendszer még gondokkal küzdött.

Eleinte a CAOS (Commodore Amiga Operating System) olyan képességekkel volt felvértezve elméletileg, mint a fejlett fájlrendszer, vagy az rendszer erőforrás-menedzselése. Ezen rendszer néhány részét külsős embereknek adták ki, akikkel részben munkaszervezési, részben pénzügyi problémák adódtak. Így kénytelenek voltak új rendszer után nézni, amely ez esetben a hetvenes-nyolcvanas években fejlesztett TripOS volt (TRIvial Portable Operating System). Ennek készítője átírta azt Amiga rendszerre, ahol megkapta az AmigaDOS nevet.

A fejlesztőknek ezután az új operációs rendszer kezelői felületre kellett "ráfeküdniük"; a korabeli Macintosh OS rendszer 'asztal' megoldása helyett a workbench (munkapad) megoldást hozták létre. A fájlok projektként voltak elnevezve, és fiókokban (drawer) kerültek elhelyezésre. A professzionális hatás (és a profibb felhasználók) kedvéért még parancsértelmezőt is kapott a rendszer.

Miután ezek a gondok elhárultak, hátra volt a gép házának kialakítása (ekkor találták ki a gép alatt található üres területet is, ahová a billentyűzetet lehetett elhelyezni, amikor az nem volt használatban), és a konfiguráció véglegesítése. A ház Miner ötletéből adódóan belül tartalmazta az összes, a fejlesztésben résztvevő ember aláírását, sőt még a kutyája (aki néha inspirálta döntéseiben), Mitchy tappancslenyomatát is (az 1986 őszéig megjelent változatok esetében).

A legenda szerint miután Jay felvázolt egy új kapcsolást, megmutatta azt Mitchienek. Ha a kutya morgott, akkor a kapcsolás a szemétkosárban végezte. Ha viszont lihegett, vagy csóválta a farkát, akkor el volt fogadva a javaslat.

Az Amiga kezdeti ismert jelképe-logója a pattogó piros-fehér labda volt, amelyet a hardver (akkor még prototípus) képességeinek demonstrálására készítettek az 1984 januárjában tartott téli CES-show alatt.

Ezt a kezdetekben hivatalos logónak tekintették (még a Commodore-felvásárlás után is egy ideig), de végül a Commodore kreatívjai máshogy döntöttek- a szintén ismert színes pipa jelnél maradtak, ami mutatta, hogy milyen színes megjelenítésre képes az Amiga a többi konkurens géppel szemben (de az eredeti labda-logó néhány éve újra hivatalos logó minőségében él tovább).

És ilyen viharos kezdet után jött el 1985. július 23, amikor is a New York-i Lincoln Centerben bemutatták a Commodore Amiga 1000-et. Körülbelül háromszáz vendég nézhette végig élőben, ahogy Andy Warhol megrajzolja Debbie Harry (a Blondie énekesnője) képmását az Amigán, vagy hallhatta a zenészek által komponált dallamokat.

A júliusi bemutató ellenére az árusítás valamikor 1985 augusztusában kezdődött meg, és 1987-ig gyártották. Bár maga az Amiga 1000 a kezdeti stádiumban (és talán később is) küszködött hibákkal, de a későbbi Amiga változatok ezen javítani tudtak. A viszonylag magas ár (a Commodore addig az olcsó gépek gyártójának számított), a kezdeti szoftverhiány sem segítették a helyzetet.

Később azonban a Commodore már nem fordított ekkora figyelmet az Amiga 1000 reklámozására, a kezdeti "adakozást" is visszafogták (pénzügyi okok miatt). Nagy bizodalmuk volt abban, hogy az új Amiga gépek mihamarabb elkészülnek.

Utódjai a sorban az Amiga 2000, majd az széria legjobban kelendő Amiga 500 gépe voltak, de ezzel a géppel indult útjára az Amiga-sorozat.

Technikai jellemzők, avagy a számok

Processzor: Motorola 68000 7,09 / 7,16 Mhz (PAL/NTSC) sebességgel (16 bites adatbusz, 32 bites belső busz)

Memória: 256 kByte chipmemória, 512kByte memóriára bővíthető belsőleg, további 8 MByte memóriával bővíthető külsőleg.
Ezen kívül volt 8 kByte bootstrap ROM, 256 kByte fenntartott memória (WCS) az operációs rendszernek (ennek betöltéséhez egy ún. Kickstart volt szükséges, amelyet lemezről kellett indítani), más ezt nem használta.

