Beindult az E3-vonat, Index anyánkon szépen követjük is, de azért a blogra is jut egy-két morzsa (illetve már jutott is, lásd az előző két posztot). Sajnos idén nem a helyszínről koverolom az eseményeket, de ez remek alkalom arra, hogy kettőt hátralépve összeszedjem az E3 húszéves történetének legemlékezetesebb pillanatait. Lesz benne jó is, rossz is, meg olyan is, amit végignézni is szörnyű.

Meglepetés, itt a Saturn! (Sega, 1995)

Rögtön az első, 1995-ös E3 óriások harcával kezdődött, a Sega és a Sony feszült egymásnak a konzolpiacon. A Sega nagy erőkkel készült, drága reklámfilmet forgatott, és a show napjától már elérhetővé tette a Saturnt. A gond az volt, hogy ezt akkora meglepetésnek szánta, hogy sem a forgalmazókat, sem a fejlesztőket nem értesítette - ők egészen az E3-ig abban a hiszemben éltek, hogy van még négy hónapjuk fejleszteni, illetve rákészülni a premierre. Hát nem volt, de így játék sem nagyon volt az új konzolra (összvissz 6 játék volt elérhető premierkor, és sokáig nem jöttek új címek). Ráadásul a gép 399 dollárba került, úgyhogy a Sony szórakoztató részlegének amerikai elnöke, Steve Race minden idők legrövidebb E3-bejelentésével ejtette a mikrofont és megnyerte a Sega-Sony-harcot:

Szegény ember Guitar Herója (Nintendo, 2008)

Bár minden cég a legjobb arcát igyekszik mutatni, van az úgy, hogy előre lehet látni egy játékról, hogy rossz lesz. A legemlékezetesebb ilyen eset a Wii Music bemutatója volt. Egy Ravi Drums(!) nevű pofi dobos egyperces, wii-s dobszólójával indult, aztán bejött Mijamoto Sigeru személyesen, bemutatta a játék rengeteg virtuális hangszerét, majd a végén egy kisebb zenekar elhadonászta a Mario zenéjét. A játék a Nintendo válasza akart lenni az éppen nagyon népszerű Guitar Heróra és Rock Bandre, csakhogy az ilyen zenés ritmusjátékokban nagyon fontos az illúzió. Egy műanyaggitár vagy dob valamelyest meg tudja adni azt az illúziót, hogy zenélsz (oké, erről is megoszlanak a vélemények), de két műanyagkontroller - ami hol dob, hol szaxofon, hol zongora - már inkább nevetséges.

Helló, Kinect! (Microsoft, 2010)

Amikor 2009-ben Cunoda Kudo demózta a Kinect akkor még Natalnak hívott prototípusát, volt egy ciki jelenet. "Szeretted volna látni, hogy néz ki egy avatár talpa? BAM, itt van!" - mondta, de az avatárja valami nagyon furcsa mozdulatsort csinált. A 2010-es, igazi bemutató (amin a kütyü megkapta a Kinect nevet) viszont elképesztő profi volt. A Microsoft kibérelte a Galen Centert, és a Cirque Du Soleil akrobatáival készíttetett egy műsort, ami a Kinect köré épült. Ez nem volt igazi sajtótájékoztató (az másnap volt), hanem inkább egy színházi előadás, aminek a közönség is része volt (mindenki kapott egy fehér poncsót, és a poncsós nézőket különféle színű fényekkel világították meg). Az előadásban volt műelefánt, szó szerint a feje tetejére álló nappali és más szemfényvesztések, de persze voltak, akiknek ez nem tetszett, mert azt akarták látni, mit tud a Kinect (vannak is a bemutatót fikázó videók a YouTube-on). Az E3 azonban az új játékokon túl a showról is szól, és az egyik legjobb showelem kétségkívül a 2010-es Kinect-bemutató volt. (Más kérdés, hogy aztán a Kinect nem rengette meg olyan nagyon a játékipart.)

A történelmileg hiteles óriásrák (Sony, 2006)

A Sony 2006-os bemutatója nem volt a legsikeresebb, és nem csak azért, mert itt jelentették be, hogy 100 dollárral drágább lesz a PS3 az Xbox 360-nál (a karma törlesztett az 1995-ben történtekért). Ugyanis itt született az egyik legjobb E3-mém, a Genji: Days of the Blade demózása közben. Bill Ritch producer vagy fél tucatszor hangsúlyozta, hogy a játék történelmileg hiteles, valódi japán csatákra épül, és annyira hiteles történelmileg, hogy az már történelmileg hiteles. Majd egyáltalán nem kiesve a ritmusból így folytatta, rezzenés nélkül: "Szóval itt van ez az óriási ellenséges rák..." - és a kivetítőn előugrott egy háromméteres szörny. Másnap az egész internet ezen röhögött, felidézve a híres középkori Óriásrák-háborúkat, amikről valahogy a történelemkönyvek elfelejtettek megemlékezni.

