Múlt héten megint olyan játékot szavaztatok meg, aminek – akárcsak a Defender of the Crownnak – nincs nagy rajongótábora angol nyelvterületen, így alig tudtam valami kis infót előásni róla. Azért belefutottam egy meglepő dologba: eddig nem tudtam, hogy a Street Rod lengyel játék.
Lengyelország elég erős játékfejlesztésben (elég, ha csak a Witcherre vagy a Painkillert fejlesztő People Can Flyra gondolunk), és nem ma kezdték az ipart. A rendszerváltás előtt azt csinálták, mint a keleti blokk több országában (így Magyarországon is): külföldi kiadóknak dolgoztak olcsón (ami persze otthon jó pénznek számított). A dolog annyival volt egyszerűbb nekik, hogy volt kint egy földijük, bizonyos Lucjan Daniel Wenzel, aki a nyolcvanas évek közepén Kaliforniában megalapította a Logical Design Works nevű céget. Ennek a – játékok mellett mindenféle számítástechnikai izével foglalkozó – cégnek fejlesztett közvetlenül a P.Z. Karen nevű lengyelországi leányvállalat (a p.z. a przedsiebiorstwo zagraniczne rövidítése, ami kb. azt jelenti, hogy „külföldi vállalat”). A játékokat California Dreams néven adták ki, ami nem volt valódi kiadó (hiszen az a Logical Design Works volt), inkább csak márkanév. A P.Z. Karennek és a California Dreams névnek volt pár jó éve 1991-ig (amikor Wenzel bezárta a boltot és hazatért Lengyelországba), és nem vitás, hogy a Street Rod volt a legjobban összerakott programjuk (meg a Blockout című 3D tetris).
Akinek kimaradt volna: az 1989-ben megjelent Street Rod egyszerre volt autószimulátor és menedzserjáték. A program 1963-ban játszódott, a játékos kapott egy garázst meg némi költőpénzt, amiből megvehette első rozzant használtautóját. Aztán jött egy kis babramunka: váltócsere, motortuning, a tető leszerelése – minden, amire pénzünk volt. Majd irány a gyorsbüfé, ahol a hozzánk hasonló szépreményű fiatalokat hívhattuk ki versenyre, miközben szólt a hamisítatlan, hatvanas évekbeli rock & roll. A versenyeken pénzt nyerhettünk vagy akár az ellenfél kocsiját, gyarapodó vagyonunkból pedig egyre jobb kocsikat vehettünk, míg végül rátehettük kezünket az álomautóra, egy 1963-as Corvette-re, ami tuningolva már 136 mérföld per órás sebességre is képes volt. Ezzel már eséllyel indultunk a legjobb országúti versenyző ellen, aki nemes egyszerűséggel csak a Királynak nevezte magát – az ő megverése volt a játék fő célja, és neki nemcsak a kocsiját nyerhettük el, hanem a nőjét is.
Ahogy emlékszem, a Street Rod szimulátornak nem volt erős (legalábbis a pályákat nem bonyolították túl, és egyszerre csak két autó versenyzett, szóval a Test Drive-val nem igazán lehetett egy lapon említeni), viszont a hangulata félelmetesen jó volt, és sokat hozzátett a szerelgetős rész is. Azok a motorbütykölések, beszólások a gyorsbüfénél („Get lost, sucker”) nagyon ki voltak találva. És itt találkoztam először a Ford Fairlane névvel – aztán pár évvel később csodálkoztam, hogy miért adják egy filmszereplőnek egy kocsi nevét. A játék amúgy Amiga és C64 mellett pc-re és a Atari ST-re jött ki. Emlékezetem szerint a C64-es verzió is elég korrekt volt (lásd lent), de az amigás és a pc-s volt az igazi (a fentebbi videó az amigásból készült).
1991-ben még a lengyelek készítettek egy folytatást Street Rod 2: The Next Generation néven, ami technikailag szinte mindenben megegyezett az előddel, csak már 1969-ben játszódott. Aztán valamikor az új évezred elején pár lelkes srác kitalálta, hogy csinálnak egy nem hivatalos, 3D-s folytatást, és el is kezdték fejleszteni apránként, szabadidejükben. A Street Rod 3 weboldala még megvan, és le is tölthető egy korai verzió, de sajnos a projekt nyolc év munka után további lelkesedés hiányában behalt.
Hát, nagyjából ennyit tudtam összeszedni a Street Rodról, eladási adatok nincsenek, Retro Gamer nem is említi a játékot – remélem, a kommentekben lesznek még kiegészítések erről a méltatlanul hanyagolt göngyszemről. Addig is linkeljünk: C64-es verzió (emulátor egy, emulátor kettő), amigás verzió (emulátor is van ugyanitt), pc-s verzió, második rész pc-s verziója, leírás a CoV évkönyvben (a 97. oldaltól). A szavazásban megint a korábbi szavazások örök második helyezettjeit vettem elő.
Utolsó kommentek