Nem, még mindig nem Alyx Vance (főleg amúgy azért nem, mert nem találok róla megfelelően pornográf képeket, anélkül ügye meg nincs értelme), hanem Elika, a 2008-as Prince of Persia női főszereplője.

Hosszú idő óta ez volt az első alcím nélküli PoP, a Ubisoft a sötét hangulatot a végén már kicsit talán túlságosan bátran használó Sands of time - Warrior within - Two thrones hármas után megpróbált egy jó oktávnyival vidámabb hangot megütni, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, nagyjából két részre oszlott a rajongói tábor: volt, aki szerette a cel-shadinges világmentést, mások meg hülyét kaptak attól, hogy se fekete bőrpáncélos emóvá változni, se meghalni nem lehet. Elika volt az, aki talán megállt valahol középen.

Sok rosszat nem lehetett mondani róla: vicces volt, szépre rajzolták, ráadásul mindig kirángatta a béna herceget a szarból - ha még főzne meg mosna is, Japánban sokan húznának gyűrűt a DVD-tok ujjaira (mi meg jól megírnánk, és wtf-taget tennénk a címkék közé). Játékmeneti szempontból persze nem csak a folytonosság volt a varázserővel is jól kitömött hercegnő szerepe: egy halom harci kombót, csapdát és logikai feladványt csak az ő segítségével lehet sorrendben összehozni, kivédeni és megoldani. A játékban az elsivatagosodott területek tereprendezésével juthattunk előre, és mivel a kertészkedés női meló (ráadásul a hercegnővel még az anyja szerettette meg virágokat), ez is Elikára várt, míg aztán a végén - na, de ezt elárulni már igazán túlzás lenne.

Személyes véleményem szerint nagy hiba volt, hogy a Ubi 2010-ben a The Forgotten Sandsnél visszatért a macsó herceges, csontvázas vonalhoz (és akkor a filmet még nem is említettem), és nagyon bízom benne, hogy visszakapjuk még egyszer a folyamatosan egymást oltó párost. És akkor a képek.