A heti retróban a játékok alkotóiról szólva általában lelkes fiatalokról írok, akik egyetem mellett vagy után hoztak össze játéktörténeti remekműveket. A Tir Na Nog ebből a szempontból kivétel: meglett középkorú emberek készítették, akiket főleg a pénz motivált. Ehhez képest igen szép lett a végeredmény.

A két úriember Greg Follis és Roy Carter (a baloldali képen balra Follis, jobbra Carter), akik a Gargoyle Games játékait készítették az angliai Dudley-ban, főként a spectrumosok nagy örömére. Follis és Carter már a hatvanas évek végén a számítástechnikában dolgozott, tehát már a játékipar megszületése előtt. A kor legjelentősebb brit számítástechnikai vállalata, az International Computers Ltd. 1968-ban alakult, Carter és Follis pedig egy évvel később már ICL gépeken dolgozott a Hewitts vállalatnál. Az ICL 7901 volt az egyik első gép, amivel dolguk volt – egy egész szobát betöltő mainframe-et kell elképzelni kemény 8K memóriával. A két – akkor még – fiatal természetesen úgynevezett hasznos programokat készített, elemzéseket, ügyviteli szoftvereket, és egyre megbecsültebb tagjai lettek a cégnek. Egy idő után kaptak saját irodát is és az új termékek kutatásával és fejlesztésével foglalkozó osztályt (amit ők maguk találtak ki) is vezethették. Nagyjából 15 éve dolgoztak, amikor megérkeztek az első hírek arról, hogy pár programozó egész jól megszedte magát sikerjátékok készítésével. Follis és Carter ennek hatására és a jó pénz reményében találta ki, hogy megpróbálkozik játékokkal. Megalapították a Gargoyle Gamest és jó britek módjára ZX Spectrumra kezdtek játékokat gyártani.

Első játékukat, az Ad Astrát még szabadidejükben fejlesztették kilenc hónap alatt. Kellemes kis lövöldözős program volt néhány szép grafikai megoldással, és elég jól bejött ahhoz, hogy Carterék teljesen átálljanak a játékkészítésre. Felvették maguk mellé Greg egy régi barátját, Ted Heathcote-ot, aki egyszemélyes sales osztály volt. Egy négyemeletes irodaház harmadik emeletén béreltek helyiségeket, ahol egy biztosítóval kellett osztozkodniuk. Volt egy irodája Heathcote-nak, egy közös iroda a két fejlesztőnek és egy raktárhelyiség a játékoknak. Follis és Carter ekkor már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz, és a felnőttek megfontoltsága érződött is következő játékukon, ami már a Tir Na Nog volt.

Mint akkoriban több játék, ez is egy animációval indult. Carter készített egy rutint, ami egy 14 fázisban sétáló embert jelenített meg scrollozó háttér előtt. Ez ma már nem tűnik nagy számnak, de akkoriban a scrollozódás – pláne a több szintű parallax scroll – nagy szám volt, akárcsak az, ha egy főhős nem 8 pixel magas volt, hanem a fél képernyőt betöltötte (ugye a Barbarian sikerének is ez volt az egyik titka). Carter animációja ezekkel az erényekkel bírt, ezért a duó hamar eldöntötte, hogy történetet talál ki és játékot készít a sétáló ember köré. A programozás nagy részét Carter végezte, a grafikát többnyire Follis gyűrte bele a játékba. Akkoriban mindketten szívesen emlegettek interjúikban egy esetet, amikor Carter egy kacsát próbált rajzolni, majd felnézett, és megkérdezte: „A kacsának nagy füle van?” Ekkor dőlt el, hogy inkább Follis legyen a grafikus.

Amikor a nyolcvanas évek közepén először találkoztam a Tir Na Noggal, először azt hittem, hogy a főhőse egy csöves, akivel szét kell majd verni mindenfélét, aztán a Spectrum Világ felvilágosított, hogy ez nem egy verekedős játék, és hogy a főhős egyenesen a kelta-ír mondavilágból jött. Carter sétáló embere ugyanis nem más lett, mint Cú Chulainn, játékbeli nevén Cuchulainn, akit a Germán, kelta regék című, nagy becsben őrzött könyvem magyar átírásban Kuhulinként emleget (egyébként először Carterék a Gilgames-eposzt akarták feldolgozni, de végül nem találták elég izgalmasnak). Kuhulin Lug tündér és Konhovár király fia, aki Szetanta néven született. Miután az ifjú Szetanta egy fatális félreértésből kifolyólag egy vendégségben megölte vendéglátója, Kulán kovács vérebét, felajánlotta Kulánnak, hogy majd ő őrzi a házát – így szerzett új nevet, a Kuhulin ugyanis azt jelenti, hogy „Kulán kutyája”. Kuhulin onnantól kezdve rengeteg hőstettet vitt végbe, amíg fiatalon meg nem halt (árulás okozta a vesztét). Kuhulint sokszor hasonlítják más mitológiák hasonló alakjaihoz, nagyjából ő az az íreknek, aki Akhilleusz a görögöknek.

