Valamiért azt gondolom, hogy jeles alkalom, amikor valaki először vesz életében egy játékot pénzért, úgy, ahogy azt elméletileg kell. Persze, ez manapság már sokak szemében idióta hozzáállás, hát minek, ott az ncore-bolt, meg a rohadék kiadók amúgy is milliárdokat kaszálnak, de most nem is ez a lényeg, hanem.

Az első játékom a Task Force 1942 volt, 1994-ben vettem. Mármint nem úgy az első, mert az első c64-es volt, egy eszkimóval kellett összepakolni a jégtutajt és meglépni a (talán) pingvinek elől, aztán pécén nyilván az összes klasszikus megvolt, kislemezen vittem haza őket az iskolából, néha több napon át.

Szóval a Task Force 1942 valójában úgy tetszett meg, hogy olvastam róla egy újságban. Talán PC Guru volt, vagy valami más, ez már nem tiszta, de a lényeg, hogy azt írták, 386-os kell neki, nekem meg 486 DX40-em volt, akkor már 4 megabájt RAM-mal. Az újság végén volt árlista, az 576 Kbyte Pozsonyi utcai üzletében talán 4999 forintért lehetett kapni. Pont volt ennyi pénzem, következő szombaton a haver bátyja bevitt Pestre, megvettem a játékot. Nagyjából minden zsebpénzem ráment, de boldog voltam.

A Task Force 1942 nem volt rossz játék, akkoriban sokan lehúzták (mármint az akkor persze még senki által nem olvasott külföldi játéksajtó), ma már inkább azt szokás rá mondani, hogy túl korán jött, a Microprose-nak volt pár szimulátora később, amivel jóval többet játszottam, mondjuk ott nem is csatahajókat kellett irányítani.

A TF 1942-ben ugyanis a csendes-óceáni hadszíntér legfontosabb csatáit játszhattuk újra. A task force egy különböző hajókból összeállított raj, indíthattunk felderítő-repülőket, és ha megvolt az ellenség hajója, akkor a tűzvezető parancsnok szerepét magunkra öltve irányozhattuk az ágyúkat, és lőhettünk, aztán korrigáltunk a becsapódást jelző víztölcsérek alapján, és tölt és tűz.

De nem is ez volt a legjobb, hanem a másolásvédelem. A játék dobozában volt ugyanis egy baromi jó minőségben nyomtatott kis füzet, amiben a különböző, a játékban is előforduló japán hajóosztályok sziluettjei voltak, névvel és talán műszaki adatokkal. Indításkor egy priccsen ülő haverunk kérdezte, hogy na, milyen hajót mutat nekünk, és ki kellett választani, hogy melyik az, a kezünkben tartott könyv lapozgatásával. Sajnos a másolásvédelem túl jól működött.

A szüleim ugyanis nem örültek annyira, mikor megtudták, mennyi pénzt is szórtam el egy ilyen marhaságra, és visszavitették velem a játékot a boltba. Persze a gépen is maradt egy példány, de mivel nem fénymásoltam le előtte a könyvet, nem sokra mentem vele, akkoriban még két gép összekötése is komoly számítástechnikai teljesítmény volt, internet, Százhalombattán, haha.

Talán ez volt az az élmény, ami miatt nehezen fogadtam el a Steamet, de persze ma már pont olyan birka módjára hízlalom a megvett, de soha fel nem telepített, egyszer majd jó lesz játékaim listáját, mint mások. Illetve volt a 98-2005 közti időszak, amikor másolt játékokért fizettem, néha nem is keveset, talán a Diablo, a Jagged Alliance és a Half-life 2 voltak azok, amiket egészen biztosan eredetiben vettem meg, nem a TDK és Verbatim kiadóvállalatoktól.

Nektek mi volt az első?