Grafika:12 bites 4096 színű paletta, 32/64 szín (EHB mód), illetve 4096 szín (HAM mód).
A grafikus felbontás 320x200 és 640x256 pixel között mozgott (NTSC és PAL rendszereken különböző felbontással), attól függően, hogy 32 vagy 16 színű megjelenítés volt használva (320x400i és 640x512i között váltottsoros-interlace megjelenítésnél). Szöveges megjelenítés: 80x25 karakter

Hang:4 darab 8 bites hangsáv megszólaltatása 9 oktáv terjedelemben 2 csatornás sztereó kimeneten (vagyis 4 csatorna). Kis processzorigényű, frekvencia- és amplitúdómodulációra képes rendszer

Chipset: (vagyis a gép egyedi chipjeinek összesége):

OCS- Original Chipset: A legkorábbi Amiga gépekben (illetve 1985-1990 között): A1000, A500, A2000, Amiga CDTV használt chipkészlet, amelyek meghatározták a megjelenítési, animációs és hangbeli képességeket.
Egyes itt leírt chipek fejlettebb változatai a későbbi ECS (Enchanced Chip Set) változatokban is feltűnnek.

Agnus (Address GeNerator UnitS): a chipmemória elérése, DMA csatornák és órajelvezérlés, beépített grafikai segédprocesszor (Copper- videójelvezérlés, szinkronizálás), valamint az Amiga blittere is ebben az egyedi chipben található.
Blitter: a processzorral aszinkron módon működve a videó-memóriában található adatok gyors mozgatására és módosítására alkalmas áramkör- ennek segítségével fejlett grafikai lehetőségek is előtérbe kerültek.
Denise (Display ENabler): A grafikáért felelős chip (színek, natív felbontások, hardveres sprite-kezelés)
Paula (Ports, Audio and UART): A négy csatornás hang megszólaltatása (2-2 csatorna összekeverve hozza létre a bal és a jobb oldali hangot) és a floppyvezérlés a feladata.
CIA (Complex Interface Adapter): 2 darab (CIA A, CIA B) chip, amely főleg az I/O műveletekért (soros, párhuzamos csatlakozás, joystick és egér portok...) volt felelős.

Egyedi színmódok

EHB (Extra Half Bright) mód: Mivel az Amiga 32 színregiszterrel rendelkezik, ennél több szín egyidejű megjelenítése különféle módokon történhet, Ezek közül az egyik az EHB mód, ahol a 64 színű paletta egyik fele változtatható, a másik fél pedig előre meghatározott. Ez a mód az egyik ritkábban használt mód, mivel csak a 32 használt színt használja fel, csak fele akkora fényerővel/intenzitással. Kevés játék használta ki, de a korábban megírt Agony játék ilyen volt közülük.

HAM (Hold and Modify) mód / HAM6: Itt a 4096 szín megjelenítését úgy érték el, hogy a színleíró első 4 bitje a 16 színű palettából választ, míg az utolsó 2 bit azt határozza meg, hogy az előző megjelenített pixel színéhez képest az RGB szín közül melyik szín, és mennyivel legyen módosítva és megjelenítve az aktuális pixelként. A fejlettebb HAM8 és egyéb módok A1000 gépen még nem voltak alkalmazhatók.

EHB példa	HAM6 példa

Egyéb videók:

Commodore Amiga premier, Frankfurt (német nyelvű), másfél órás, számos példával a használatra (link)
Commodore A1000- ZDF Computer Corner műsor (német nyelvű) (link)
Commodore Amiga reklám, 1985 (link)
Computer Chronicles műsor 1985 (USA)- témája Atari vagy Amiga? Az "első lövések" (link)

*** Végül egy kis beszámoló az idei Amiconról ***

Az Amiga születésnapjának tekintendő július 23-át több helyen megünneplik/megtartják ott, ahol a rajongók megszervezik. Így történt ez idehaza is, vagyis megrendezték az Amicon Anniversaryt - igazság szerint az eredeti dátumhoz közelebb, 25-én szerették volna, de a helyszínen programütközés miatt július 11-én került sor rá. Az Amicon egy hazai márkanévnek is tekinthető, hiszen nem más, mint a magyar Amigások évenként egy-két alkalommal megtartott, családias hangulatú találkozója (képek, infók itt).