A játékbeli Cuchulainn azonban csak lazán kötődött a mítoszhoz, ugyanis már a hős halála után játszódott. Cuchulainn halála után az örök fiatalság földjére, Tír Na nÓgba került – ez az alvilág nagyjából a Valhalla megfelelője az íreknél –, ahol egy pecsét négy darabját kellett megszereznie. A játék ügyességi-kaland volt, amiben ugyan nem lehetett meghalni, de az alvilágban kóborló rossz szellem, sidhe (aki a játékban úgy nézett ki, mint egy bakancsos jeti) elég sok borsot tört Cuchulainn orra alá – ha ugyanis ők ketten összefutottak, Cuchulainn visszakerült a játék kezdőhelyszínére, a tárgyai nélkül. A sidhe-en kívül maga a tájékozódás is nagy kihívást jelentett, a játék ugyanis furcsán próbálta 2D-re lefordítani Tír Na nÓg világát. Attól függően, hogy Cuchulainn melyik égtáj felé nézett, mást látott ugyanaból a helyszínből, ami eléggé nehézkessé tette a navigálást. Természetesen a játék erősen igényelte a térképezést – kivéve azoknak, akiknek a gyári verzió volt meg, ahhoz ugyanis járt egy térkép. Érdekes, hogy ez a játékstílus akkoriban teljesen filmszerűnek számított, a játék hirdetése (lásd fent) is "computer movie"-ként említi a programot.

Nehézkessége ellenére a Tir Na Nog nagy sikert aratott 1984-ben, amikor megjelent (egy évvel később C64-re is portolták). Főleg a látványvilág adta el: a nagy – egészen pontosan 56 pixel magas –, szépen animált karakter, a parallax scroll és az animált hátterek (a háttérben néha kitört egy vulkán és madárrajok is köröztek). A Z80 assembly nyelven készült játék alig 40K-s volt, de ebből 20K-t a grafika tett ki. A tárgygyűjtögetős, hosszú menetet ígérő epikus játékmenet elég szokatlan volt akkoriban, így persze ez is hozzájárult a sikerhez. Zenéje nem volt a programnak, mert Carterék nem godnolták, hogy pár prüttyögés megfelelne aláfestésnek – inkább azt javasolták a játékosnak, hogy hallgasson játék közben valamilyen ír népzenét vagy Mike Oldfieldet.

A Tir Na Nog egy csapásra a legjobb Spectrum-fejlesztők közé repítette a Gargoyle Gamest, és a cég ráállt a hasonló programokra. Először a Dun Darach című folytatás készült el, szintén Cuchulainn főszereplésével. Ez igazából prequel volt, mert Cuchulainn még élt, és tudott vásárolni, lopni és szerencsejátékot játszani – és nem mellesleg más karakterek is voltak a játékban. A Dun Darachot követte a Marsport, ahol már scifi környezetben mászkált a nagy figura. A Marsport egy tervezett, Siege of Earth nevű trilógia első része volt, de a második rész már sosem jelent meg hozzá. Megjelent viszont a Heavy on the Magick, ami szintén nagy karakteres mászkálós kaland volt, de már több akcióval. Aztán a Gargoyle Games becsukta a boltot – hogy mi történt velük, azt sajnos nem tudtam kideríteni a neten talált forrásokból. Nekem úgy tűnik, hogy Carter és Follis Spectrumról már nem nyergelt át más platformra. Talán visszatértek az ügyviteli programokhoz, és persze az sem biztos, hogy élnek még. Ha valaki esetleg tud róluk bővebbet, feltétlenül írja meg a kommentekben.

Két dolgot szeretnék még megemlíteni, az egyik az, hogy a kilencvenes években a Psygnosis a fejébe vette, hogy Tir Na Nog remake-et készít (lásd a fenti videót), de aztán sajnos lelőtte a projektet. A másik pedig egy magyar vonatkozás: ez a weboldal, amit Kovács Zoltán szegedi matematika-számítástechnika tanár készített. Kovács 2005-ben gimnazista diákjaival elkezdte visszafejteni a játék kódját. Nem fejezték be, de így is nagyon szép, amit összehoztak – aki bitvadászatra gerjed, mindenképpen nézze meg az oldalt.

És akkor további linkek: a játék spectrumos változata, illetve a Dun Darach (hozzájuk emulátor), C64-verzió (és emulátor), térkép, ami anno a Crash magazinban jelent meg, a játék kézikönyve, Tir Na Nog leírás a Spectrum Világ 8. számában (a 3. oldaltól), Dun Darach leírás a 14. számban (a 10. oldaltól). Jövő héten megint 16 bites játék lesz a rovatban, a lentiek közül valamelyik.