Gabe Newell megjelenik (Sony, 2010)

A Valve atyaúristene, Gabe "Kérlek, vedd el minden pénzünk, csak csinálj végre Half-Life 3-at" Newell, a pc master race idolja nem egy E3-ra járós fajta, éppen ezért volt óriási meglepetés, hogy a Sony 2010-es show-ján megjelent (pedig nem sokkal előtte voltak csípős megjegyzései az éppen regnáló konzolgenerációra). Newell bejelentette, hogy a Portal 2 jön Playstation 3-ra, és ezzel elég mintegy állást foglalt a PS3 mellett, plusz eléggé kifejezte a Valve nyitását a konzolok felé.

A testem készen áll (Nintendo, 2007)

A Nintendónál volt pár nagy dili az évek során (például amikor Mijamoto 2004-ben Linknek öltözve jelent meg), és ebből nagyon sok a cég amerikai divíziójának elnökéhez, Reggie Fils-Amie-hez kapcsolódik. Reggie (akit a rajongók csak Donkey Kongnak neveznek) már 2004-es belépőjével is emlékezetes lett, de 2007-ben vált legendássá, amikor a Wii Balance Board demózása közben azt mondta, hogy "a testem készen áll". A közönség persze hangosan röhögni kezdett, és még a kütyüt bemutató alkalmazott is megakadt pár másodpercre. Reggie később többször is szép öniróniával kezelte a dolgot: még 2012-ben is visszautalt a kétértelmű mondatra.

Amikor két közönség fújol egyszerre (Konami, 2008)

A Konaminak több balszerencsés pillanata is volt már az eddigi E3-akon. Az egyik szép darab a Rock Revolution című Guitar Hero-klón 2008-as bemutatója. Két fejlesztő a Ramonestől játszotta volna el a Blitzkrieg Popot, de a gitáros olyan béna volt, hogy nem bírta végigtolni, a játékbeli közönség kifütyülte (és persze az igazi is hujjogott rendesen).

A hatmillió dolláros parti (Activision, 2010)

Erről írtam már itt a blogban, amikor megtörtént: az Activision 2010-ben nem bérelt standot, hanem minden büdzséjét (és még egy kicsit, összesen hatmillió dodót) beleölte abba, hogy a Staples Centerben (ez egy baromi nagy stadion, ahol a Lakers szokott játszani) rendezzen egy bulit. A partin újságírók mellett rádióműsorokban, neten és egyéb helyeket kisorsolt szerencsés civilek is voltak, sőt ők voltak többségben, szóval egyáltalán nem volt "nyakunkban a passal várjuk a lootot" hangulat, szerencsére. Több mint ötezer ember bulizott olyan fellépőkre, mint Eminem, Usher, Jane's Addiction, David Guetta, Deadmau5, Rihanna és a Soundgarden (csak Eminem félmilliót kapott ezért a kis hakniért). A show amúgy főleg a DJ Herót népszerűsítette, ami utólag elég nagy bukásnak bizonyult.

A legkínosabb sajttáj, amit valaha láttál (Activision, 2007)

Amikor már a vendégeid meg a közönség szólnak be neked, tudhatod, hogy nem vagy valami jó hoppmester. Jamie Kennedy (két Sikoly-filmen kívül teljesen jelentéktelen hollywoodi színész) ezt élte át 2007-ben. Az Activision valamiért őt kérte meg, hogy vezényelje le a sajtótájékoztatóját, de Kennedy vagy részegen vagy bedrogozva lépett fel (vagy alapból ekkora gyökér), de folyamatosan beszólogatott a fejlesztőknek és a közönségnek, viccesnek szánt, de borzalmas poénokkal ültette le a show-t ("hé, Neversoft, ez nem a Viagra másik neve?"), és látszik, hogy a cég fejlesztői sem érezték jól magukat ebben a szituációban. Kínos végignézni ezt a bő négy percet.

Mi az úristent nézek...? (Konami, 2010)

A végére hagytam az igazi csemegét. Konami, 2010 - egy legendás sajtóbemutató, ami olyan, mintha a szürrealizmus nagymestere, Luis Buñuel rendezte volna. Nehéz kiemelni belőle bármit, de mindenesetre a mexikói pankrátorok meg az őrült gyilkosként meredő Silent Hill-fejlesztő még a könnyen befogadható produkciók közé tartozik. Mert a Ninety-Nine Nights II fejlesztője egy logóért várt tapsot, aztán többször hangsúlyozta, hogy a játékban van "egy.. millió.. katona... váóóó...", egy embernek konkrétan leesett a feje, és arra is nehéz magyarázatot találni, hogy a Dance Masters fejlesztője mit művel.

Futottak még: Mr. Caffeine, Battle Tag, Mortal Kombat- és Killer Instinct-bemutató, a Sony tavalyelőtti beszólása a Microsoftnak, Kevin Butler figurája. Meg persze kommentekben jöhetnek kiegészítések.