A név az Amiga Connection rövidítése, de csak a rövidített formát használjuk. Kezdetben az AmigaOS4 és az AmigaOne felhasználók találkozójának indult 2007-ben, de hamarosan "összamigás" találkozóvá vált, amit a jó hangulatnak köszönhetően a MorphOS-Pegasos és a classic vonal hívei is szívesen látogatnak. A találkozó házigazdája Lázár Zoltán alias Lázi volt.

Ezen az évfordulós eseményen vettem részt én is, és bár nem tudtam végig maradni, a többi látogató és résztvevő kép- és videóanyagát felhasználva megpróbálunk visszatekintést adni az itteni olvasóknak is. A rendezvényen többféle Amiga gép és konfiguráció kiállítása mellett néhány előadás, demoshow és zene/grafika/demo verseny volt látható. Először néhány képpel áttekintjük a helyszínt és a látványvilágot, a fényképek készítője, Leeroy szíves engedelmével.

Amiga, így szimplán	Amiga CDTV épp üresben, mellette Amiga 1200
Demók futtatása folyamatban	Képdigitalizáló, hangdigitalizáló, lásd egyik videót
Ingyen Amigás újságok a múltból, külföldről	Szörnytorony, ami épp nem működik
Amiga CD32, Cannon Fodder	Amigás sorminta (A500+, A500, CD32, CDTV)
Amiga rajzolásra, Deluxe Paint oktatóVHS	Eladó ramok, tesztelésre

Több rendezvényre látogató hozott magával kamerát is, így elsőnek egy párperces áttekintő belső videó Szergej jóvoltából.

A kiállított gépek (talán) a teljesség igényével:
Amiga 1000, 500, 500+, 600, 2000, 3000D és 3000T, 4000D és 4000T, CDTV és CD32 plusz egyedi érdekességként egy 2000 és egy 4000 is, amelyek SegaMS-rendszer kiszolgálását végezték munkaidejükben (lásd lentebb). Ezeken kívül pedig volt néhány új generációs Amiga is (a PowerPC-alapúak).

Az alábbi hosszabb videók Feryx Finta munkái, ő videózta, renderelte és töltötte fel őket, köszönjük neki!

Az első előadás a rendezvényen egy olyan témáról szólt, amelyet nagyon sokan nem kapcsolnának az Amigához: és ez pedig az orvosi digitális képalkotás, a nukleáris medicina területe. És hogy mi is a köze hozzá? Röviden az, hogy egy magyar fejlesztésű szoftver/hardver a SegaMS (Szegedi Gammakamera System) hosszú éveken át használt Amiga számítógépeket a microSEGAMS keretein belül képalkotás megjelenítésére, analizálásra, stb.
Hosszabb és tudományosabb kifejtése itt látható, Dr. Kári Béla előadásában (az Amigára kb. 8 perc környékén tér rá, ahogy a fejlődés odáig jut).

A második előadás Sáránszki Mihály közel egyórás előadása volt a játékfejlesztésről, elsősorban Evander című játékukról, arról hogyan tanultak bele hosszú évek alatt (1993-tól), milyen nehézségekkel kellett szembenézniük és végül hová jutottak el (eddig). Bónuszként pedig egy kiadatlan Amigás programjuk (Mechanical world) korábbról, amelyet programozása miatt egyetlen emulátor sem volt képes futtatni, csakis eredeti hardveren képes futni.

NeoRetro játékfejlesztés, Catmoon productions Forrai Gábor (Nexus6) előadása:

Kerekasztal beszélgetés, résztvevők:
Turcsán Tamás (Shy - Guru Team), Brazil (Guru Team), Forrai Gábor (Nexus6/23C Crew), Lenhardt Tamás (ADT/Soc. Brigade, Absulute!) Kémeri Csaba (Unreal/Faculty), Zalka Ernő (Ern0/Soc. Brigade, Absolute!)

Gfx, demoverseny: