A múlt héten nem frissült a blog, mert E3-on voltam (az Indexre írtam róla több cikket), de gondoltam rátok is, összekattintgattam egy szép nagy galériát az ottani retrosarokról, akárcsak három éve (és most is vannak túlexponált vagy éppen kicsit homályos fotók, kéretik ezeket elnézni). Az expón már évek óta a Videogame History Museum rak ki régi játékokat és konzolokat, és mivel a gyűjteményük óriási és folyton gyarapodik, a szokásos kirpróbálható Sega-Nintendo-stb. konzolok mellett minden évben tudnak olyan dolgokat mutatni, amik korábban nem szerepeltek, és amik jó eséllyel elég ritkák. Idén is így volt.
Mivel nonprofit alapítvány működteti az egészet, az E3-as VHM-stand nagyon puritán a nagy játékkiadókéhoz képest: egymás mellé letesznek játéktermi arcade gépeket, melléjük pár asztalra és vitrinre való régi vasat, oszt ennyi. De persze így is folyamatosan csapdába ejti a látogatókat, akik amúgy a legújabb játékokat jöttek volna megnézni.
Az asztalokon tornyokban állnak a régi konzolok, idén főleg kézikonzolokból volt erős a felhozatal.
Volt egy jó öreg Atari 2600-munkaállomás is, a hozzávaló tévével és több tucat kipróbálható cartridge-dzsel. A képen éppen a Pac-Man - amúgy bűnrossz - Atari 2600-verziója fut.
A vitrinek egy részében mindenféle apróság volt, a lentiben például annak ékes bizonyítéka, hogy a nyolcvanas években nemcsak a videojátékok virágoztak, hanem a kitűzőiparnak is elég jó évei voltak. Azért a "wanna play with my joystick?" valószínűleg már akkor is sallert ért.
Néhány kitűző kicsit közelebbről. Pac-Man wins.
Kitűzők mellett felvarrók is akadtak szép számmal - mondjuk ezek itthon talán nem voltak olyan divatosak, mint Amerikában, de az Activisiont meg az Atarit sem ismerték annyian (ahogy láttam, főleg ezek a cégek nyomultak ilyesmiben).
Pár felvarró közelebbről. Egyik-másik egész igényesen kivitelezett.
Térjünk rá az érdekesebb hardverekre. Ez a patinás Emerson Radio által 1982-ben fejlesztett 8-bites Arcadia konzol, ami azért érdekes, mert az Emerson érdekes módon próbálta terjeszteni: licencelte a technológiát. Így az Arcadia vagy 30 különféle klón formájában létezett számtalan országban, de így sem volt nagy siker (Amerikában különösen nem), másfél év után befejezték a gyártását. Összesen 35 játék jelent meg rá.
Egy dedikált konzol a Magnavoxtól. A Magnavox Odyssey volt ugye az első otthoni konzolgép 1972-ben, és a cég ezután ráállt a dedikált konzolokra, amik olcsóbbak voltak, de csak azt a néhány játékot lehetett játszani rajtuk, amiket gyárilag beletettek. Az Odyssey 300 egy ilyen konzol volt 1976-ban, három Pong-variáció futott rajta (tenisz, hoki, faltenisz) három nehézségi fokozatban, és a cég a Coleco Telstar ellenfelének szánta. Hja, amikor még az számított a piacon, hogy kinek a gépén fut jobban a Pong...
Furcsa madár ez is, 1982-ből: az Entex cég Adventure Vision konzolja (a látszat talán kézikonzolt sejtet, de túl nagy és törékeny volt ahhoz, hogy kézben lehessen használni). A gép kijelzője a nagy érdekesség itt, ami 40 darab, függőleges oszlopba rendezett piros ledsorból és egy kétoldalú, forgó tükörből állt. A tükör forgásával szinkronban a ledek fel-felvillantak, és így állt elő a szédítő sebességű, akár 15 fps-es kép. A technológia (amit később a Nintendo Virtual Boy is alkalmazott) vibráló mellékhatással járt, ami könnyen fejfájást okozott. Még nagyobb gond volt, hogy a gépben az elemeket hamar lemerítette a tükröt forgató motor, így folyton hálózatra kellett dugni (még egy ok, amiért nem volt jó kézikonzolnak). Nem is terjedt el, az Entex nagyjából 50 ezer eladott darab után befejezte a gyártást. Csak négy játék jelent meg rá.
Az Atari halva született ötlete 1984-ből, a Mindlink. A reklámszöveg szerint a játékos a gondolataival irányította (volna) a játékokat, a valóságban azonban a fej és az arcizmok mozgásával. Két játékot fejlesztettek hozzá, de egyik sem jelenhetett meg, az egész projektet lelőtték még a hardver premierje előtt (részben a Nagy Videojátékkrach miatt). Mondanom sem kell, elég ritka darab ez a prototípus.
A konzolok fejlesztésekor az első prototípusok gyakran szín nélküliek (vagyis áttetsző műanyag borítja őket), mert még nincs döntés a végleges külcsínről. Ennek példája a lenti Atari 7800-prototípus.
Az Answer Software érdekes próbálkozása, egy cheatelő gép Atari 2600-hoz, 1983 tájáról. Saját cartridge slotja és 4K RAM-ja volt, és a használatával eléggé bele lehetett nyúlni ataris programokba, például le lehetett lassítani a Pac-Man szellemeit. A hasonló elgondolással készült Game Genie rendszer később Nintendón elég nagy siker lett, de a PGP-1 nagyot bukott, részben bumfordisága miatt, részben azért, mert jött a már említett krach. Három ismert példány maradt fenn, a lenti az egyik.
Egy oldal a Tank című 1974-es játéktermi Atari-játék mérnöki dokumentumából, avagy flagkezelés, ahogy a hetvenes években csinálták.
Mint említettem, rengeteg (főleg dedikált) kézikonzol volt a kiállításon, jöjjön most ezekből néhány.
Átmenet a kvarcjáték és a kézikonzol között: a Q*Bert változata a Parker Brotherstől (1983).
Donkey Kong a Coleco gyártásában, a Nintendo jóváhagyásával (1982).
És szintén a Colecótól egy Ms. Pac-Man 1981-ből. Amúgy ezek mind négy bébielemmel (C) működtek.
Egy igazi iparági fejesugrás a semmibe, az RDI cég Halcyon konzolja. Lézerdiszklejátszóval egybeépített számítógép volt, egy nagyobb lemezjátszó méretében, amibe valamiért megpróbáltak egy (rosszul működő) hangvezérlést beleerőltetni, így a bevezetési ár rongyos 2500 dollárra rúgott. Ennyit persze nem akart a nép költeni egyetlen konzolra (még ha a lézerdiszk miatt pazar grafikája volt is), összesen két játék jelent meg rá, mielőtt az RDI csődbe ment.
Ez az egyik a kettőből, a Thayer's Quest című fantasy kalandjáték (illetve interaktív rajzfilm). A képből nem jön le, de az a diszk konkrétan akkora, mint egy normál bakelitlemez.
Néha olyan ritkaságok jutnak el a múzeumhoz, hogy nem is tudják, pontosan mit kaptak. Ilyen a lenti Atari Mirai System, amiről kevés hivatalos konkrétum ismert. A VHM úgy sejti, valamilyen, a 16/32-bites ST-vonalra tervezett konzol prototípusa volt, talán a soha ki nem adott Panther. De bármilyen más elméletet szívesen vesznek. Az sem ismert, mikori a gép, valamikor a kilencvenes évek elején készülhetett.
Köszönjük Gábornak a kiváló fotót, amiről lemaradt az Atari Cosmos egyik sarka. 1981-es prototípus, a gép sosem jelent meg, mert rögtön a premier előtt az Atari lelőtte az egész projektet, túl kockázatosnak ítélve azt. A cég ezzel elég sokat bukhatott, mert milliókat ölt azoknak a hologrammegjelenítő szabadalmaknak a megszerzésére, amiket a Cosmos holografikus kijelzője használt (volna).
A jó öreg Vectrex 1982-ből. Ez volt már párszor a blogban, de nem bírom kihagyni most sem, nagyon bírom ezt a gépet. 1 kilobájt RAM, 8 kilobájt ROM - nem volt egy erőgép, viszont az elsők között használt analóg joysticket a kontrollerében. Az a monokróm vektorgrafika! Az az állított kijelző!
Ez a legális kalózcartridge arra utal, hogy a szerzői jogi szabályozásnak Amerikában is volt egy olyan... khm, átmeneti időszaka, mint nálunk. A dél-amerikai gyártású, és a Video Store Services által terjesztett Smart Boy cartridge-ekhez a játékkölcsönzőkben lehetett hozzájutni, és persze olcsóbb alternatívái voltak a Nintendo-gépek cartridge-einek a nyolcvanas évek végén. Ma már elég nagy ritkaságnak számítanak.
Egy ritmusjáték tartozéka a Dance Central előtti időkből, egész pontosan 1986-ból. A Bandai készített a NES-hez egy Family Trainer (nyugaton Family Fun Fitness) című játékot, annak része volt ez a lábtörlőkontroller.
Egy fénypisztolyos PlayStation-játék, az Elemental Gearbolt szuperritka kiadása (kevesebb mint 50 ismert ebből). Az 1998-as E3-on osztogatták, illetve a játékhoz szervezett versenyeken lehetett megnyerni. A doboz tartalma a játék, egy aranyozott pisztolykontroller, egy memóriakártya és egy magyarázkodó levél arról, hogy az izzadságtól lejöhet a pisztolyról az arany dukkózás.
Sega Neptune, ami két konzol lett volna egyben (Genesis és 32X), és a Sega 1995-ben akarta kiadni, 200 dolláros bevezető áron. Aztán csúszott egy évet, aztán lefújták az egész 32X-vonallal együtt.
Természetesen a játéktermi gépek közé is behatoltam. A Centipede régi ismerős. Atari, 1980.
A Missile Command szintén sokszor látott klasszikus (ez is Atari és 1980).
A sikeres hetvenes évekbeli Breakout japán klónja, az Arkanoid a Taitótól 1986-ból. Ezt láttam gyerekként is az egyik dunántúli utasellátóban, taitott szájjal néztem.
Tecmo, Rygar, 1986. Mászkálós-verekedős volt, nálunk kevésbé ismert.
Az 1981-es Astro Blaster (Sega) irányítópanele abból az időből, amikor az analóg joystick még egyáltalán nem volt bevett megoldás.
Michael Jackson bűnrossz filmje, a Moonwalker megjelenése után szinte minden platformon videojátékká mutálódott, több-kevesebb sikerrel. Az arcade verzió a sikeresebbek közé tartozott (1990, Sega).
A Konami már 1983-ban rákészült a következő évi nyári olimpiára a Track & Fielddel. Hat sportszám volt benne, és mindegyikben volt valamilyen easter egg.
Furcsa állat ez is: egy többjátékos dedikált konzol, ami játéktermi gépnek álcázza magát. A NeoGeót fejlesztő SNK gyártotta valamikor a kilencvenes évek elején. Egy Metal Slug-menetet toltam rajta, de gyorsan meghaltam (legalábbis biztos gyorsabban, mint ahogy MS-rajongó Tyler tette volna).
És a végére hagytam az igazi csemegét, a Brown Boxot, amit az Indexen persze már elspoilereztem. A legfontosabb protokonzol hű és működőképes másolata az eredetit fejlesztő Ralph Baer aláírásával hitelesítve - ráadásul ki is lehetett próbálni! Aki esetleg nem tudná: Baer 1967-68 környékén alkotta meg a Brown Boxot, amit aztán munkaadója licencelt a Magnavoxnak, és ebből lett a fentebb említett Odyssey 1972-ben. Vagyis a legeslegelső játékkonzol elődjét tisztelhetjük az ormótlan barna dobozban. És hoppácska! - Orion tévére van dugva! (Update: mégsem akkora hoppácska, mert ez a japán Orion.)
A doboz elölről:
Baer aláírása:
Hátulról:
És a kontroller. Egy Pong-elődöt lehetett kipróbálni (Baerék pingpongnak hívták), az oldalsó tekerentyűvel fel és le lehetett mozgatni a játékost szimbolizáló négyzetet, a fenti baloldali tekerentyűvel jobbra és balra, a szervának külön gombja volt. Grath komával kipróbáltuk egymás ellen, fájdalmasan bugos és nehezen használható az egész, ugyanakkor lenyűgöző, hogy Ezzel Kezdődött Minden.
Hát ennyi volna az idei penzum. A héten kaptok még egy heti retrót (a múltkori flipperes poszt folytatását), aztán jövő héttől visszaáll a rovat a normál szavazgatós üzletmenetre egy meglepetésjátékkal.
Utolsó kommentek