Van ugye ez a közismert sztereotípia, hogy a japánok mind egy szálig beteges, perverz alakok, és az egész ország egy nagy hentai-parti, itt-ott használtbugyi-automatákkal az iskoláslányoknak. Bár ebből valószínűleg pont annyi igaz, mint abból, hogy a magyarok meg a mai napig nyereg alatt puhított lóhúst esznek, az tény, hogy a legsúlyosabban elborult videojátékok nyomasztóan nagy része Japánból érkezik (emlékszünk a Rapelay-re például?). A Toptenz összeállítása nyomán mutatunk néhányat, amik nálunk instant kiakasztották a wtf-o-métert.

Cho Aniki

Ez egy 1992 óta futó sorozat, sima oldaltscrollozós shooter, annyi extrával, hogy gyakorlatilag nincs benne olyan grafikai elem, ami ne meztelen férfi felsőtest, vagy pénisz, vagy ezek tetszőleges kombinációja lenne. Bár természetesen semmi problémánk nincs azzal, ha valaki az ilyesmikre gerjed, tessék megnézni a videóban a bossharcot, és utána kijelenteni, hogy teljesen épeszű volt, aki ezt kitalálta.

És ezek még csak a lágy, lírai részletek voltak, akit érdekel a téma, YouTube-on százával talál videókat a játékból.

Gonbee no I'm sorry

Első látásra sima Pac-Man klónnak tűnik, a főszereplő azonban nem a megszokott pizzafejű ságra blob, hanem maga Kakuei Tanaka, aki a hetvenes években volt miniszterelnök Japánban, és állandó jelleggel korrupciós botrányokba keveredett (maga a cím egy szóvicc, "sori" ugyanis japánul miniszterelnököt jelent).

A játékba ültetett politikai szatíra addig működik is, míg Tanakával aranyrudakat kell összeszednünk a pályán. Aztán egyszer csak elgurul a gyógyszer, és az ellenfelek között moonwalkoló Michael Jacksonok, Madonna és Carl Lewis bukkan fel, akik ha elkapják a főszereplőt, pelenkát és bőr bikinit adnak rá, aztán alaposan elfenekelik egy lovaglóostorral. 

És az igazán súlyos az egészben az, hogy ez nem valami underground játék, amit a politikai ellenoldal támogatói ütöttek össze és terjesztenek, hanem az akkori (nyolcvanas évek közepe) egyik legnagyobb japán videojátékos cég, a Sega vállalta be, és szórta meg a japán játéktermeket vele.

Princess Maker

Egy újabb sorozat, tíz éve fut, eddig öt része jelent meg, plusz egy lazán kapcsolódó anime-sorozat. Egy tamagocsi-szerű játékot kell elképzelnünk, amiben egy tíz éves kislányt nevelünk fel 18 éves koráig, amikor is, az addigi nevelésünknek megfelelően kiválasztja az 54 féle befejezés közül, hogy felnőtt korában luxuskurva, miniszter, sátánista, vagy apáca (satöbbi, satöbbi) lesz.

A lányka életét zavarba ejtő aprólékossággal irányíthatjuk, kezdve onnan, hogy mit eszik, milyen ruhát vesz fel, mit olvas, mit és mennyit tanul. Ha ez eddig nem hangzik különösebben elborultnak, jön a csavar: a végső cél a titkos befejezés elérése, ami azt jelenti, hogy a kiscsaj hozzánk, azaz a játékoshoz, azaz a saját apjához (a father megszólítás végigkíséri a játékot) megy feleségül. Oké, az elején leszögezi a játék, hogy hogy nem édes-, hanem nevelőapát játszunk, na de akkor is...

Love Death

Egy újabb sorozat, öt rész jelent meg belőle 2005 óta. Nem is akarok nagyon írni róla, a videó mindent elmond (és a legújabb részben állítólag lesz alakfelismerős webkamera-támogatás is, bármit is takarjon ez).

Facening de Hyojo Yutaka ni Insho Up: Otona no DS Sao Training

Már maga a cím is zseniális, nemde? Ez egy DS-es grimaszoló szimulátor. Az a lényege, hogy olyan képet kell vágni, amilyet a mutatott mintaképen vág a modell, aztán a kézikonzol a kis kameráján keresztül értékeli ezt.

Boong-Ga Boong-Ga

A végére hagytuk a legsúlyosabb őrültséget. Japánban és Koreában hódit gyerekek között a kancho nevű... hátizé. Mondjuk hogy tréfa. Az a vicc benne, hogy az áldozatot mutatóujjal seggen kell szúrni, amikor nem figyel oda. Két kézzel. És közben azt kiabálni, kancho. Tényleg van ilyen, tessék rákeresni YouTube-on. A Boong-Ga Boong-Ga ennek a feldolgozása játéktermi gépben, műseggel.